December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

LUCA AJTAJA


Csak egy kutya…/Luca ajtaja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kicsi volt, elhagyatott, magányos, éhes és fáradt. Valaki kidobta. Rémülten szaladgált az úton. Szerencsére nem volt nagy a forgalom abban az utcában, szerencsére nem ütötték el… Aztán valaki észrevette, felvette. Szép kiskutya volt. Hófehér bundáját a hátán néhány szimmetrikus fekete folt tarkította, kicsi fején mintha egy fekete álarc lett volna. Azoknak, akik befogadták már volt három kutyájuk, de eszükbe jutottam én, akinek nemrégiben tűnt el szeretett kutyája, Mici, a gyönyörű német juhász-berni pásztor keverék. Arra gondoltak, én biztosan befogadnám, ezért titokban becsempészték a kertembe.

Akkor már lemondtam arról, hogy valaha is megtalálom Micikét. Munkából hazaérve szomszédasszonyom várt azzal, hogy milyen szép kiskutyánk van. Nem értettem, miről beszél, mikor a kapun belépve megláttam Őt: egy reszkető kicsi jószágot. Hát te ki vagy? Felvettem a kis apróságot, aki félve bújt hozzám, szemében rémület és remény. Megetettem, megitattam ezt a kis szépséget.

Nehéz hetek következtek: költözés, új élet, új otthon. A kiskutyát a régi háznál hagytam, még nem vihettem magammal abba a rendezetlen, gazos kertbe. Nem akartam, hogy összeszedje a kullancsokat, a toklászokat. De minden nap átmentem megetetni, megitatni… Sírva állt a kerítésnél, mikor otthagytam. Egy hétig bírtam… Kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy a kertet rendbe tegyem, de döntöttem: nem hagyom tovább egyedül, haza hozom.

Mikor kitettem az elhanyagolt kertbe, örömében százszor körül szaladt, de mindig a lábamnál kötött ki, mintha az kérdezné: ugye, most már itt maradok, ugye, nem hagysz egyedül? Nem, drágám, már soha nem hagylak el. Itthon vagyunk…

Tizenkét évet töltöttünk el együtt, de a kölyökkor rémálmait soha nem tudta elfelejteni: valahányszor elmentem otthonról, sírva búcsúzott, rettegett, hogy megint egyedül hagyom… Soha nem hagytam itt, soha nem mentem el anékül, hogy ne biztosítottam volna arról, hogy hamarosan hazajövök…

Most Ő hagyott itt… Zammis…. és eszembe jutottak a többiek, akik itt hagytak… Jolly, az első kiskutyám, aki három hónaposan ment el… Maci, édesapám kedvenc kutyája, akinek beszéd nélkül is értettük minden szavát, Lord, a hatalmas, gyönyörű német juhász, akit valószínűleg a bundája miatt loptak el, Tücsök, a puli, aki úgy vigyázott ránk, mint jó pásztor a nyájára, Hugó, a staffordshire terrier, a vérszomjas, de kedves fenevad, aki mellett akár éjjel is nyitott ajtó mellett alhattunk volna, mert az élete árán is megvédett volna minket…

Csak egy kutya… csak egy barát… csak egy élet… és a feltételek nélküli szeretet, hűség…

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.