December 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Szupercsótányok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvastam egy cikket, amely ezekről a lényekről szól. Nem tudom, hogyan nevezzem őket másképp, mert a létezésük is a frászt hozza rám, nemhogy a látásuk. Ifjú koromban olyan kollégiumokban laktam egyetemi éveim alatt, ahol volt, hogy égve kellett hagyni éjszakára valamilyen világítást, és így is előmerészkedtek. Az éjszakai WC-járat alatt szinte mindig ropogott a lábam alatt valami. Világéletemben irtóztam tőlük, most megint szerencsém van olyan helyen élni, amit ők (is) szeretnek. A tavasztól őszig tartó időszakban kikerülhetetlenek a mi városunkban. Másznak az utcán, a falon, a kukákon, bárhol. A legmegrázóbb élményem az volt, amikor gyanútlanul beléptem egy liftbe (1 x 1 méter „nagyságú”)  lazán megnyomtam az ötödiken a földszint gombot, és azzal a mozdulattal megláttam. Tenyérnyi méretű ocsmányságában pompázott a védtelen szandálos lábamtól öt centire. Sem mozdulni, sem sikítani, de még csak levegőt venni sem mertem. Hál’ istennek, az sem. Az öt emelet százötnek tűnt, sikoltozva rohantam ki az utcára, elkaptam az első járókelőt, és könyörögtem, csináljon valamit. Szerencsém volt, egy fiatal spanyol srác volt az áldozatom, aki hidegvérrel kirugdosta a bestiát az utcára, és agyontaposta. Sok idő kellett, míg valamennyire magamhoz tértem.

De ezek ellen azért időnként használ a szakszerű irtás – a boltokban kapható szerek közül szinte egyik sem. A cikkben, amit olvastam, németországi szupercsótányokról volt szó. Immunissá váltak a rovarölő szerekre. Nagyjából egy generáció alatt fejlesztették ki ezt a képességüket, ez még az őket évek óta tanulmányozó szakembereket  is meglepte. A világ több egyetemén is kutatások folynak a témában, és több vélemény szerint a jövőben – ha lesz nekünk olyan – csak a csótánycsapdák és a porszívó jelenthetik a megoldást. (A csapda még oké, de hogy az én porszívómba?! Azt ki is kell üríteni időnként!)

Ennyit a hisztiről. Ami nem része a természetemnek, általában. Például a két lábon járó hasonló lényektől legfeljebb undorodom, de nagyon. Talán még kuncogni is tudok azon, mennyire szánalmasak időnként. Velük szemben nem fog el a bénultság – igaz, az sem jutott még eszembe, hogy egyszerűen el lehetne taposni őket. Meg felakasztani vagy felnégyelni sem. Van, hogy elfog a vágy, hogy gyűjtést indítsak:  szerezzünk közösen valami óccsó bérgyilkost, de rögtön el is szégyellem magam. Nem én vagyok kötéllaci.

De a párhuzamon elgondolkodtam. Vannak olyan kétlábú lények, amelyekkel szemben semmilyen tevékenység-gátló (mód)szer nem hatásos. Sem orvosi, sem politikai, sem társadalmi, sem globális vagy legalább uniós. Sem figyelmeztetés, sem felfüggesztés, sem hazájukbéli, sem nemzetközi. Mert ők a nagy túlélők, a zsírosodók, fizikailag is, vagyonilag is. Mindegy nekik, mit csócsálnak meg – mint a csótányoknak, csak a túlélés számít. A sajátjuk. Mindenre rámásznak, amire tudnak. Legyen az MTA, média, közpénz, közélet, kultúra, oktatás. Mindenhol találnak egy falatot (emberszerű lényt), aki segíti a túlélésüket. Azt hiszem, a csótányok a természetben nem szervezetten munkálkodnak – igaz, a koleszban sok volt belőlük egy helyen. Ez nagy különbség a rovarok és a kétlábú társaik között. Hiába na, az evolúciós elmélet mégiscsak ér valamit. A kétlábúak szervezettek, pártokban, koalíciókban egyesülnek, és közösen ügyködnek azon, hogy lepusztítsák környezetüket, saját életben maradásuk érdekében.

A cikk német csótányokról szólt. És tudom, hogy most majdnem olyan ocsmányságot írtam, mint amilyet  nemrég mondott valaki, aki egyéb állatokhoz hasonlított bizonyos embereket. A különbség közöttünk az, hogy én egy magánember vagyok, aki a saját gondolatait osztotta meg azokkal, akik esetleg elolvassák.

Nem tehetek róla – elmegyek orvoshoz, ígérem – de egyszerűen irtózom ezektől a lényektől. Valami megoldásnak kell lennie, hogy ne lepjék el az életünket. A porszívó tutira nem elég.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.