Beszéljünk egy kicsit arról, hogy – bármennyire hihetetlen – holnap, április 20-án foltokban egésznapos sztrájkra kerül sor Magyarországon a szociális ágazat és a tanárok részvételével.
Ez azt jelenti, hogy az iskolákban és óvodákban úgynevezett elégséges szolgáltatásként lesz gyermekfelügyelet, a bölcsődékben viszont nem. Részt vesznek a tiltakozó akcióban a szociális otthonok és a hajléktalanokat ellátó intézmények is. Ezekben a még elégséges szolgáltatásról sem sikerült megállapodni, a kormány ugyanis azt akarta, hogy kizárólag a papírmunkát függesszék fel. Vagyis lehetőleg úgy sztrájkoljanak, hogy inkább ne sztrájkoljanak.
Mindeközben napok óta számos cikk szól arról, hogy polgármesterek iskola- és óvodaigazgatókat rendelnek be és a sztrájkról próbálják lebeszélni őket. Azt is tudjuk már, hogy katolikus püspök is csatlakozott a fenyegető-kényszerítő-zsaroló nyomásgyakorláshoz. Egy Somogy megyei pedagógus arról írt, a polgármester előadta a tantestületnek, hogy a minisztériumból már felhívták, és figyelmeztették: ha további pályázatokat szeretne benyújtani és persze nyerni szeretne a település, akkor valamit tegyen a helyi pedagógusokkal. A pedagógus szakszervezetekhez hasonlóképpen érkeztek panaszok arról, hogy a fenntartók részéről fenyegetést és megfélemlítést tapasztalnak a sztrájkolni akaró óvodák és iskolák.
Az emberarcúnak alig nevezhető minisztérium mossa az ő enyves-ragacsos kezeit:
Mindenkinek joga van a jogszerű sztrájkban való részvételhez, emiatt senkivel szemben nem tehető hátrányos intézkedés. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma sem a múltban, sem a jövőben nem kíván senkit sem listázni, sem megfélemlíteni szakmai, politikai vagy egyéb nézetei alapján, erre utasítást nem adott, és nem is adhatott. Minden ellenkező híresztelést a leghatározottabban visszautasítunk.
És nyilván: a legtöbb fenyegetésre, félelemkeltésre nincs bizonyíték (kivéve, ha ki nem plakátolják a hirdetőtáblára), hiszen szóban hangzik el, amit a fenyegető utólag bármikor letagadhat, és még ő vádolhatja meg a megfenyegetettet.
Tehát természetesen semmi nem igaz ezekből a legtöbb esetben, névtelen, elkeseredett jelzésekből. A kormány nem listáz és nem félelmlít meg (egyházi támogatással), itt évek óta mindennek következménye van, nem is lenne bátorsága neki. Ja, nem. A kormány megértő, érdemi tárgyalópartner. Majdhogynem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy április 19-ét írunk és a több hónapos eredményes kerekasztalosdik és előrelépések után holnap mégiscsak egésznapos sztrájkra kerül sor.
Szeretném itt újra leírni: a rendszerváltás óta egyetlen kormánynak sem volt kétharmados felhatalmazása arra, hogy rendbetegye azokat a stratégiai fontosságú területeket, amelyeket a mindenkori kormányok elcsesztek. A jelenlegi kormány azonban eddig csak milliárdos nagyságrendű források megmagyarázhatatlan eltüntetéséig és az elmúlt nyolc évre való hivatkozásig jutott. Pedig a Fidesz-kormány végképp nem arra kapta a megbízást, hogy visszamutogasson, hanem rendbetegye azt, amit az elődök elszúrtak.
Csakhogy, amint azt már milliószor leírtuk: a kormány nem tárgyalni, nem megoldani, hanem ködösíteni, időt húzni, taktikázni akar. A kormány nem vágja, hogy senkit nem érdekel, mit gondol Fekete Görgy az oktatásról, a kormány leszarja, hogy ebben a formában komolytalan és hiteltelen mindaz, amit képvisel. A kormány kizárólag akkor kezdte el mímelni a kerekasztalosdit is, amikor már utcára került a probléma. Amikor évekig békésen jelezték az érintettek, hogy ennek nem lesz jó vége, a fülük botját sem mozgatták. Az eddigi megmozdulásokhoz képest újdonság, hogy immár a szégyenletesen, megalázóan alulfizetett bölcsődei dolgozók is csatlakoznak a sztrájkhoz.
És most sem az van, hogy mérlegelnek, egyet hátralépnek, hanem fenyegetnek, majd letagadják. Rosszabb, hogy sok esetben túlmozgásos, megfelelési kényszeres pártkatonák saját kútfőből, saját kezdeményezésre házmesterkednek, hátha szereznek egy-két jópontot a főnöknél, hátha örökélet jár az önkéntes megfélemlítésből szárba szökkenő elhallgattatásért. Ez a demokrácia sajátos értelmezése: aki sztrájkolni akar, az lehetőleg szarja össze magát attól, hogy mi lesz holnap. Lehetőleg annak tudatában merjen elégedetlenkedni, hogy holnaptól akár bármi is lehet.
A nem munkáltató polgármester úr, a püspök úr, a tankerületi igazgató úr, a Klik-szakmunkás úrhölgy hol nem szarja le, hogy túlterhelt tanárok túlterhelt diákokat tanítanak gyalázatos tankönyvekből, idejétmúlt elképzelések szerint baromságokra? Hol érdekli őket, hogy a nem pedagógus dolgozó 20 éve ugyanazt a minimálbért viszi haza? Hol számít az, hogy az érthetetlen központosítás, a koncepció nélküli tanrend legfeljebb egy cselédkönyvhöz elegendő, de semmiképpen nem kecsegtet a versenyképes tudás megszerzésének halvány reményével sem? Hol számítanak ezek a szempontok, amikor tulajdonképpen ez a cél?
Megbocsáthatatlan ennek a kérdésnek a folyamatos bagatellizálása. Hihetetlen, hogy a kormány még mindig úgy tesz, mintha egy zsák trágyáért menne itt a balhé, meg azért, mert ezeknek a rohadt pedagógusoknak semmi nem elég, mert ők többet akarnak, mint ami jár. És közben megy a személyeskedés, fenyegetés, porig alázás, félremagyarázgatás, a múltra mutogatás, ellehetetlenítés, lejáratás. Olyan jelentéktelen emberek túlbuzgóságáról van szó, akik legalább annyi kárt okoznak pillanatnyilag az ügynek, mint maga a kormányzati politika.
Holnap, árpilis 20-ára tehát a tanárok mellett sztrájkot hirdettek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazat méltatlanul hülyére vett dolgozói (persze nem mind). Akik egyáltalán nincsenek egyedül a nyomorúságukkal, de ők leglább vették a bátorságot és szembementek a polgármester úrral, a méltóságos úrral, a tankerületi bürokrata úrral és úrhölggyel.
De amíg nem állnak melléjük a többiek, a szintén méltatlanul megrugdosott, alulfizetett, hülyére vett tömegek, amíg nem áll le az élet valóban egy napra legalább, addig itt a büdös életben semmi nem lesz. Addig nem értenek a szóból, addig mindent megpróbálnak, addig csak kerekasztalosdik lesznek, szarelkenés lesz és megfélemlítés. Ez már rég nem csak róluk szól. Az ígéretekkel, a százmilliárdokkal való dobálózással tele van a padlás.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.