NEHAZUGGY

Ennyit Orbán Viktor emberségéről

Lázár Gergő | 2019. Május 9, Csütörtök | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ugyan a családok éve már sajnálatos módon véget ért (3636 kilakoltatás történt a tavalyi évben!), azért maradt még a kormányzat tarsolyában egy-két dolog. Az „ingyen” hitel lehetőségével telikürtölték a hazai és nemzetközi sajtót, amelyet a világon egyedülálló ötletként harangoztak be – és ezt állítják a mai napig, noha ehhez hasonló intézkedések már korábban is léteztek –, ám a szegény sorban élő családokról valahogy mégis sikerült megfeledkezniük. Ismételten, tehetnénk hozzá, hiszen ha segítségről, támogatásról és lehetőségekről beszél, az Orbán-kormány azt zömében a tehetős rétegre, valamint a középosztályra érti. Tudniillik ők azok, akik egyébként is megengedhetnék maguknak a jobb autót vagy a lakásfelújítást, de a kormány inkább kisegíti őket, hogy a gyerek-utánpótlásra tudjanak koncentrálni a plusz munka helyett. Orbán Viktor kizárólag bennük látja Magyarország jövőjét.

A szegény körülmények között élőket pedig nem hogy támogatná a kormányzat, de az elmúlt években még nehezebbé tette az életüket, ami sokukat teljesen a tönk szélére sodorta. Ilyen az a 9 gyermekes zsámboki anyuka is – lehet persze azon vitatkozni, hogy mennyire felelősségteljes döntés 9 gyermeknek életet adni, amikor a körülmények nem megfelelőek, azonban ennek sok értelme már nincs, ugyanis az asszony helyzetén nem segít –, aki a kilakoltátsi moratórium lejártával igen közel került ahhoz, hogy előbb lakhatását, majd annak következményeként 8 gyermekét (a kilencedik már nagykorú) is elveszítse.

A Magyar Hang foglalkozott mélyrehatóbban ezzel a témával, bár az eset vélhetően nem egyedülálló az országban. Lehet persze, hogy más esetekben „csak” 1-2-3 gyereket és a lakhatását veszíti el a család, de ez valóban csak egy jelentéktelen, felejthető dolog lenne? Mint azt a lapnak az anyuka elmesélte, férje alkoholista, aki bántalmazta, ezért elköltözött tőle, azonban anyagi gondjai miatt kénytelen volt visszaköltözni az időközben már férje által birtokolt, viszont jelzáloggal terhelt házba – kettő is áll a telken, de azok helyzete hasonló –, amelyet hamarosan elálvereznek. Mint kiderült, jelentkező bőven van a telken álló két épületre, ugyanis a 7,5 milliós licit ár jó üzlet, amelyre a cikk szerint már hárman le is csaptak. Az persze megint egy érdekes dolog, hogy aki tisztában van az anya helyzetével, mégis hogy tekinthet erre a telekre úgy, mint egy üzletre, de ebbe most nem mennék bele részletesebben.

Ami miatt mégis belefogtam ebbe az eszmefuttatásba az az, hogy az asszony végső elkeseredésében levelet írt Orbán Viktornak, a legkeresztényebb kereszténynek, aki személyesen természetesen nem válaszolt a segélykérő megkeresésre, hiszen az hogy nézne már ki. A Levelezési Osztály – igen, ilyen is van – ellenben válaszolt. Kifejtették, hogy nagyon sajnálják, de a miniszterelnök úr sajnos nem tehet semmit, ugyanis mint ahogy a levél fogalmaz: az egyéni megkeresések és igények tekintetében elbírálási-, beavatkozási lehetőséggel sajnos nem rendelkezik.

Csak úgy kérdezem, ezt mégis ki a franc hiszi el, de tényleg? Orbán Viktor ebben az országban azt és akkor tesz, amihez és amikor kedve támad, és ehhez senki nem szólhat egy büdös mukkot sem. Ezzel ő és mindenki más is pontosan tisztában van, mégis megpróbálják hülyének nézni az embereket. Sokkal könyebb egy ilyen semmitmondó levéllel lerázni egy szerencsétlen asszonyt, mint megkísérelni emberséget mímelni, és legalább személyesen válaszolni. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a felcsúti hányszor ment ki pogácsázni, vagy röfizni a kedves választópolgárokhoz. Esetleg Törőcsik Mari esetére gondolni, amikor – Orbán megszegve a protokollt – maga adta át a Kossuth nagydíjat, miközben az Áder János feladata lenne.

Orbán Viktor számára ebben az országban már nincsenek szabályok, hiszen azokat ő maga írta. Ha akarna, segítene bárkin is, megtehetné, de nem teszi, mert teljes mértékben hidegen hagyja, hogy mi történik egy nehéz körülmények között élő anyával és annak 8 gyermekével. Itt lenne a lehetőség arra, hogy megmutassa, mennyire is keresztény és mennyire is fontos számára a magyarok sorsa, erre inkább egy titkárnőt utasít arra, hogy válaszoljon már valamit. Ez Orbán Viktor valódi énje, azé az emberé, akitől a szegények akár százszámra is hullhatnak, akkor sem érdekli őt. Európa keresztény bástyája még arra sem képes/hajlandó, hogy egyetlen magyar családon segítsen (jó, persze, értjük, hogy mindenki magának köszönheti a nyomorúságát, és ha egy családon segít, akkor miért nem az összes többin is, de nem erről van szó, hanem egy szimbolikus gesztusról) nem hogy arra, hogy irányt mutasson egy egész kontinensnek. Embertelenségből már biztosan sikerült, de kétlem, hogy ez lett volna a célja, már ha egyáltalán érdekelte volna, hogy mi lesz a zsámboki család sorsa. Az arcpirító történetet semmi nem illusztrálja jobban, mint az a két mondat, amivel a miniszterek elnöke – vagyis az illető, aki az ő nevében írt – szenvtelen sorait zárta:

Őszintén sajnáljuk, hogy a tájékoztatáson túl nem lehettünk a segítségükre. Helyzetüket átérezve, ezúton kívánunk Önöknek Miniszterelnök úr nevében kitartást és további minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!