Te ne törődj semmivel, majd én mindent megoldok helyetted.
Ne akarj gondolkodni, mert az nekem nem jó.
Csak kussolj, lapíts, akkor talán megengedem, hogy legyen egy korty levegőd.
Nincs munkád? Kit érdekel?
Én és akik nekem fontosak, jól élnek.
Nem lesz nyugdíjad?
Hát, majd felfordulsz. A te bajod, nem az enyém. Nekem lesz nyugdíjam.
A gyerekedet is elvesztetted? Ezer kilométerre van tőled?
Helyes! Onnan nem tud beleugatni az én dolgaimba. Ott a munkájával törődik, nem itt kavarja a szart.
Apád meg fog vakulni, mert két évet kell várnia egy műtétre?
Na és? Én gondoskodtam a szüleimről, a másé nem érdekel.
A testvéred nem tud megélni a rokkant nyugdíjából?
Mi közöm hozzá?
Árverezik a házadat?
Gyűlöld a bankot!
Nyomorban élsz, félted a kevéske vagyonodat?
Gyűlöld a cigányokat!
Nem tudod eltartani a gyerekedet?
Gyűlöld a zsidókat!
Hajléktalan vagy, nyomorult minden perced?
Gyűlöld a társadalmat!
Közmunkán tengődsz, reményed sincs a biztos megélhetésre?
Gyűlöld az Uniót!
Nem találsz munkát, 50 évesen sehová sem kellesz?
Gyűlöld a fiatalokat!
Külföldre kényszerülsz, mert nem találsz itthon megélhetést?
Gyűlöld az öregeket!
Városban élsz, semmi pénzért robotolsz és gyalog kell felmásznod a hatodikra, mert rossz a a lift?
Gyűlöld a vidékieket!
Falun élsz, ahol nincs munka, a polgármester kegyétől függ, kapsz-e közmunkát néha?
Gyűlöld a városiakat!
Diák vagy, de nem tudod folytatni az egyetemet, mert a diákhitelből a tandíjat fizeted, ám megélni már nem tudsz miből?
Gyűlöld a pedagógusokat!
Tanárként ócska alkukra kényszerülsz, fel kell adnod az elveidet, hogy megmaradjon az állásod?
Gyűlöld a diákokat!
Orvosként, ápolóként napi 24 órát dolgozva sem keresel annyit, mint nyugaton egy utcaseprő?
Gyűlöld a betegeket!
Betegként úgy gondolod, csak akkor látnak el rendesen a kórházban, ha tudsz hálapénzt adni?
Gyűlöld az orvosokat!
Tiltakozni akarsz a hazug szobraim miatt, de elvonszol onnan a hatalom?
Gyűlöld a rendőröket!
Rendőrként pocsék érzés egy idős, 56-os halálraítéltet végigvonszolni a járdán?
Gyűlöld az embereket!
Így jó ez nekem. Ti foglalkozzatok csak egymással, addig sem gondolkodtok.
Nem beszélgettek. Nem veszitek észre, ki foszt ki benneteket.
Engem akarsz gyűlölni? Tedd azt! Csatlakozz az ellenzékhez. Az is én vagyok, csak nem veszed észre.
Az ellenzéket akarod gyűlölni? Helyes! Gyere, vonulj értem, ünnepelj engem!
Nem akarod az ellenzéket és nem akarsz engem? Csatlakozz a szélsőségesekhez! Az is én vagyok.
Minden jó és minden engem szolgál.
Csak ne nézz körül. Ne gondolkodj.
Észre ne vedd, hogy az én igazi ellenzékem te magad vagy.
Nem egy párt, nem pártok szövetsége. Az kezelhető, irányítható.
Te nem vagy irányítható, ha egyszer öntudatra ébredsz.
De addig is elveszem mindenedet. A jogaidat, a munkádat, a jövődet, a gyerekedet.
A pofádba tolom a szobraimat, felszántom a vetésedet.
A gyerekedet már jó alattvalónak nevelem, vele nem lesz gond.
Csak addig kell valahogy elterelnem a figyelmedet, befogni a szádat.
Addig kell a füledbe üvöltenem a hazugságaimat, hogy semmi mást ne láss, ne hallj és főként ne gondolkodj.
Tehát csak csapkodj magad körül dühödten. Gyűlölj mindent és mindenkit. Találd meg a magad ellenségét.
Ha belefáradtál, akkor pedig add fel.
Mondd azt, nem érdekel semmi, nem teszel semmit. Nem a te dolgod.
Igazad van. Itt már semmi nem a tiéd.
Egyedül vagy.
Az enyém vagy.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.