Jó reggelt kívánok! Tudományos-fantasztikus reggeli rovatunk következik Csodaországból és vidékéről. Akinek nem feltétlenül muszáj ébren lenni, annak ráér később is elfogyasztani a szombati kávépótló, a vérnyomás szinten tartására alkalmas/alkalmatlan kedélyes kis hírösszefoglalónkat. Rögtön az elején kezdem, vagyis onnan folytatom, ahol tegnap este abbahagytuk, mert ezt nem lehet elégszer:
Mert demokraták, törvénytisztelők és korrektek vagyunk
– ez hagyta el a száját Orbán Viktor legnagyobb rajongójának, akit Semjén Zsoltnak hívnak és tegnap Tatán volt jelenése a kisebbik kormánypárt (így írja az MTI) önkormányzati tanácsának konferenciáján. Ott találta ki ezt a megfellebbezhetetlen öndefiníciót, és természetesen hőn szeretett istenére, bálványára és a Fideszre is gondolt: ők az egyetlen ország egyetlen kormánya, amelyik megkérdezte saját népét, hogy akar-e bevándorlóországgá válni, kevert népességű országban élni. Hogy mi mindenről nem kérdezték meg a saját népüket a demokrata törvénytisztelő korrektség nevében, az mindegy, mert cserébe a keresztény gyökereket emlegette, amelyekhez vissza kell térni. Ossza be a nép.
Nem zárójel: az az 1,67 milliárdot kóstáló római zarándokház is úgy kellett, mint egy falat kenyér. Jót tesz majd a gyökereknek, az egészen biztos. Ezt onnan gondolom, hogy Soltész Miklós másik keresztény gyökér Stuttgartban közben arról futtatott eszmét, hogy hit nélkül a leggazdagabb és a legnagyobb jólétben élő társadalmak jövője is meg van pecsételve. Nyilván a németeknek üzent, mert ezt is egy KDNP-s tudja jobban (ha éppen nem Schmidt Mária), és mert a magyar társadalom sem nem gazdag, sem nem él a legnagyobb jólétben: a gazdagságában szinte behozhatatlan, de hitében egyre inkább visszahúzódó német társadalom elveszíti erejét, lendületét, ha nem törődik keresztény gyökereivel, hagyományaival és kultúrájával. Lefordítom: nem baj, ha nyomorúság van, a keresztény gyökerek mindenért is kárpótolnak.
Visszatérve a kereszténydemokraták leghírhedtebb kocavadászára: nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy Semjén doktornak még véletlenül sem sikerült egyetlen olyan gondolatot sem kipréselnie magából, amit Orbán és a propaganda ne ismételgetne ütemesen évek óta. Ennek ellenére pironkodva ugyan, de örülök annak, hogy szerinte a tengerbe fulladt migránsokért azok felelősek, akik felelőtlenül idehívták őket, mert ennél cifrábbakat is mondhatott volna. Bizonyára jobboldali morális fölény akadályozt meg a abban, hogy az áldozatokat direkt módon hibáztassa. Ezen kívül – a NER mennyezetének legnagyobb csodálatára – a Fidesz-KDNP-t a magyar történelem és az Európai Unió legsikeresebb szövetségének nevezte, mivel példa nélküli, hogy három egymást követő parlamenti választást nyertek meg kétharmados többséggel. Ebben változatlanul az a lenyűgöző – amellett, hogy konszolidált diktatúrákban szokás teljhatalomban pöffeszkedni évtizedekig, a 98%-os felhatalmazásig még van egy kevés -, hogy a KDNP-re évek óta soha senki nem szavazott.
Márki-Zay Péter szerencsére nem fulladt a tengerbe, ám ez nem akadályozta meg a fideszes pártállam szakmunkásait abban, hogy lemigránsozzák. Történt mindez a hódmezővásárhelyi közgyűlésen, ahol a helyi közösséget érintő komoly kérdésekre csak azután jutott idő, miután a hosszú és durva migránsozáson túltették magukat az urak.
Önmaga és családja is, kanadai egykori migránsként, amíg az esztendő kitelve, onnan hazatérve, ezt a folyamatot segíti, így ön is Soros György ügynökeként fogható fel
– ezt Kovács László, névtelen fideszes képviselő hangoztatta az ülésen (Lázár János-babérkoszorút neki!). Sajnálattal kell közölnöm, hogy fogalmam sincs, milyen nyelven van ez az aranyköpés, de a lényeget természtesen érteni vélem. Azt mondjuk kevésbé, hogy mi köze van ennek a költségvetés módosításához vagy a helyi lakásháborúhoz, de ha ezt érteném, akkor annak is meglenne a megfejtése, hogy ezzel a migráns-moslékkal hogyan etethető még mindig sikeresen az egész ország népe.
A hanyatló nyugaton is irigyelt magyar médiaviszonyok tekintetében mindenki megnyugodhat: az elviselhetetlen baloldali médiatúlsúly látszólag sem borul fel azáltal, hogy Puch László eladta Leisztinger Tamásnak a Népszavát. (Azt nem tudom, hogy az alcsútdozobozi fideszes alpolgármester – Mészáros bizalmasa – beejtőernyőzése a TV2-höz köthető vállalatok vezetésébe, miként értelmezhető a túlsúlyokat illetően, de már ki számolja, mi mindenre lehet kiaggatni a Mészáros-logót.) Mindenesetre a Népszava közleménye szerint elkötelezett befektető érkezett a Népszavához, a piacvezető országos napilap így biztonságban működhet és fejlődhet a jövőben. Akkor vajon ez azt is jelenti, hogy az MSZP pénztárosa nem volt eléggé elköltelezett? Mert ez nagyjából eddig is világos volt, de így leírva látni mégiscsak más. Azt nem tudom, hogy aki képes Orbán Viktort agyba-főbe dicsérni, az politikai értelemben és médiatulajdonosi minőségében mennyire jelent garanciát a Népszavának bármire is, de ha ők örülnek ennek, akkor jó. Remélhetőleg nem változnak meg oly váratlan hirtelenséggel a médiafogyasztási szokások, ahogyan a Népszabadság hidegvérű, aljas beszántásának idején, mert akkor majd megint jól meg lehet lepődni.
Ami a morális fölényt birtokló jobboldali médiagólemet illeti, ők mindent is tagadnak, amit a Válasz Online tegnap megírt, vagyis a gyengébbek kedvéért:
Az igazat megvallva, a nyolcas mocsarat (egész NER is nyugodtan magára veheti) én biztosan képtelen lennék a konszolidációval egy mondatban emlegetni. Ha bármi is konszolidáható lehetne a fideszes önkény háza táján, akkor az legkésőbb az újabb kétharmad után bekövetkezett volna. De ez a rezsim, az összes tartozékával együtt már nem konszolidáható. Akkor sem, ha idézőjelbe tesszük a konszolidációt. Elég most aktuálisan a VS.hu archívumának barbár eltüntetésére, és az oldal címének az Origo nevű pöcegödörre való átirányítására gondolni. A konszolidáció szót sem ismerik.
Semmiféle kétségem nincs afelől, hogy amit ilyen ellentmondást nem tűrő vehemenciával tagadni szoktak, az előbb-utóbb bekövetkezik. Erről részletesebb elemzést a Szalonnázón olvashatnak majd azok, akiket érdekel, de azt feltétlenül szeretném ezzel összefüggésben leírni, hogy bízom benne, ez a tömbösítés, összevonás, megszüntetés pontosan azt jelenti, aminek látszik. A NER-en a rommá hajlított valóság, az évtizedes kontraszelekció, az erővel átvert, rugalmas jogszabályok, az elzabrált milliárdok sem segítenek ott, ahol a hozzáértés, a szakmaiság és az erkölcsi alapvetések hiányoznak. Remélhetőleg ez a médiaszörnyeteg az egész NER jövőjét lemodellezi. Miután már mindenkit kinyírtak, csak egymást nyírhatják ki. Az fel sem merül szerintem most sem, hogy kevesebbet is lehetne lopni, esetleg nem kellene a nap 24 órájában hazudni, mocskolódni, vagdalkozni, ezért lesznek majd, akiknek már egyszerűen nem jut a tutiból, hiába szolgáltak alázatosan, öntudatlan szervilizmustól csillogó szemmel évekig. Azt hiszem, a fekáliát lehet innen oda pakolni, átcímkézni, átcsomagolni, összepréselni, költségoptimalizálni, de egyvalamit nem lehet: a fekália jellegétől megszabadítani.
Ha nem baj, akkor a felcsúti félisten viselt dolgaival ma reggel egyáltalán nem szeretnék foglalkozni (bár a a Dán Néppárt vezetőjének Orbán-definíciója – Orbán Viktor a gimis jócsaj, akit szerettél volna, de nem tudtál megszerezni – majdnem visszacsalogatta az elfogyasztott kávémat), cserébe szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani a Bajnai Gordon egykori miniszterelnökkel készült tegnap esti 24 perces beszélgetést. (Ez itt az első 18 perc.)
24 perc, ami fájdalmasan ráébreszt arra, mennyire távol került ez az ország, a közbeszéd, a politika a normalitástól, a szakmaiságtól, az emberi hangnemtől. Ezt az embert itt minden lehetséges módon megalázta, bemocskolta és meggyalázta a kétharmad, de ez az ember egyetlen dühös, frusztrált, sértett, vagdalkozó szót nem mondott azokról, akik az ő válságkezelését követően kerültek hatalomra. Nem hiszem, hogy a 2010 óta folyamatosan kormányon lévő banda értené, de ez egy kulcsgondolat Bajnai Gordontól: nagy tisztesség az, hogy miniszterelnök lehetett, de nem szabad senkinek azt gondolnia, hogy ez neki jár. Szerintem minden szava a helyén van ennek az embernek, bár a diagnózisai súlyosak. Igaza van. Amikor átvette a kormányzást, hogy kirántsa az országot a szakadékból, akkor Magyarországot az infarktus fenyegette, most a lassan ölő rákos daganat pusztítja a szöveteit; morális válságban van az ország és ebbe a válságba befelé megyünk. Elmondása szerint látta, hogy a Fidesz hogyan épül be egyes ellenzéki pártokba, és arra a következtetésre jutott: „ebben a helyzetben én csak vesztes, csak hülye lehetek”.
Nem akarom sajnáltatni magam, semmi okom nincs arra. Én magánemberként jól érzem magam, nekem a közéleti közérzetem az rossz. Szerintem nálam sokkal rosszabb helyzetbe kerültek emberek… úgyhogy nekem önsajnálatra semmi okom. Teszem a dolgom, élek a szakmámban, és ha tudok, segítek azoknak, akik segítséget kérnek tőlem itthon. (…) Mindenkinek segítek, akinek tudok, mert nagyon remélem, hogy kitermeli ez a borzasztó rendszer azt az ellenzéket, aki le tudja őket váltani. (…) Sok jó tanácsot lehet adni, talán a legfontosabb az, hogy tűrni kell a kudarcokat. A másik, amit a fiataloknak szoktam mondani. Megvan az a késztetés, hogy rögtön ugorjanak bele a politikába, csak azt látom, hogy azok a politikusok, akik nagyon gyorsan elkötelezik magukat, utána nagyon nehéz nekik más megélhetési pályára menni. Nagyon jó úgy politikusnak állni, hogy az embernek van alternatívája, hogy ki tud lépni, ha olyan dolgokat kellene csinálni, amiket nem akar vállalni. Előbb legyen alternatíva, és utána érdemes belefogni, csak hát annyira sürgető vagy fájdalmas a helyzet, hogy sokan már nagyon fiatalon nekiugranak, és nagyon tisztelem azt is, ha valaki ezt megteszi.
Ehhez már semmit nem tudok hozzátenni, ebben ez is benne van: egy egész ország annak issza a levét, hogy egy kollégiumi bűnbanda úgy állt politikusnak, hogy nem volt alternatívája. Jó hétvégét mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.