Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni. A gond az, hogy bánatunkban gyakran túl sokáig vesztegetjük az időnket a bezárult ajtó előtt, és nem vesszük észre, melyik ajtó tárult ki és várja beléptünket.
Alexander Graham Bell
Az idézet állítólag Belltől származik. Akár így van, akár nincs, a gondolat nagyon rendben van. A Szalonna közössége elveszített valakit, akit sokan ismertünk és szerettünk. Akit sokan nem ismertek, de mégis szerettek. Sobmalag Luca (Galambos Éva) sokunk számára volt nagyon fontos. Nem, nem fontos volt, most is fontos. Mi, a Szalonna szerzői úgy gondoljuk, Lucát nem lehet múlt időbe tenni. Miután ez nem csupán egy portál, hanem több annál, úgy gondoltuk, tudunk tenni azért, hogy velünk maradjon mindaz, amit közénk hozott, ami olyan külenlegessé tette. Lucának nagyon fontos volt a közösség. Mindenkire figyelt, mindig nyitva állt a lelke és az ajtaja mindenki előtt. Segített, adakozott, minden jó ügy mellé odaállt.
Mi most szeretnénk kinyitni egy ajtót. Luca ajtaját. Új rovatot indítunk a Szalonnán. Ide várunk tőletek olyan írásokat, melyek ugyan nem feltétlenül tarthatnak számot sajtóérdeklődésre, de fontosak. Fontosak, mert rólatok, rólunk szólnak. A gyerekeinkről, óvodákról, iskolákról, a faluról, a városról. Bármiről. Apróságokról vagy nagy dolgokról. Emberi dolgokról. A néniről, akinek segített a szomszéd, óvodáról, idősotthonról, kórházról. Egy közösen kialakított parkról vagy csak egy cicáról, egy fáról. Bármiről, ami emberi, ami jó. Bármiről, amitől Luca mosolyogna. Nincs életkori megkötés. Írhat a dédi és írhat gyerek, de akár rajzok is jöhetnek. Nem kell ezeknek kiforrott stílusban megírt cikkeknek, novelláknak lenniük, ez nem irodalmi pályázat. A saját szavaitokkal meséljetek nekünk, egymásnak, Lucának.
Mivel itt van félretéve Lucának egy éves belépés a Szalonnázóra de sajnos már nincs rá szüksége, ezt elosztjuk a havi nyertesek között. Akinek a pályázata tovább jutott, az kap egy egyhónapos szabad belépést a Szalonnázó portálra.
Ti fogtok dönteni. Minden hónapban egy beküldött anyag jut tovább. Az, amelyik a legtöbb lájkot kapta. Év végén a 12 továbbjutó (idén nem tizenkettő, mert már nincs annyi hónap) leírja, mire szeretné kérni az összegyűlt pénzt. Játékot venne az oviba, támogatna egy kórházat, iskolát, kirándulni vinné az idősotthon lakóit, segítene egy menhelyet, esetleg egy közösség növényeket ültetne, közösségi kertet létesítene, kerekesszéket vásárolna egy rászorulónak, vagy amit gondol. Ti pedig szavazással fogjátok eldönteni, abban az évben kinek az álma teljesüljön.
Mondom, honnan lesz pénz az alapban.
Ma létrehoztunk egy célbetét számlát. Ide mi – mármint a Szalonna és a Szalonnázó szerzői – rendszeresen és rendszertelenül is be fogunk fizetni, mikor mennyi telik. Aki úgy gondolja, időnként ő is dobna be egy számára nélkülözhető összeget, az is oda kerül. Minden hónapban nyilvánosságra hozzuk a számla egyenlegét. Év végén pedig szavazással közösen eldöntjük, Luca minek örülne legjobban és oda kerül a támogatás.
Várjuk tehát az írásokat, cikkeket, leveleket, rajzokat az [email protected] címre. Amennyiben a Luca-alapba szeretnétek befizetni, a már ismert módon tudjátok megtenni a Támogatás rovatban megadott lehetőségek valamelyikén. A közleménybe minden esetben írjátok be: Luca.
Talán sokan nem tudjátok, miért a Luca nevet választotta Éva. Luca egy kutyus volt. Nem Éva kutyája, valaki másé, de nem akart másé lenni. Mindig megszökött és Évához ment, míg végül a tulajdonos neki ajándékozta. Imádta azt a kutyust – ahogy minden kutyust, minden állatot, embert, növényt – szeretett. Csak egy homályos kis fotó maradt róla:
Illetve nem az eredeti Lucáról, hanem a második kutyusról, akit az első emlékére nevezett el.
Így lett a Szalonnán Évából Luca. És már Luca is marad mindörökre. Bezárult egy ajtó, de mi kinyitunk egy másikat. Aki úgy gondolja, lépjen be velünk azon az ajtón. Luca velünk marad, mert gondolunk rá, mert beszélünk róla. Nem az emléke marad velünk, hanem ő maga. A jósága, a bölcsessége, az embersége. Örökös tagja marad annak a közösségnek, aminek létrejöttében neki is nagy szerepe volt, most is nagy szerepe van, és ez már így is marad.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.