Kijöttek az Eurostat új adatai az uniós kormányok költekezésének eloszlásairól, melyet az Mfor szúrt ki. Az adatokból tökéletesen látszik az, hogy az egész Európai Unióban nincsen egyetlen egy állam sem, amely többet költött volna sportra, kultúrára és vallásra 2017-ben. Kicsiny hazánkat senki még csak meg sem közelíti, ha arról van szó, hogy stadionokat építsenek, vagy egyházakat tömjenek ki az adófizetők pénzéből. A GDP 3,5%-a, vagyis 1342 milliárd forint ment el arra, hogy szinte minden faluban legyen egy stadion, valamint arra, hogy egyetlen, a miniszterelnök által kedvelt egyháznak se kelljen szűkölködnie. Na de hogy mégis mennyi ez a 3,5%? Nem sokkal kevesebb, mint amennyit a kormány egészségügyre vagy oktatásra költ. Míg előbbire 4,8% körüli összeg, addig utóbbira kicsit több mint 5% megy el az államkasszából.
Hogy erre mégis miért van ekkora szüksége az országnak, amikor kórházak tucatjai halmoznak fel milliárdos tartozásokat? Talán Matolcsy Györgyöt, vagy Varga Mihályt kellene megkérdezni, egy átlag halandó számára ugyanis ökörségnek tűnik az egész. Egyes demokratikus államokban a parlament évenként megszavazza a tervezett költségvetést, amely, ha értelmetlen pénzszórással van tele, egyszerűen nem megy át a parlamenten, vagyis nem fogadják el. Ha pedig nem fogadnak el egy költségvetést, akkor – Spanyolországban példának okáért – a kormány le szokott mondani. A Fidesz-KDNP-nek azonban ilyenek miatt nem kell aggódnia, azt tolnak ugyanis át a parlamenten, amit Orbán Viktor kiad parancsba. Ha százmilliárdokat kell stadionokra költeni egyetemek és kórházak fejlesztése helyett, akkor bizony arra kell.
Ebből azonban az következik, hogy az egyébként is siralmasan rossz színvonalon vegetáló futballcsapatainknak lehet, hogy Európa legmodernebb stadionjaiban adatik meg, hogy vereséget szenvedhetnek a kontinens szinte bármely csapatától, de ha arról van szó, hogy mondjuk sürgősségi ellátásra lenne szükségük az egyik helyi kórházban, már nem biztos hogy ilyen szerencsével fognak járni. A stadionokban ugyanis nem mentenek életeket, sőt a templomokban sincs ez másként. Utóbbiba legalább egy utolsó kenetért elfáradhatunk, az gond nélkül megy bármely állami pénzből kitömött egyházfinak. Ebből a pénzből, amelyet csak a tavalyi évben többségében sportra és egyházakra költötte az állam – az emberek megkérdezése és felhatalmazása nélkül – kórházak és egyetemek tucatjainak helyzetét lehetett volna megoldani. Ápolók, tanárok, tűzoltók és mentősök fizetését lehetett volna megemelni, ami végső soron magyarok százezreinek életét befolyásolhatta volna. Jó irányba.
De nem. Orbán Viktornak stadionok és lefizetett egyházi vezetők kellenek. Orbán Viktor magasról tesz a jóléti intézkedésekre, azok nem a hóbortjai. Az idősek és betegek nyugodtan megdögölhetnek valamelyik romos kórházban, neki stadionok és templomok kellenek minden faluba, ez az ő álma. A fiatalok sem fontosak, menjenek csak külföldre, kit érdekelnek. Ameddig van a Fidesznek egy olyan szavazóbázisa, amely elegendő a folyamatos választási győzelemhez – ha nincs, az sem gond, véletlenül leáll az NVI rendszere –, addig úgy érzik, az égvilágon bármit megtehetnek. A nagy gazdasági csoda – EU-s pénzek – által elért költségvetési többletet Orbán Viktor olyan látszatintézkedésekbe önti, amelyek nem csak hosszútávon, de rövid távon sem térülnek meg, sőt, veszteségesek. Attól ugyanis, hogy milliárdos stadionok nőnek ki minden faluban, a magyar foci fikarcnyit sem lesz jobb. Rossz fociért pedig még a magyarok sem hajlandóak fizetni, ami azt jelenti, hogy nem lesz bevétele a stadionnak, vagyis folyamatos veszteséget fog termelni.
Hogy ezt ki fogja majd kifizetni? Hát mi, mindannyian. Ezek a stadionok 20-30 év múlva is zabálni fogják a közpénzt, amikor Orbán Viktor már régen a múlté lesz, ám áldásos működésének hatása akkor is itt marad velünk. A felcsúti törpeformátum évtizedekre tette tönkre ezt az országot, amivel már most is tökéletesen tisztában vagyunk, a rombolás mégsem állt le. A stadionépítések mellett pedig nem szabad megfeledkezni azokról az egyházakról sem, amelyek milliárdos támogatásokat fogadnak el gond nélkül, hogy ezért cserébe vezetőik nyíltan is támogassák a rezsimet. Ezekből a pénzekből nem az éhezőket etetik napi szinten és nem is a hajléktalanoknak adnak tetőt a fejük fölé – természetesen kivételek vannak, de elég kevesen -, hanem templomokat építenek újjá, vagy festenek ki. Miközben emberek ezrei kerülnek évente utcára, az ő megsegítésük helyett az egyházak fényűzését támogatjuk. Vajon meddig?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.