Pár napja történt egy eset, amely újra a figyelem középpontjába helyezte a működésképtelen, teljes mértékben szétbarmolt mentőirányítást, amely ismét egy ember halálához vezetett. Már a cikk elején érdemes leszögezni, hogy ebben az esetben sem a mentőorvosok, vagy az ápolók hibáztak, hanem a rendszer, amelyet a kormány pár éve hozott létre. A Nyugati téren összesett egy fiatalember, azonban annak ellenére is, hogy onnan körülbelül három és fél percre van a Markó utcai Központi Mentőállomás, a mentők nem érekztek ki csak 25 perccel később, ráadásul ez a mentőegység Budáról, a János Kórházból jött. Ezt követően két, korábban a helyszínen lévő lány futva megérkezett a Markó utcai Központi Mentőállomásra, ahol az ebédszüneten lévő mentősök – őket ugyanis nem értesítette senki a tőlük pár percre történt esetről –, azonnal kocsiba ültek és 3 percen belül a helyszínre érkezve átvették az újraélesztést. A fiatalemberen azonban ez sajnos már nem segített, az RTL Klub információi szerint később elhunyt.
Ez az eset nem egyedi, sőt, mégsem történik az égvilágon semmi. A rendszer már azelőtt halálra volt ítélve, hogy a kormány bevezette volna, mégsem hagyják megdögleni az istennek sem. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a rendszerrel nincs semmi gond, ugyanis minden esetben személyi felelőse van a tragédiáknak. És igen, valóban felelősségre lehet vonni valakit minden egyes haláleset után, azonban ez nem fogja megoldani a legalapvetőbb problémát, miszerint ez a rendszer fenntarthatatlan. Nem elég tehát, hogy kórházak tucatjaiban halnak ezer számra olyanok, akik egyébként még éveket, évtizedeket élhettek volna, még ezt a helyzetet is súlyosbítva, sokan már azelőtt meghalnak, hogy egyáltalán oda eljutottak volna.
A kormány a tragédiák ellenére sem hajlandó arra, hogy figyelembe vegye a szakma véleményét. Ők ugyanis tévedhetetlenek, olyan nincs, hogy valami, amit bevezettek nem, vagy rosszul működne. Igaz ugyanez az oktatási, vagy az egészségügyi rendszerre is, ahol – noha a szakma sokszorosan is felhívta a figyelmet a rendszer hiányosságaira és működésképtelenségére – a mai napig nem történt semmi ezügyben. Orbán és kormánya keresztény demokrata módszerekkel teszi tönkre és lopja szét az országot. Már régóta tudjuk, hogy az emberéletek sem számítanak, ha arról van szó, hogy kinek van igaza. Ezért hát akik csak tehették az elmúlt években, elmenekültek ebből az országból, hogy a kormány által csak hanyatló nyugatként aposztrofált országok egyikében éljenek ma boldogan.
Ezekre az emberekre a kormány nem számít, így hát inkább azokkal foglalkozik, akik még itthon maradtak. Ezért pár napja bejelentették, hogy ingyen pénzt fognak szétosztani azok számára, akik a lehető legtöbb gyermekkel járulnak hozzá a magyar nemzet gyarapodásához. Amellett, hogy mint időközben kiderült, az Orbán-féle terv – amelyhez igen hasonlót egyébként anno Adolf Hitler is bevezetett – egy igen szűk réteg számára biztosít csak valós támogatást, mégis hova szüljön gyermeket bárki is ebben a diktatúrába hajló országban? Egyszerűen már évek óta nem adottak az alapvető feltételek sem ahhoz, hogy Magyarországon egy gyermeket – ne adj isten akár többet is – bátran fel lehetne nevelni. Akinek nem Matolcsy, Orbán, vagy Mészáros a családi neve, annak kár fáradoznia azzal, hogy egyszer az életben normális körülményeket lesz képes megteremteni a gyermeke(i) számára.
Egy kivételezett réteg számára valóban adottak a feltételek egy tökéletes élet megteremtéséhez, azonban ez a réteg felelős azért, hogy ma százezrek, milliók számára ez csak egy álom marad. Ez a pár száz ember magyarok milliói elől vette el egy jobb élet lehetőségét. Szinte bármihez is nyúltak, azt teljesen tönkretették, méghozzá egy terv részeként, szándékosan. Az oktatási rendszernek azért kellett megdöglenie, mert az Orbán-kormánynak nem okos, kiművelt emberkre, hanem parancsot teljesítő rabszolgákra van szüksége. Az egészségügynek azért, mert az idősekre és betegekre úgyszintén nincs szüksége a kormánynak, mivel ők csak pénzt vesznek ki a költségvetésből, nem pedig befizetők. A szociális rendszerrel ugyanez a helyzet. Idősekre, gyengékre és betegekre nincs szükségük, ezzel kapcsolatban határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket.
Itt van tehát nekünk az orbáni Magyarország, ahol a tervek szerint több ezer gyermek fog születni állami megrendelésre, hogy ezek a gyermekek aztán később szembesüljenek azzal, hogy ennek a rendszernek már alig maradt működőképes eleme. Egyetlen reményük ezeknek a megszületendő gyermekeknak, ha szüleik még akkor tesznek valamit ezzel az országgal, amikor ez még nem késő. Az, amit Orbán és haverjai tettek ezzel országgal nem évekkel, hanem évtizedekkel vetette vissza Magyarországot, úgy hogy már 2010 előtt sem voltunk a régió legjobban fejlődő országa. Ma már nem Ausztria, de még csak nem is Szlovákia utolérése a valós cél, hanem az, hogy ne szakadjunk mégjobban le Romániától és Bulgáriától. Ma még elképzelni is nehéz, hogy milyen világba születnek bele az elkövetkezendő évek gyermekei, ha nem zavarjuk el Orbánt és társait minél hamarabb a bús francba.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.