Tárgy: Bakelit
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Firnyákos kend módfelett a hazavágyódással. Úgy adja elő a jöhetnéket, mintha jöhetnék. Pedig örül kend a lelke mélyén, amiért szerencséjére nem jöhet. Onnan is látja: császári zsoldban lihegő labancok védik a hazát kendtől, akiket engedelmes bajor katolikusként letelepedési kötvénnyel hozatott a nyakunkba a Tercsi néni, mint a másik migránsozó labanc most a focistákat, arabokat, kínaiakat, meg akik delázzák a suskát a famíliának, és innen dobbantanak Európába. Mert ez a földdarab már csak a néppárti többség biztosítása miatt gyepű.
Hátha még kend tudná, hogy érvényes személyi igazolvány nélkül úgy repülne kend a vonatról itt a keresztény Európa gyűlölettel ékesített mezsgyéjén, mint a Semjén által énekre tanított pinty. Némán. Szemlesütve és alázatosan, ahogy illik egy puskás keresztény előtt. Kinyúlva.
Amúgy, lejárt lemezre táncoltatja itt most a népet a magát „elit”-nek becéző siserehad. Úgy mondja a közbeszéd: bakelitlemez. De ez se igaz. A papa tudja a szakszerű választ. Röviden: a bakelit hőre keményedő műanyag. Rideg és törékeny, abba aztán sose raktak muzsikáló barázdát. Mégis, az unásig ismételt ósdi szövegre úgy mondják „nekem ez már megvan bakelit lemezen”. Hát ez az egész Nemzet Elnyomó Rendszer egy ilyen kopott bakelitlemez.
Most ezek a bakelitlemezes régi nótát elővett ifjúkommunistából fiatal demokrata átmenettel narancskereszténnyé bőszült totyakos rablók felrakják a „Gyöngyösbokrétát” a kopaszodó fejükre, csattogtatják a NAT-protézisüket, és a titkos bankszámláik gyors duzzadásától révületbe esve kényszerítenek bennünket, hogy imára kulcsolt kézzel mi is csűrdöngölőzzünk alatta. Közben szól a sámándob is, mert sose lehet tudni. Hátha végül csak Kazahsztán ad menedékjogot a püspök lakiteleki wellnessében kiázott dúshúsú szittya táltosoknak.
Igen. Jól vette az adást kend. Ezeknek az egyedvisszafejlődésükből kimaradt a felvilágosodás, úgy zuhantak bele a feudalizmusba. Van ilyen. Én sose állítottam kendnek, hogy egyedül vagyok sajátos nevelési igényű. Lám. Szerintem most is frappánsan összefoglaltam, amit a sürgősségi várótermében hallottam az alatt a négy és fél óra alatt, amíg a nagyi kezére szorítottam a zsepit. Jó. Attila királyunkat, meg a szkíta őseinket kihagytam, akik az európai kultúrát megteremtették a helyi szakértők szerint, de annyira részletesen nem akartam már a múltban vájkálni. Ha már egyszer a nagyi kezét elvágta a sütő. Csúnyán. Spriccelt a vér, a tata meg nem volt otthon és én voltam a lélekjelenlét. (Kendnek elárulom, hogy annyira megijedtem a vér látványától, hogy ijedtemben nem tudtam megijedni és a nagyi fűnek-fának dicsekedett a bátorságommal meg az ügyességemmel. Ciki.)
Szóval a tata diagnosztizálta a sütőt. Az uniós szabvány lazább, mint az előző diktatúrabeli magyar. Ez ismét bebizonyosodott. Sorjás volt a lemez, ha tudja kend mi az a sorja. Semmi köze Soroshoz! Ne kezdje el már kend is! Én láttam, de hogyiskellene magyarázni. Szóval borotvaéles volt ott a lemez, ahol nem szabad lett volna neki semmilyen élének lenni. Viszont látni nem lehetett a ráégett zsír miatt.
Egyébként nem a telelehelt váróterem melege miatt töltöttünk ennyi időt a váróban, hanem nem értek rá, mindenki a Feróval foglalkozott, pedig az életében nem fizetett annyi tb-t, mint amennyit a nagyitól egy év alatt levontak. És tetanusz injekcióra is vártunk, mert az nem volt. Pontosabban ott se volt. Tudja, a falunkban nincs orvos, patika, posta, bolt, stb. Egyszerűbb, ha azt írom, hogy nincs itt semmi. Ha tehetnénk, mi se lennénk. De a városi sürgősségin se volt injekció. Meg kellett venni a másik patikában.
Akad itt minden napra valami meglepi. Sorolom. Ha így megy az alattvalók amortizálása, akkor valószínűleg akadémikus lehetek. Nem buktatnak meg, nem kell magántanulónak se lennem, mert annyian lettünk ilyen „műszaki hibásak”, hogy nem marad gyerek az iskolákban. A tanító néni ír mindenkinek egy kettes alá kétszer dogát és húzhatunk a professzori katedráig. Ha mazochizmusból belehallgat némelyik phd-s udvari nyalonc szövegébe, akkor kend is tanúsíthatja, hogy az így képzett „emberi erőforrás” eleje már felért a csúcsra. Ez lenne a polgári elit. Bakelit.
Azt meg ne tudja meg, hogy milyen büdös az égő bakelit. Márpedig égő.
Bütyökfalva, 2019. február 9.
Mirtill
P.S: Persze hogy vannak szüleim! Ha véletlenül egy műszakba vannak beosztva, akkor munkába menet a vonaton szoktak beszélgetni. Visszaútban már nemigen, mert valamelyiknek biztos túlórázni kell. Itthon gyakran evés nélkül zuhannak az ágyba olyan nyúzottak, úgyhogy ne akarjon kend a hogylétük felől faggatózni. Tavaly volt a családok éve, most egy darabig szólóban nyomjuk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.