Leszerepelt a magyar férfi kézilabda-válogatott a nemrégiben befejeződött világbajnokságon. Tizedik helyükkel nem sok reményük maradt az olimpiai szereplésre sem. Már a riói olimpián sem voltak ott. A női válogatott sem, sőt ők a londoni olimpián sem. Valami nagyon nagy baj van az egyik legnépszerűbb sportágunkkal. Is. Megmondta Kocsis Máté szövetségi elnök, hogy a minimum elvárás a válogatottól a 7. hely. Ilyen okosakat Magyarországon minden második ember tudna mondani. Kocsisnak semmi köze nem volt – most sem sok – a kézilabdához, hűséges pártkatonaként lett elnök. Néhány kivételtől eltekintve minden sportági szövetségben fideszes nagyokos ül a trónon.
A Kocsis-éra alatt eljutottunk odáig, hogy a sportszeretők illetlen szavakkal pocskondiázzák a válogatottat. Nem vagytok egyedül, focisták! Kocsis arra büszke, hogy milliárdok dőltek a kézilabdába állami pénzekből; TAO-ból és állami cégektől. A mi pénzünkből. Hova? A sztárcsapatokhoz: Veszprém, Szeged, de már a középmezőny gárdáihoz is. Ebből lehet kurva drágáért játékosokat szerződtetni. Külföldről. Szeretem-bevándorlókat. A két sztárcsapatban nagyítóval kell keresni magyar kézilabdást. Annyit ők is kapnak, hogy megéri elvegetálni. Micsoda karrier! A büszke, magyarkodó, migránsozó, sportmániás Orbán a pribékjeivel együtt úgy dobálózik a pénzünkkel, mint kitartott nő a luxus ruhaboltban.
Mit mond erre az egyik szövetségi kapitány, Vladan Matics (a másik Csoknyai István, mert kettőre is futja): a Veszprém és a Szeged „más kategória, viszont időkérésnél nem hallani magyar szót, csak angolt vagy spanyolt. Megemlítette, hogy régen ez a két csapat adta a válogatott keretét, most meg összesen adtak hét játékost, miközben a Balatonfüredből vagy a Tatabányából érkeztek a kézisek.” Az meg, ugye, más kategória. Megjegyzem, Orbán Tatabányának 13,5 milliárdért – nem tévedés – ígért új sportcsarnokot. Nem normális, az biztos.
Szóval, volt egy világbajnokság, kaptak az edzők nyolc napot, hogy összekreálják a válogatottat. Igen, nyolcat. Mondta is a mester, „erőnléti katasztrófa vagyunk. Zsírosak vagyunk, nagydarabok vagyunk, lassú a lábunk”. Aztán hallom az egyik játékost panaszkodni: nagyon fáradtak, kimerültek a sorozat terheléstől. Ha most mindent félreteszünk, azt mondom, egy élsportoló ne ri-nyál-jon! Ne nye-ke-reg-jen! Azért élsportoló, azért van ott a világ legjobbjai között, hogy lógjon ki a bele, ha ez az ára a sikernek. De akkor is, ha az eredményekben nem mutatkozik. Ez nem túlóra, hanem verseny, ahol a legjobb győz. Megfizetik őket, lassan az Isten pénze sem lesz elég stadionokra, focistákra, ákádémiákra – sportra! Itt csak a győztes dániai és a második norvég csapat nyafoghatna, sokkal több meccset játszottak, mint mi. Ők örülnek, van válogatottjuk, és Orbánékhoz sincs semmi közük.
Ne picsogjon egyetlen élsportoló sem. Ha nem bírja, lehet mást dolgozni. Jól tartjuk őket is. Ha valami csoda folytán a magyarok megnyerték volna a világbajnokságot, a csapat prémiumként kapott volna 120, de még a hetedik helyért is 10 millió forintot. Nem vagyok biztos abban, hogy ezért a semmire sem jó helyezésért nem dobják meg őket fájdalomdíjjal. Sumákban, de akár nyíltan is, bármi megtörténhet Kocsiséktól. A legtöbbet a Veszprém csapatában lehet keresni, ez átlagosan 3 millió forintot jelent. Nagy László 15 milliós fizetést kap. A Szeged csapatának sem kevés a bére, ők átlagosan 1-1,5 milliót kapnak. A kisebb csapatoknál a fizetés 500 ezer forint körül van.
Sportszeretőként tisztelve, de nem felmentve a kézilabdásokat sem, megjegyezném, ebben a lebőgésben benne van az egész Fidesz-kompánia, Orbánostól, Kocsistól azokig, akik évek óta elnézik, hogy egy országvezető mániákus baromságaival olyan helyen is okoskodik, amihez semmi köze. Kiszámíthatatlanul képesek sok pénzzel is bármit, bárkit tönkre tenni. A hazug sportvilágban pontosan az a helyzet, mint bármelyik területen Orbanizmusban.
Mindenki álljon helyt a saját munkájában, dolgában. Akik így is teszik, tudják, mi az hányingerig dolgozni, összeesni a fáradtságtól, szarért-húgyért megrohadni. Hencegnek ezek a nacsalnyikok, hogy az emberek örülnek a túlórának, mert akkor jobban boldogulnak. Egy nagy lócitromot, nálunk fő munkaidőben is az európai bérekhez képest leszállított, akciós áron fizetnek. Így zajlik a magyar emberek többségének végkiárusítása.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.