NEHAZUGGY

J’accuse!

Benedikty Béla | 2019. Január 31, Csütörtök | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,526,278 forint, még hiányzik 473,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

/József Attila/

Olvastam a 30 tekintélyes ember kiáltványát Európa népeihez. Szeretném, ha nem volna hatástalan, talán nem is lesz az, megírták, közzétették, ennek a szövegnek a puszta léte is számít, senki nem tehet úgy, mintha nem létezne.

Nekem csak egy bajom van vele: a „populizmus” mint legfőbb veszélyforrás emlegetése.

Nagyon szépen kérem, ne tessék. Nem tudom, ki találta ki ezt a baromságot és főképp miért, de szerintem borzalmas károkat okoz az ürességével, a lényeget bagatellizáló mellébeszélésével, mint minden maszatolás. Mi akar ez lenni? Valami a demagógia helyett? Valami, ami annál enyhébb kifejezés? Vagy annál erősebb akart lenni, csak nem sikerült? Miért volna szükség bármire, ami „árnyalja” a demagógia fogalmát? Ami hatszázféleképpen próbálja meghatározni a „népnek tetsző”, „néphez szóló”, latinból áterőszakolt szót pusztán azért, hogy ne kelljen megnevezni a huszadik század végi, huszonegyedik századra felerősödő mentalitást, a patkányemberek fasiszta kommunizmusát, a középkor óta pusztító kereszténység járványához közelítő ideológiát. Itt már régen nem arról van szó, hogy mit akar hallani a nép, még csak nem is arról, hogy csaljuk elő a legalantasabb ösztönöket, azokat korbácsoljuk annál is alantasabbra – a göbbels-i propaganda régen elavult.

Magyarország miniszterelnöke és a hozzá hasonló fasiszta kommunisták olyat tesznek, amire voltaképpen nincs a második jelzőrendszernek (a nyelvnek) használható kifejezése. József Attila jelzős szerkezetét azért vettem kölcsön, mert a csúti primitív jellemzésére meg kellett találnom a lehető legrosszabb, a világtörténelemből ismerhető legkártékonyabb, tömegpusztítást magába foglaló fogalmat, amiből bárki tudhatja, milyen tulajdonságok összességét jelenti. Arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ezek a különböző országokban tenyésző lények nem populisták. Hanem keresztény fasiszták, a kommunizmus leggyilkosabb képzeteivel súlyosbítva. Más szóval a három kiemelkedően legtöbb embert kiirtó tömeggyilkos ideológia terjesztői. Imádságos könyvvel hadonászva hirdetik a gyűlöletet, de nem egy másik vallás vagy egy népcsoport ellen, nincs megfogható ellenségkép, csak a gyilkos düh mindenkivel szemben, aki nem én vagyok. Amiből magától értetődően következik a rettegés, a szünet nélküli félelem a megfoghatatlan, megnevezhetetlen ellenségtől, amelyikről nem lehet tudni, mikor és honnan támad. Egy bizonyos, közelről várható a támadás, legvalószínűbben a szomszédból – ezek a magyar miniszterelnökhöz hasonló keresztény fasiszta kommunisták az akol melegét is elvették, mert minden ilyen sorscsapott országban a saját népük az elsőszámú közellenség. Göbbels még a németeket emelte az összes többi náció fölé, a csúti dagadék nyugati kollégáival együtt azokra fenekedik elsősorban, akik nem hódoltak be, akik „bevándorló országot akarnak csinálni a hazájukból”.

Hosszú ideje mind gyakrabban foglalkozom elméletben a büntetőjogi felelősség fogalmával, és mind kevésbé értem a körülöttem lévő szűkebb és tágabb világot. Mostanában Finkelstein és Birnbaum tevékenysége kapcsán kezdtem el ismét morfondírozni: hogyan lehetséges ezeknek az alakoknak a működését különféle pozitív jelzőkkel illetni, és nem azt részletezni, hányféle nemzetközi jogba ütköző bűncselekményt követtek el. Hogyan lehetséges, hogy előbbi nem börtönben halt meg, és hogy a kollégája hozzá hasonlóan szabadlábon, zavartalanul terjesztheti beteges, tömeggyilkos eszméit? És legfőképpen, miért nem folytatták le már régen különféle szintű bíróságok a francia, holland, olasz és más nemzetbeli keresztény fasiszta kommunista prédikátorok büntetőperét, és csukták fegyházakba a csúti kerti törpével együtt? Tényleg muszáj megint megvárni, amíg ezek a köztörvényes bűnözők ismét lángba borítják a Földet, miként Hitler nevezetű példaképük tette? Ne volna sehol a nemzetközi jogban paragrafus, aminek az alapján el lehet ítélni ezeket a kártékony figurákat? Netán úgy vélik a politika és a jog tudós művelői, hogy ezek még nem követtek el elegendő bűncselekményt, amik alapján bilincsben kellene őket a tárgyalóterembe kísérni? A bűncselekmény három alapelemét még azon a szinten is tanítják, amin én mint igazságügyi szakértő vagyok tanfolyami vizsgára kötelezett: tényállás-szerűség (büntetendőség), társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség), bűnösség (szándékosság-gondatlanság) – lehetséges, hogy a jog gyakorlói ezt már elfelejtették? Idéztem tavaly nyáron Primo Levit: „Megtörtént, következésképp ismét megtörténhet.” Az auschwitzi fogoly vegyész a szabadulása, 34 éves kora után lett íróvá, és 42 évvel Auschwitz után lett öngyilkos – mondatának borzalmas egyszerűsége nem elég ahhoz, hogy eljusson a megfelelő emberekhez, hogy felmerüljön bennük a saját büntetőjogi felelősségük? Vagy túl sokan vannak, és így elbújhatnak a névtelenségbe, ők mossák kezeiket, őket senki sem fogja bűnsegédi bűnrészességgel vádolni?

Akkor én most megteszem. J’accuse! Vádolok. Minden vezető politikust az atlanti térségben és minden egyes ország vezető ügyészét és legfelső bíráját, akik azt hiszik, nincs dolguk az emberiségnek ezekkel a mételyeivel. Nincs névtelenség, nem is olyan hosszú a névsor, bármikor lehívható az internetről.

Azt tetszik mondani, naivitás ez a vád, mert nincs valószínűsége, hogy ezeket valaki megbüntesse? A történelem ítélőszékének és az ehhez hasonló ostoba közhelyeknek meg nincs semmi visszatartó ereje, miért tennének bármit?

Lehet. De leírtam, itt van, itt is marad, mostantól nem lehet úgy tenni, mintha ez soha meg nem történt volna, mintha soha senki nem nevezte volna meg azokat, akik rászabadítják az emberiségre a keresztény fasiszta kommunistákat. Ahogyan a 30 tekintélyes ember kiáltványa mostantól jelen van, amivel kapcsolatban többé nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne, az én szövegem is jelen van, és hiába nem jegyeznek engem a 30-hoz hasonlóan fontosnak, az írásos dokumentummal nem lehet úgy tenni, mintha nem volna.

Én szóltam.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!