Biztosan emlékszik még mindenki, hogy tegnap milyen véres vehemenciával kapaszkodott össze Orbán Viktor Szijjártó Péterrel (külön üdvözlöm Gyurta Dánielt is, ha már itt tartunk), hogy féknyúzt kiáltva tagadják a nemzetközi (Wall Street Journal), valamint a hazai balliberális média (Átlátszó) ama hazugságait, melyek szerint a magyar kormány számára az osztrák típusú függetlenség a követendő példa. Vagyis NATO-tagországként Moszkva és Peking lúdtalpas lábai elé borulni és keresztbe tenni a szövetségeseknek, az menőség, Vlagyimirral üzletelni nemzeti érdek.
A diplomáciai toporzékolás nyelvére lefordítva:
Már megszoktuk, hogy az amerikai liberális sajtó hazugságokat terjeszt rólunk.
HajráMagyarországhajrámagyarokra lefordítva pedig:
A nemzetközi és a magyar sajtóban álhírek jelentek meg Magyarországgal kapcsolatban; ezek célja, hogy zavart keltsenek az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének közelgő budapesti látogatása előtt. Magyarország kormányának továbbra is az a célja, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló szövetségesi kapcsolatát erősítse. Ennek szellemében készülünk Michael Richard Pompeo külügyminiszter úr budapesti látogatására.
Már önmagában az is viccesnek mondható fejlemény, hogy ezeket a lábszagú szólamokat cáfolatnak csúfolják a propaganda bugyraiban, holott csak a szokásos mindent letagadás és a rongyosra cincált, bármikor, bármivel kapcsolatban bevethető balliberálisozás szégyenteljes puffogtatásáról van szó. Másrészt az is szóra érdemes, hogy a miniszterek elnöke a legritkább esetben sem fárasztja magát azzal, hogy sajtóhíreket kommentáljon, hogy azonnal rárepüljön a kínos-kényes-kellemetlen-vérciki értesülésekre és szükségét érezze tisztázni a miheztartást. Legjobb esetben is Havasi Bertalan mindenes szokta elszavalni és tolmácsolni a kötelezőt, de az, hogy Orbán az MTI-vel közvetlenül kapcsolatba lépve kikérjen magának bármit is, nem annyira a NER szorgos mindennapjainak része.
Ehhez képest most az van, hogy noha minden idők legdiplomatább teremfocistája korábban már az időpontját is megjelölte Mike Pompeo (ez egyébként az a csávó, akivel a brazilok voltak oly kedvesek összetéveszteni az általuk semennyire nem ismert Orbánt) budapesti látogatásának, noha Orbán telefonon is egyeztetett állítólag a külügyminiszter úrral a budapesti pofavizit ügyében, úgy néz ki, hogy hazugság volt minden szavuk. Már megint. Orbánnak is, Szjjártónak is, és úgy általában az egész Kelet felé fordulva hörgő magyar kormánynak.
Történt ugyanis, hogy a Klubrádió kérdéssel fordult az amerikai külügyminisztériumhoz, hátha ők jobban tudják egy-két centivel, hogy hol, mikor, mit csinál a tárcavezető úr, és hát a mai napon a dolgok állása így fest:
Nincs szó utazásról, amit a jelen pillanatban bejelenthetnénk.
Ezt válaszolta az említett rádiócsatornának az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Heather Neuert, amikor Mike Pompeo esetleges budapesti útjáról érdeklődtek. Konkrétan arról, amelyikre állítólag február közepén kerül sor. Nos, ha ehhez hozzávesszük a BuzzFeed News szűk egy héttel ezelőtti értesülését, amely szerint Pompeo február 13-14-én Lengyelországba készül, utána pedig 15-én Szlovákiába tart, akkor még kínosabb az ügy. Vagyis a putyinista álhírgyár tövéből a fél világot álhírgyártással vádoló magyar kormány – ha jól értem -, egyik napról a másikra lelepleződő hazugságokkal traktálja a híveit. Mármint én nem nagyon tudom másként értelmezni azt, hogy Orbánék egy olyan találkozóra készülnek, amiről a másik fél még csak nem is tud.
Tehát Orbán Szijjártóval kórusban tagadja, hogy Amerika bizalma megrendült Magyarországban, miután Orbán nem hajlandó Kínát és Oroszországot elítélni a bomlasztási kísérletek ellenére sem, továbbá az amerikai védelmi megállapodást sem akarja aláírni. Ellenkezőleg. Éppen a növekvő bizalom jele az, hogy Pompeo nemsokára, rögtön azonnal, megkeresi a térképen Budapestet. Ámazonban Soros megint belefosott a ventillátorba, vagy én nem értem, mi történt, amivel meg lehetne magyarázni, hogy az amerikaiak miért nem tudnak erről az egészről semmit. Ezek szerint Orbán már akkor is hazudott, amikor január 22-én Havasi Bertalannal megüzente az MTI-nek és a hülye magyaroknak?
Telefonon egyeztetett egymással (…) Orbán Viktor miniszterelnök és Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere. A két vezető Magyarország és az Egyesült Államok közötti aktuális politikai és gazdasági kérdésekről beszélt egymással, és kifejezték szándékukat, hogy a közeljövőben személyes találkozón is egyeztetnek majd.
Drága elvtársak! Önöknek maximálisan igaza van. Szó nincs itt semmiféle megrendült bizalomról, ami az ámerikai külügyet a hanyag eleganciájú, pávatáncos kocsmadiplomáciával összeköthetné. Ennek ugyanis alapfeltétele volna a már létező bizalom, aminek esélyt kellett volna adni arra, hogy megrendülhessen. Ilyesmiről azonban szó nincs. És ez nem csak abból következik, hogy ez a NER-népmese – miszerint Orbán széles nyelvcsapkodások kíséretében, a vörös szőnyegen kackiásan végigkacsázva beesik a Fehér Házba, és 20 percig súlyos világpolitikai tényezőnek képzeli magát a politikai korrektséget naponta gyilkoló sárgafejű pojáca oldalán – már megint és még mindig nem vált valóra.
Hanem abból is, hogy nagyon úgy fest, Orbán Viktor tegnapi hepciáskodásából és álhírezéséből – bármennyire cinikus – ennyi igaz. Hogy megint hazudott. Rendkívül sajnálatos, hogy a harmadik kétharmada regnáló fideszes kormány, amelyik nyolc év alatt teljesen elfelejtette a demokrácia nyelvét, képtelen saját súlyát és a világpolitikában elfoglalt helyét önkritikusan és józanul megítélni. Aggasztó, hogy Orbán körül addig hajlították a valóságot, ameddig elhitte, hogy az egyoldalú Oroszországhoz és Kínához dörgölőzéstől, és attól, hogy Magyarországot e két nagyhatalom ugródeszkájává teszi Moszkva és Peking európai befolyásának növelése érdekében, majd az EU- és NATO-szövetségesei a lábai elé borulnak, felismerik a nagyságát és komolyan veszik. Hát hiszen egy leamortizált, szétlopott, felégetett néhány tízezer négyzetmétkilométeres ország szemétdombján ő a kakas. Aki eldöntötte még gyerekkorában, amikor az apja az asztal körül kergette vasárnaponként, hogy egyszer majd ő osztja a lapokat a világpolitikában.
Nagyon kínos és kellemetlen úgy egyébként is, ha valaki notórius hazudozó, ha egyszerűen képtelen a józan önértékelésre, önkritikára és még magának is hazudik, nem csak másoknak. Borzasztó, ha ez az ember egyidejűleg egy ország miniszterelnöke is, aki a fentihez hasonló módon égeti magát szanaszét a világban (tudom, a feltörekvő, véresszájú, gyűlölettől vöröset látó populisták hőse ő, akiket nem szabad lebecsülni), és miközben milliárdos orosz és kínai hitelekbe verdesi bele az ország pofáját, és árusítja ki a jövőt, komolyan azt hiszi, hogy fennállása óta a washingtoni passzátszelet is ő fújja. És ha őt nem is hívják, de legalábbis a színe elé járulnak gazsulálni neki.
Szörnyű, hogy már a V4-ek vonatkozásában is bármelyik ország szalonképesebb, mint Magyarország, de a legszörnyűbb mégis az, hogy a fenti ordító hazugságok ellenére még mindig Orbánnak hívják a miniszterelnököt. Mert az egyáltalán nem gáz, hogy Brazíliában nem ismerik, az a gáz, hogy mindenhol máshol egyre jobban megismerik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.