NEHAZUGGY

Horthynak soha nem járhat szobor ebben az országban

Lázár Gergő | 2019. Január 27, Vasárnap | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A mai nap amellett, hogy Ady Endre halálának 100. évfordulója, egyben a Holokauszt emléknapja is. Úgy tűnik azonban, hogy a kormányoldalon nem volt egységes a kiadott ukáz, ugyanis van ahol méltó módon emlékeztek meg százezrek méltatlan haláláról és volt ahol ezzel szembementek. A Kossuth Rádió Vasárnapi Napló című műsorában folyt le egy beszélgetés Nagy Imre szobrának áthelyezéséről, melyet a riporternek sikerült összekapcsolnia azzal a Horthy Miklóssal, aki a zsidó deportálások idején az ország kormányzója volt. Lássuk is miről van szó:

Helyes törekvés az, hogy helyreállítják a Kossuth tér eredeti képét. Onnan eltávolították már Károlyi Mihály szobrát – nem elpusztították, hanem máshol állították föl – eltávolították Kovács Béla kisgazda főtitkár szobrát. Áthelyezték ugye jobb helyre József Attila szobrát és most helyre akarják állíttatni végleg az eredeti képet azzal, hogy visszaállítják a ‘18-‘19-es vértanúk emlékművét amely ott állt, ahol most sajnos a Nagy Imre szobor áll. És amelyet 1945-ben ledöntöttek brutális módon, politikai okokból. Ez a helyreállítás nyilván hát annak is szól, hogy ezeknek a mártíroknak is emlékművet kell állítani és ha már volt nekik, akkor miért ne az álljon újra a helyén. És ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy nem sérül Nagy Imre méltósága azzal, hogy egy megfelelő másik helyre kerül, a Duna-partján önállóan, a külföldieknek is beleesik abba a térbe amelyet mindenképpen megnéznek. Most szépen ott állnak a Duna-parton az egykori koalíció tagjai. – Szerencsés Károly

A beszélgetésnek itt természetesen nem szakadt vége, ugyanis a riporternek is akadtak kérdései a kor hőseivel kapcsolatban:

De akkor mit mondjunk, sok más történelmi személyiségünkről, akiknek Magyarországon, hát, csak tüntetések közepette juthat esetleg szobor, ha jut? És nem is biztos hogy frekventált helyen jut. Mondhatjuk a trianoni torzóból országot faragó nemzedéket, Horthy Miklóst, Teleki Pált. Bethlen Istvánnak van szobra ugye a Budai Várban mostmár. Hóman Bálintot is említhetnénk, Klebelsberg Kúnó utódját. Nekik juthat-e szobor valamikor Budapesten? Hiszen az életük hasonlítható talán Nagy Imre életéhez. Odaadták az életüket az országnak és közben követtek el hibákat. Nem is kicsiket talán.

Ma, a Holokauszt emléknapjának reggelén igazán szerencsés Horthy Miklósról úgy beszélni, mint a nemzet mártírjáról, aki életét adta országáért. Ő volt ugyanis az, aki az ország kormányzójaként beleegyezett a magyarországi zsidók deportálásába. Akár volt arról fogalma, hogy mi is történik a kényszermunkatáborokban – egyre több bizonyíték van arra, hogy ezzel ő pontosan tisztában volt -, akár nem, ez nem változtat azon a tényen, hogy nem ellenkezett, amikor magyar zsidók százezreit hurcolták el külföldre. Horthy Miklós életét Nagy Imre életéhez viszonyítani nem kicsit visszás, főleg nem azon a napon, amikor is a Holokauszt több millió áldozatára emlékezik a világ.

Horthy Miklósnak nem jár sem szobor, sem park, de még csak egy nyamvadt utcasarok sem. Nem jár, mert ő egyike azon történelmi személyeknek, akiket ha lehetne, magyarok millió törölnének ki tudatukból örökre. Nem lehet azonban – és nem is lenne szabad – elfelejteni mit tett Horthy magyar zsidók százezreivel, akiket a biztos halálba küldött. A Holokauszt alatt soha annyi embert nem deportáltak olyan rövid idő alatt, mint Magyarországról. Az adatok szerint 56 nap alatt több mint 437 ezer zsidót deportáltak, legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba vitték. Horthy, a hatalom, valamint a csendőrség és a lelkes lakosság közreműködése nélkül ez a szám több százezerrel lehetett volna alacsonyabb, amely Horthy szerepét mutatja ebben a történetben. Elég csak megemlíteni, hogy a deportálások leállítsa után – vagyis a magyar társadalom, valamint a hatalom közreműködése nélkül – hetek alatt mindössze 3000 zsidót tudtak önerőből a haláltáborokba szállítani.

Ezek után hogy meri azt állítani valaki egy közszolgálati rádióadásban, hogy noha Horthy követett el hibákat – nem is kicsiket talán, mondja a riporter – azonban életét adta az országért? Hogy merül fel egyáltalán a kérdés, hogy jár-e egy ilyen vezetőnek bármiféle szobor is Budapesten, vagy az ország egyéb más helyein? Horthy soha nem áldozott semmit az országért, a németek fenyegetése hatására átadta hatalmát a nyilaskeresztesek vezetőjének, a hungarista Szálasi Ferencnek, akinek kezéhez szintén magyarok tízezreinek vére tapad. Ez lenne hát az a nagy hősiesség?

Ismerve azonban az Orbán-kormány Nagy Imre gyűlöletét és több politikusa Horthy imádatát, azt sem tartom kizártnak, hogy hamarosan a Kossuth téren, esetleg a Budai Várban találkozhatunk annak a Horthy Miklósnak a szobrával, aki asszisztált közel fél millió magyar zsidó halálához. Megbotránkoztató és undorító tett lenne, azonban ezek egyike sem áll távol a jelenlegi kormány működésétől, így hát fel lehet készülni arra, hogy Horthy Miklós hamarosan nem mint egy ország szégyene, hanem mint a magyar nemzet védelmezője, Magyarország hőse kerül be újra a köztudatba.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!