Csak egy normális életet akartál. Éveken át tanultál, voltak céljaid. Munka, család, gyerek. Élet. A munka meglett, aztán a család is. Kis lakás, de mégis lakás. Gyerek. Jó lett volna még egy, egy kistestvér. Majd kicsit később. Előbb egy nagyobb lakás, vagy egy kertes ház. A gyereknek jobb lenne ott, nem a másfél szobásba beszorulva. Pár év talán és megoldjátok.
Évek kellettek, mire felismerted, hogy mi történik. Beragadtál valahová, mint a szúnyog a gyantába. Belőled biztosan nem lesz ékszer egy nő nyakán még egymillió év múlva sem, hiába kövül meg lassan körülötted minden. Először csak halasztottad kicsit a terveket. Több idő kell, de meglesz az. Dolgoztatok a pároddal orrvérzésig. Észre sem vetted, ahogy megfakultak, megrepedeztek, majd porrá omlottak az álmok. A kertes házból semmi nem maradt, elsöpörte a minden hónapban visszatérő görcs a gyomrodban, amikor megérkeznek a számlák és be kell fizetni őket.
Megtanultál egy csomó mindent, amit soha nem akartál megtanulni. Már tudod értékelni a ronda, de meleg pulcsit, a belül bolyhos mackónadrágot. Olcsóbb, mint feljebb tekerni a fűtést. Már tudsz villámgyorsan tusolni a hideg fürdőszobában, majd befűtesz, amikor a gyerek fürdik. Ügyesen válogatsz a boltban, a párod is ügyesen válogat. Egyből kiszúrjátok a lejáratközeli leárazott cuccot, a féláron kínált banánt. A gyerek szereti, gyorsan be fogja falni, nem lesz ideje teljesen megbarnulni. Te amúgy sem szereted. Régebben szeretted, amikor még nem tudtad fejből, melyik boltban olcsóbb a kenyér öt után. Mostanában már nem szereted a banánt, valahogy nem kívánod. Mondtad is a gyereknek, felőled meg is rohadhat, akkor sem kellene. De nem rohad meg, a kölök hamar eltünteti.
A párod ízlése is megváltozott. Biztosan a korral jár. Régebben nem ragaszkodott a kifakult pólóhoz, a rojtosra kopott fehérneműhöz, az olcsó parizerhez. Mostanra megszerette. Régebben sűrűn jártatok moziba, színházba, koncertre. Utána beültetek egy étterembe és olyan jó volt órákig beszélgetni, megváltani a világot. Ma már csak a bérletet akarod megvenni a gyereknek, kifizetni az angolórát, kiváltani a szüleidnek a gyógyszert és jó lenne lecserélni az autót is, mert egyre több vele a baj. De azért még kihúzza egy darabig. Ahogy te is. Kihúzod egy darabig.
Basszus, még negyven sem vagy! Tényleg ezt akartad? Nem, perszehogy nem ezt. Nem ezért tanultál, nem ezért dolgozol. Mert dolgozol. Rengeteget. Mégis belefagytál az időbe, az életedbe és sehová nem tudsz kimozdulni, kitörni belőle. Majd a gyereknek jobb lesz, ezzel nyugtatod magad. Ahogy a szüleidtől hallottad. Csak ne gondold tovább. Mert akkor felteszed a kérdést: mitől lenne jobb neki? Felnő, tanul, lesz munkája, spórol egy kis lakásra, egy használt autóra, támogat titeket, mert a nyugdíjatok semmire nem lesz elég aztán ott fog ülni az apró konyhában a műanyag sarokgarnitúrán és azon töpreng, hogy még csak negyven éves és már öreg és majd azzal vigasztalja magát, hogy a gyereknek jobb lesz.
Akkor megérted. Nem te dermedtél bele az időbe. Az ország dermedt bele és te csapdában vagy. A szüleid is csapdában vannak és a gyereked is csapdában van. Vagy nem? Tévedsz? Csak látszat az egész? Te zártad magadra az ajtót, nem kívülről fordították rá a kulcsot? Neked kell kiderítened. A gyerekedért. A szüleidért. A párodért. Önmagadért. Ott a bőrönd a szekrény aljában. Jó nehéz, tele van könyvekkel. Könyvekkel, melyeket olvastál, melyekből tanultál, amik megríkattak, megnevettettek, elgondolkodtattak. Jó nehéz a bőrönd, mert a tudásnak súlya van. Döntened kell. Felemeled és szétvered vele a köréd dermedt mézgát, vagy kiborítod a tartalmát és bepakolod az életeteket. Még pont felengedik a repülőre. Legfeljebb ráfizetsz valamennyit. Abban úgyis van gyakorlatod. A ráfizetésben.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.