NEHAZUGGY

Nem vagyunk gyávák

Lázár Gergő | 2019. Január 21, Hétfő | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Magyar Hangon nemrég megjelent egy interjú Róna Péter közgazdásszal, aki elmondta, mégis miért van az, hogy a kormány szerint jobban élünk, a valóságban mégis évről-évre egyre nehezebb a szegények helyzete Magyarországon. Amivel szemben áll a gazdagok helyzete, amely valóban sokat javult az elmúlt években, annak ellenére is, hogy nem igazán nőtt a gazdaság, inkább megváltozott a pénzek elosztása. Orbán Viktor tudniillik rájött, meg tudja fosztani úgy a szegényeket a szinte semmire nem elegendő pénzüktől is, hogy az nem elég hogy elfogadott, de még törvényes is legyen. A jogszabályokat megváltoztatta, a törvényeket átírta, hogy egy olyan feudalista Magyarországot építsen ki, amelyre vélhetően fiatal kora óta vágyott.

Összességében elmondható, s a mostani számok is ezt igazolják, hogy 2010 után az Orbán-kormány egyértelműen jelentős jövedelmeket csoportosít át a társadalom alsó kétharmadától a gazdagabb egyharmad felé.

Hogy ezt mégis hogyan tehette meg Orbán és kormánya? Átveréssel. Nincs ugyanis olyan kormánymédiához tartozó orgánum, legyen az a helyi rádió vagy tv csatorna, esetleg hetilap, amely ne arról számolna be reggeltől estig, hogy a kormány hogyan mentette meg a nyugdíjakat, hogy emelte meg a minimálbért, esetleg hogy védte meg a rezsicsökkentést. A sokak által elsőszámú információforrásnak tekintett közpénz-szócsövek kizárólag sikerről számolnak be, a valóság teljes mellőzésével. A valóságnak nincs helye a kormánymédiában, hisz annak szerepe nem más, mint a hatalmon lévők kiszolgálása. Valós gazdasági teljesítményről, a fizetések európai értékéről egyetlen büdös szó nem esik, ugyanis akkor a szavazó még akár fel is mérhetné, hogy az a világ, amelyet megpróbálnak felvázolni számára, lehet hogy mégsem olyan tökéletes.

Jellegzetes populista megoldásról beszélhetünk, amikor a kevésbé képzettektől elvont jelentős összegekről jól kidolgozott retorikával terelik el a figyelmet: az elvett pénz helyett nemzeti büszkeséget kapnak a szegények.

Ezek a jelentős pénzösszegek – amelyeket nemzeti büszkeséggel próbálnak helyettesíteni – nem vesztek persze el, továbbra is rendelkezésre állnának a kormány számára, azonban úgy döntöttek, inkább a felső tízezer számára teszik ezt elérhetővé, semmint a szegények, betegek, esetleg munkanélküliek számára. A szociális támogatási rendszerből „kimentett” pénzek svájci és kajmán-szigeteki bankszámlákra vándorolnak, hogy ott közpénz jellegüket elveszítve a nemzeti oligarchák egyikének-másikának meggazdagodását tegyék lehetővé. Nem arról van szó tehát, hogy a közpénz ne lenne elegendő arra, hogy az ország fejlődjön és minden magyar ember számára jobb legyen, hanem arról, hogy nem ez a NER célja.

Fontosabb és hosszú távon is kifizetődőbb számukra a saját, családjaik és barátaik meggazdagodása, mint az egyes állampolgárok léte, vagy nem léte, pláne jóléte. A közpénzt egyfajta osztálypénznek tekintve, abból akkor vesznek ki, amikor azt szükségesnek érzik. Szükségesnek saját és családjuk meggazdagodása szempontjából. Még azt is megkockáztatom: úgy hiszik, ezzel ők nem lopnak, egyszerűen elveszik azt, ami az ő jussuk azért, hogy egy ilyen nagyszerű országot építettek fel. Ezért hiheti azt Orbán, Mészáros, Rogán és Habony is – a sort természetesen még sokáig lehetne folytatni –, hogy ők nem mocskos tolvajok, akik a nép kárán gazdagodnak meg, hanem hősei ennek az országnak, ezért hát az a pénz nekik alanyi jogon jár. Még akkor is, ha a Fidesz által még mindig nem teljes sikerrel átfideszesített bíróságok több ízben is kimondták, hogy a kormány bűnözőkkel és tolvajokkal van teli.

Ez őket azonban nem zavarja, hisz úgy hiszik, a magyar nép őket mindenre is felhatalmazta, amikor kétharmaddal megválasztotta a Fidesz-KDNP pártszövetséget az ország vezetésére. Ennek akkor lesz vége, ha mi mindannyian, megelégelve ezt a rablást, végre az utcára megyünk és elzavarjuk a kormányt. Nem előre bejelentett tüntetésekkel, arra engedélyt kérve és minden szabályt betartva, hanem a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlva. A kormány ugyanis bőven átlépte azokat a határokat, amelyek egy demokráciában érvényesek. Itt lenne hát az ideje annak, hogy megmutassuk, nem félünk tőlük. A figyelemfelkeltő demonstrációk elérték céljukat, a főváros utcáit és tereit kinőve a vidék szinte minden nagyobb városába eljutottak.

Itt az ideje a következő lépésnek. Próbáltuk szép szóval, próbáltuk békésen. Ezek nem vezettek sehova, nagyon itt az ideje annak, hogy a polgári engedetlenség eszközével a többség hangját hallassuk és megmutassuk a hatalomnak, hogy a magyar nép nem gyáva.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!