NEHAZUGGY

Én is tehetek róla, nem csak az a senkiházi, aki meglopott

Jó reggelt! Rendhagyó poszt következik. Szar ügy, meglehetősen kiábrándító, de egyben kijózanító is, úgyhogy beleállok. Sem én, sem a kollégáim nem akarják megúszni ezt, és ezt nem is nagyon lehet megúszni. Nekünk sem, de azoknak sem, akik tegnap úgy érezték, hogy egy halálhírrel kapcsolatos, emberinek gondolt, tiszteletteljes kérés nyomán az egyedüli dolog, amit tehetnek, hogy beleállnak abba, aki azt kérte: ne egy halálhír szolgáltasson apropót ahhoz, hogy kihányjuk az epénket azért, mert sokan másokhoz hasonlóan Andy Vajna is egy dörzsölt maffiózó, egy gátlástalan, pénzéhes geci volt, aki tevékenyen segédkezett Orbánnak a nemzet kirablásában. (Ha nem hal meg történetesen, a kutya nem ejtett volna tegnap egy szót se róla.)

Annyit kértünk mindössze, hogy ne a halált ünnepelve köpködjünk, ráérünk bírálni és nehezményezni az év összes többi napján. Mint ahogy mi itt, minden esetben ezt meg is tettük. Minden esetben, amikor az szerintünk indokolt volt. És igen, sajnos sokkal többször volt indokolt, mint ahányszor nem. Tegnap a hírérték annyi lett volna (szerencsére teljesen elsikkadt), hogy Göncz Árpád halálhírére például nem futotta abból a könnyesbús miniszterelnöki megrendülésből, amire Vajnának, Kerényinek és a mellőle kihaló slepp tetszőleges tagjának azonnal és nyelvet kilógatva futja. Ebből leginkább annyit értett meg a fideszes birkánál magát magasabbrendűnek és feltétlenül demokratának, toleránsnak gondoló olvasóközönség nem elhanyagolható része (kérem, senki ne vegye magára, aki nem illet!), hogy a (náci?) Szalonna rohadjon is meg és hol van a véleményszabadság, meg mi ez a szarelkenés, meg ennyi erővel majd sirassuk meg Lukasenkát is.

Pedig. Egy árva szóval nem kértük, hogy bárki könnyeket hullajtson, megrendüljön, szentté avasson, magából kifordulva, a legjobb meggyőződését leköpve sajnálkozzon a 75 éves parókakészítő filmproducer és kaszinócsászár kimúlása okán. Nem álszentségből, és nem azért, mert a halál mindent megváltoztat, elfeledtet, átír és megbocsátást nyújt, netán felmentést ad akármire is, hanem mert mindennek megvan a maga ideje. A kommentfolyamot olvasgatva arra jutottam, hogy nagyjából feleslegesen tépjük itt a szánkat három éve emberségről, az emberi létezésünk alapját képező erkölcsi mércékről és minimumokról. Mert természetesen azt is megtehettük volna – apropó a szemünkre hányt véleményszabadság korlátozása -, hogy sokan másokhoz hasonlóan egyszerűen letiltjuk a kommentelési lehetőséget, és akkor legalább nem lenne most miről pofáznom. De nem ezt tettük, és ezzel akaratunk ellenére is tökéletes képet kaptunk arról, hogy nem feltétlenül érdemes hiú ábrándokat kergetni ezen a szarrá hergelt, gyűlölettel zabáltatott, állandó mesterséges nyomás alatt tartott ugaron.

Bármennyire is kiábrándító, ez a helyzet: sokan azt hiszik, és leginkább vérgőzös, ellentmondást nem tűrő vehemenciával hiszik, hogy ha minket mocskolnak és a mi szemünkre hányják a NER-ből fakadó (egyébként jogos) keserveiket azért, mert azt kértük, hogy ez alá az egy poszt alá ne fossanak oda, ettől hitlerimádó nácik, gerinctelen fideszes szarháziak lettünk, akiknek minden vágya, hogy kinyalhassák Vajna seggét. Halálában. Andy Vajna NER- és offshore-lovag halálhíre nagyon sokakból kihozta azt, ami bennük van, bár tagadják. Azt a legsötétebb reflexet, ami nem tud különbséget tenni, mérlegelni, értelmezni, hanem azonnal ugrik és harap. Bármilyen kiábrándító, előbb-utóbb szembe kell nézni vele: nem egyedül a szörnyeteg Orbán tehet arról, hogy itt tartunk, a szörnyeteg Finkelstein zsenije is csak felismerte e sötét reflexekben rejlő páratlan lehetőséget. A sötétség és a frusztráció elmélyítésében rejlő fantasztikus potenciált, amiben sokan világítótoronynak képzelik magukat – mások fején állva – és közben nem veszik észre, hogy alig különböznek azoktól, akiket életvitelszerűen megvetnek.

Belegondolni sem merek, hogy az RTL mit kapott a pofájára, mert ők egyenesen megrendültek Andy Vajna filmes szakember távozásán. Sőt több portál különféle összeállításokkal címlapon tiszteleg Vajna életműve előtt. Undorító, nem? Rohadjanak meg azok is. Úgyhogy mielőtt végleg elengedném ezt a témát, annyit azért hangsúlyoznék a kedélyek megnyugtatására: két éve is és tegnap is úgy gondoltuk, meg holnap is úgy fogjuk gondolni, hogy soha nem lehet megbocsátani semmit sem Vajnának, sem senki másnak, aki tudatosan vállalt szerepet a NER-ben és tevőlegesen vett részt egy nemzet szellemi-lelki-egzisztenciális kizsigerelésében. Soha nem lehet megbocsátani Vajnának, hogy belemászott a kaszinóbizniszbe (évi 7 milliárd forint adókedvezmény, ugye), hogy emberi életeket tett tönkre az Orbánnak hajbókoló mohósága, hogy teherautóval szállította offshore-számlákra a jellegét elveszített közpénzt, hogy karaktergyilkos gyűlöletpropagandát tolt a közpénzből fenntartott médiájában, hogy védte és támogatta a főgeci minden disznóságát és hazugságát (akiről nyugodtan leírhatjuk szerintem, hogy a tegnapi nappal megörökölte Vajna egész birodalmát kaszinostul, TV2-stül, Vajnánéstul, mindenestül, a Köszönök mindent, barátom! beismerő vallomásnál parádésabbat elképzelni sem tudok ennek bizonyítására). Azt viszont még így sem lehet elvitatni tőle, hogy az utóbbi években többet tett a magyar filmgyártásért/-művészetért/-iparért, mint amit az utána jövő dillettáns, tehetségtelen, meghamisított történelmi-győzelmi filmekre kiéhezett szolgák összesen valaha is fognak. Ez meg önmagában tragédia. Hogy ebben a rommá hülyített, törvényesen szétlopott, propagandával kormányzott országban már az is szóra érdemes, hogy véletlenül valaki ért is ahhoz, ami a szakmája és amivel megbízták.

Igen, Vajna megmaradhatott volna annak a filmes szakembernek, akit a világon sokan sok helyen tisztelnek, akire emlékezni fognak évek múltán is (a filmjei biztosan túlélik), de mivel ez nem volt elég neki, hát részemről és sokan mások részéről is marad a megvetés. De ne áltassuk már magunkat: Vajna távozásával egyáltalán nem lett jobb hely a világ, ezért is érthetetlen az ízléstelen ünnepi hangulat. Amiben részt vett, amihez a nevét adta, az itt maradt velünk változatlanul. Nem miatta. Miattunk is. A Fideszben stabilan megmaradnak a még Vajnához képest is értékelhetetlen emberi selejtek, akik semmihez nem értenek, a világon semmit nem tettek le semmilyen asztalra (szép lesz, amikor a filmszakmában érintettek visszasírják Orbán barátját), szarrá lopják a népet, és miközben a mérgező portékájukat árulják éjt nappallá téve, addig nem nyughatnak, ameddig mi itt fel nem koncoljuk egymást. A tegnapi nap (is) megmutatta, hogy a legjobb úton haladunk efelé. Amire az egyik oldalon felhatalmazva érzik magukat, mert felhatalmazást kaptak a véresszájú Bayerzsoltjaiktól és a viszkető tenyerekről fantáziáló főgecitől, azt a másik oldalon is fegyvernek érzik és ugyanúgy használják.

Simó György, az egykori Magyar Mozgókép Közalapítvány kurátora azt írta tegnap Vajnáról:

Az ok, amiért most mindenki gyűlöli, nem belőle, hanem belőlünk ered, mert minálunk lehetett ilyen.

Valahogy így gondolom én is. Egy ország nézte végig és jutott el oda a kéményen csodálkozásban, hogy bárki azt csinálhat a közpénzekkel, a lelkekkel, a jelennel és a jövővel, amit akar. A baszottul okos Simicskától a fogalmatlanul bárgyú Mészárosig, az egyszemélyes országvezető akaratából, az Orbán-dinasztia örök zsírosodásának és korlátlan, illiberális hatalmának nagyobb gyönyörűségére. És mindaddig ez fog történni, míg elég nagy számban nem állnak oda emberek a tükör elé és mondják: ÉN is tehetek róla, nem csak az a senkiházi, aki meglopott és aki végre megdöglött a faszba, és felállnak a fotelból. Addig viszont minden egyes Andy Vajna sírjára szórt átok, egy ember elmúlása fölötti ízléstelen virtuális üdvrivalgás nem lesz más, mint a saját felelősség elmaszatolása és önfelmentés. Annak a fájdalmas evidenciának az örök tagadása, hogy ez nélkülünk nem ment volna. És nem azt állítottam, hogy ez itt a megfellebbezhetetlen kurva nagy igazság, csak annyit, hogy bármilyen nehéz, szerintem előbb gondolkodjunk és utána rúgjunk.

Ami az egyebeket illeti, bár nem hiszem, hogy sokakat lázba hozott: tegnap volt egy közepesen érdektelen, főpolgármester-jelölti vitaszerűség Karácsony Gergellyel és Horváth Csabával a rivaldafényben. Nem lettem okosabb, de úgy látom, az ígéretcunami ellenére egy centivel nem kerültünk közelebb Tarlós demokratikus leváltásához, de van még idő, hát persze. Közben a Nikola Gruevszki nevű, hazájában elítélt, az Orbán által örökbefogadott köztörvényes gondtalanul shoppingolva plázázik a budapesti vasárnap délutánban, Bayer meg magabiztosan adja a rajongótábor tudtára: ha egy tízmilliós országban 12 ezer ember tüntet a kormány ellen, az eléggé távol áll a forradalomtól.

Aki úgy érzi, tartson velünk ma is. Minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább