NEHAZUGGY

Hamarosan meglátjuk, most búcsúzzunk

Riadó! Mindjárt itt a karácsony és ha már nekem fel kellett kelnem, másnak se legyen jobb. Az biztos, hogy a megélhetési fideszeseknek most nem annyira lehet jó. Öröm nézni azt a kínkeserves vergődést, amit előadnak az országossá dagadt elégedetlenség örömére. Szerintem kétféle fideszes van (ebben maradtam magammal). Az egyik fajta a megélhetési. Az, aki azért nyeri a tendereket, azért jutott földhöz, trafikhoz, zsíros álláshoz, hozzáféréshez az asztalról lehulló mócsingokhoz, mert hasznos a rendszernek. Mint például jónéhány polgármester, akinek a megélhetése attól függ, hogy jól szolgálja-e a gazdát. Erről jut eszembe, amit a Mércén olvastam. Tegnap Érden is demonstráltak az emberek – bár a mocsármédia szerint ugyanaz a tizenhét sorosbérenc tüntikézik mindenhol – és varázslatos módon éppen azon a főtéren nem működött a közvilágítás, ahol a tüntetést tartották. A helyiek szerint a polgármester kapcsoltatta le a villanyt. Körben mindenhol égtek a fények, csak a téren nem. Ebben az a borzasztó, hogy simán el tudom képzelni a dolgot.

Hamarosan megérkezett a magyarázat is. A polgármester nem tehet semmiről nyilván. Az történt, hogy esett az eső és mivel a főtéren van közösségi áramvételezésre használható forrás (az uniós támogatás alapfeltétele volt, hogy legyen ilyen), a tüntetők azt használták a hangosításhoz. A Városfejlesztési Kft. kiküldött egy szakit, aki a konnektorba dugott eszköz érintésvédelmi jegyzőkönyvét követelte. Miután ilyet nem tudtak mutatni a tüntetők, biztos ami biztos alapon a Kft. lekapcsolta az áramot a téren. Se világítás, se hangosítás. De legalább érintésvédelmileg rendben volt. Aztán az áramot lekapcsoló elnézést kért az érdiektől, amiért ebben az időszakban nem tudtak gyönyörködni a főtér karácsonyi díszkivilágításában. Lehet oszlásnak indulni, nincs itt semmi ármány.

A másik alfaja a fideszeseknek a hívők szektája. Ők aztán tényleg, szívből és igazán istenítik Orbánt. Mindegy hogy mit csinál, mindegy, hogy mekkora károkat okoz, ő a messiás és kész. Az idősebbek még emlékezhetnek a rendszerváltás előtti időkre. Azokra a hithű kommunistákra, akik még akkor is hittek a rendszer tökéletes voltában, amikor már nagyon egyértelmű volt, hogy nem olyan jó az. Nem kockáztatok nagyot ha azt feltételezem, hogy a megszállott Orbán imádók jókora hányada pontosan ugyanígy imádta a kommunista pártot néhány évtizede. Egyszerűen kell nekik valaki, akinek csókolhatják a lába nyomát.

Aztán itt vannak a megélhetési udvari költők, felszopók és daloncok. Azok, akik normális médiaviszonyok között legfeljebb a portát őrizhetnék egy szerkesztőségben, vagy a másológép kezelésére kapnának felhatalmazást. Egyszerűen azért, mert bűn tehetségtelenek. Most meg virágba borulhatnak, akkor is megkapják a fizetésüket, ha egy alsó tagozatos gyerek fogalmazás dolgozatának közepes szintjét sem érik el. Náluk szembeszökő az egetverő befosás. A nyolcaskán az egyik ilyen népművész egy lendületből megszüntette az ellenzéket. Bizony:

A magyar ellenzék múlt szerdán kezdte el hamis, izzadtságszagú és undorító színjátékát. A Parlamentet megszégyenítették, majd ezt az utcán és a köztévében folytatták. Az ellenzék ezzel a szereplésével megszűnt, nincs tovább.

Köszönjük, Emese! A Magyar Időkön Gajdics Ottó picit tovább ment, ő már kompletten Jézussal azonosította a fideszeseket:

Eredendően az adventről kellene most írni. Azt kellene most átgondolni, miként lehet szeretni azt a felebarátunkat, aki azt üvölti vérben forgó szemekkel a nemzet karácsonyfája előtt, hogy „gyújtsuk föl”! Erőt kellene merítenünk belőle, akinek a születésnapját várjuk, és aki több mint kétezer éve dacol a ráfröcsögő gyűlölettel türelmesen.

Időszerű lenne összehozniuk Mészárosnéval valami ütős kis közös haknit. Ha bukik a rendszer, amúgy is szükségük lesz valami megélhetésre, ez elég kelendő lenne szerintem.

Ami nagyon egyértelműen látszik a mocsármédia folyamatos hörgéséből: rájöttek, hogy a Fidesztől független média nagyon sokat tehet azért, hogy az ellenzéket összetartsa. Ez egyébként fordítva is igaz, a propagandamédia tartja össze Orbán rezsimjét. De ameddig ott minden rendelkezésre áll: pénz, dakota ló, korlátlan és minden felelősségtől mentes hazudozás és uszítás, ezen az oldalon se pénz nincs, se egyéb csodák. Csak elvek, elszántság és talán időnként tehetség. A lakájmédia nyílt fenyegetőzését már nem lehet félreérteni. Márpedig nem hinném, hogy maguktól jutottak el oda, hogy egészen konkrétan fenyegessék az ellenzéki lapokat, portálokat. Abban biztos vagyok – tudok a sorok között olvasni -, hogy a nemzet lerablásában elkötelezett elvtársak terveznek valamit a sajtó- és szólásszabadság további korlátozása ügyében. Hogy mit, az hamarosan ki fog derülni. Az pedig az olvasókon fog múlni, hogy akarják-e és képesek-e megvédeni azokat a lapokat, portálokat, melyeket eddig még nem sikerült sem felvásárolni, sem kinyírni. Hamarosan meglátjuk.

Miközben nálunk kiélezett verseny folyik a tüntetők bemocskolásának nemes eszméje jegyében (fej-fej mellett halad Kövér és Hollik), Belgrádban tízezrek mentek utcára. Követelték azt, hogy a közmédia ne pártmédia legyen a kormánypárt kezében, valamint a sajtó szabadságát követelték. Harmadik hete tartanak a tüntetések Szerbiában. Összefogott az ellenzék jobbról balra, végig. Ez nemcsak Szerbiában igaz. Ha körbenézünk, azt fogjuk látni, hogy a nyaloncmédia hazugságai ellenére (egész Európa Orbánt csodálja és követi, az illiberális gyökereké a jövő, Orbán az Unió új ura) megfordulni látszik a szélsőjobb felé sodródó trend. Az agresszív kisebbséggel szemben végre felemeli a hangját az eddig hallgató többség. Az ellenzéki pártok képesek összefogni, a széttagolt ellenzék utat talál a másikhoz. Úgy tűnik, maradt annyi józanság és bölcsesség az európaiakban, hogy még egyszer ne engedje a kontinensre szabadítani azt, ami annyi életet követelt már eddig is. Arra azért kíváncsi leszek, hogy amennyiben nem az illiberális nacionalizmus lesz kifizetődő, Orbán és bandája merre fog fordulni. Elszánt liberálisok már voltak, demokraták is, nácik éppen most, mi marad? Érdekes lesz figyelni, bár remélhetőleg akkor már nem a jelenlegi pozícióban fogják boldogítani az országot.

Úgy tűnik, mindig akkor kell búcsúzkodni, amikor én vagyok a soros. Höhö. Szóval most ismét könnyesbús búcsút veszek, bár még nem végsőt. Három napra árván hagyjuk önöket, benneteket. Holnaptól valahogy ki kell bírni nélkülünk, de csütörtökön már ismét itt leszünk. Addig igyekszünk egy kicsit pihenni (tegyétek azt ti is) és kitalálni, hogyan tovább. Az biztos, hogy nem tűnünk el hirtelen, de az is biztos, hogy ez így nem fog tudni működni túl sokáig. Minden mást meglátunk hamarosan.

De addig még előttünk áll egy egész nap, fussunk is neki, hátha akkor előbb kisül a bejgli. Vagy valami.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább