NEHAZUGGY

Sötét lesz, hideg lesz és pocsék lesz

Tamás Róbert | 2018. December 20, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az az érzésem, hogy zavar keletkezett a zavarban. A közpénzmédiánál nincs kérdés, nekik az a dolguk, hogy úgy tegyenek, mintha semmi nem történne. Esik a hó, süt a nap, sorra buknak meg külföldön a migránssimogató politikusok, elégedetlenek a nemzeti érzelmű (bármit jelentsen is ez a hülyeség) polgárok, amúgy meg előbb érkezett a nyugdíj, együnk sok halat, nyulat és galambot, mert az jó. Egy kicsit kívülről befigyel Bagi Nacsa (soha nem tudtam, melyik melyik), aki retteg egy sort az MTVA székházban lévő politikusoktól. Mert a politikus veszélyes jószág, bár eddig inkább csak fideszesekkel fújhatta össze a szél a nagyszerű humorpárost, de most állítólag igazi ellenzékiek vették be magukat a kormánypárt magánstúdiójába és az nagyon ijesztő volt.

A látványosabb zavar a peremen elhelyezkedő propagandagépezetben tapasztalható. A megélhetésileg fideszes megmondóemberek feladata eddig is az volt, hogy kimondják, amit a kormány közvetlenül nem mondhat ki, lejárassanak, kigúnyoljanak, hazudjanak (a vesztes perekre és a kártérítésekre természetesen van bőven fedezet). Már annyi ellenséget gyártottak az elmúlt években, hogy most, amikor valóban körvonalazódni látszik egy dühös ellenzék, nem igazán tudnak mit kezdeni a dologgal. Viszi őket a lendület és csinálják, amit eddig. Gúnyolódnak, mocskolódnak, hazudoznak (jut eszembe, ideje lesz megint beleállni Alföldi Róbertbe, mert csúnyát mondott). Az igazi baj akkor lesz (van), amikor nem az alternatív valóságot kell színesre festeni, mert a sarkon befordult az igazi.

Most megpróbálok elvonatkoztatni mindattól, ami személyesen érint (mint ahogy mindenkit érint, aki ebben az országban él), igyekszem eltekinteni a most zajló folyamatok érzelmi és erkölcsi vonatkozásaitól. Egy földönkívüli szenvtelenségével túrok le a gödör aljára, ahová senki (én sem) szeret önként mancsolni.

Itt van nekünk egy szépen fejlett bűnbanda, amelyik megkaparintotta a hatalmat. Miután kormányra kerülve sem jutott eszükbe legalább alap szinten működtetni az országot, ezzel szemben képtelenek betelni a hatalommal és a megkaparintható javakkal, a tényleges kormányzás helyett kommunikációval tömködik ki (be nem sikerül) az egyre nagyobb hézagokat. Ez működik is, ahogy a zsarolás és megfélemlítés is. Egy darabig.

Számtalanszor elmondtuk itt, a Szalonnán, hogy amennyiben borul a bili, az nagyon hirtelen fog történni. Most megbillent az éjjeliedény. Tegye fel a kezét, aki akár csak két héttel ezelőtt azt tudta volna állítani, hogy egy héten belül ezrek, tízezrek mennek ki az utcára, hogy hangot adjanak nemtetszésüknek! És az is integessen, aki két hete azt merte volna mondani, hogy a parlamenti pártok képesek összefogni egy közös cél érdekében! Nem hiszem, hogy túl sokan emelgethetik most a mellső végtagjukat. Mégis az utcára mentek az emberek. Ezer ok lett volna eddig is, hogy elpattanjon az a bizonyos húr, de nem történt meg. Aztán hirtelen megtörtént. Az ellenzéki pártok parlamenti képviselői nagyon jól mérték fel a helyzetet, az élére álltak a történéseknek (hogy meddig maradnak ott, az most még erősen kérdőjeles).

Ami biztos: megindult egy olyan folyamat, amit a hatalomba és jólétbe betonozott elvtársak rémálmukban sem gondoltak volna. Egy olyan folyamat, ami akár súlyos bukáshoz is vezethet. Gondoljunk csak bele, hogy mára egyetlen hozzáértő szakember sem maradt Orbán környezetében. Senki. Ha akarná, akkor sem tudná a megfelelő mederbe terelni a kormányzást, innen már nincs visszaút.

A Fidesz nem a parlamenti választásokon győzött. Az már egy következő lépés volt. Addigra elfoglalta az önkormányzatokat, az igazi győzelem az volt. És az igazi bukás is ott kezdődhet. Vagy inkább végződhet. Nem véletlen, hogy annyi energiát összpontosítottak Hódmezővásárhelyre és az sem véletlen, hogy azóta is mindent megtesznek, hogy megbuktassák Márki-Zayt. Lehetséges, hogy Lázár Jánosnak ez jelentené a jegyet vissza a nagypolitikába. Egyetlen elveszített önkormányzat is precedenst teremthet.

Jövő ősszel Magyarországon önkormányzati választások lesznek. Azt meg kell nyerni, csak úgy lehet megtartani a hatalmat, a vagyont és a szabadságot. Márpedig a nép kiszámíthatatlan. Eddig fát lehetett vágni a hátán egyesével és csoportosan is, aztán valaki váratlanul azt merte mondani, hogy elég volt! Aztán másvalaki is azt mondta.

Véletlenek nincsenek. A teljes kussban elsikált Farkas Flóriánok nem tűnnek el végleg, már késő ezzel próbálkozni. Nem véletlen az sem, hogy a szabolcsi rendőrök most szedték össze a bátorságukat hogy panaszt tegyenek a felettesükre, amiért az nem fizeti ki a túlórákat. Évek óta tűrnek, de pont a héten telt be a pohár. Aha.

Kaposváron egy – nem Mészáros Lőrinchez tartozó – helyi lap munkatársa felmondott, mert – állítása szerint – miután írni akart a városi tüntetésről, az önkormányzat (nem a lap főszerkesztője, hanem az önkormányzat) megvonta a hozzáférését a szerkesztőfelülethez. A lap főszerkesztője cáfolja, hogy az újságírót eltiltották volna attól, hogy tudósítson a tüntetésről és azt is cáfolja, hogy az önkormányzat döntött volna a hozzáférés megtagadásáról. Tehát nem tudjuk, valójában pontosan mi történt, de valami történt, az biztos.

És minden nap fog valami történni. A dolgok természete ugyanis az, hogy amennyiben a hatalom elég sok emberbe, elég sok társadalmi rétegbe belerúgott, akkor a felgyűlt feszültség a felszínre tör, amint az első repedések megjelennek a szilárdnak hitt rendszert összetartó falon. A repedés megjelent. Az első akkor, amikor Hódmezővásárhely szembe mert szállni Orbánnal, a következő nagyobb rés most keletkezett, amikor emberek ezrei mentek az utcára. Már nem csak a fővárosban, hanem más városokban is kimutatják az emberek a dühüket. Minden ilyen eset életveszélyes, mert nem tudni, mikor áll össze az a kritikus tömeg, ami elsöpörheti a rendszert. Ha a szakszervezeteket nem sikerül visszarugdalni a sarokba, akkor a folyamat fel fog gyorsulni.

Olyan ez, mint egy láncreakció. Ha az elégedetlen, dühös, de eddig félelemből hallgató emberek bátorságot merítenek egymásból, akkor a folyamatot többé nem lehet megállítani. Ezt is elmondtuk már többször, de soha nem elégszer: minden szőnyeg alá söpört szenny elő fog kerülni. Minden, amiről azt gondolták az érintettek, hogy megúszták, újra az asztalra kerül. Kishantostól a helikopteres röpködésekig, apuka bányájától a letelepedési kötvényekig, a nyugdíjvagyontól a sötétséget hozó lámpákig, a külföldre lapátolt pénzektől a nemzeti bankig, a biztonsági cégektől a taxis vállalkozásokig, a vadászkastélyoktól az elszabotált nyomozásokig és vádemelésekig minden ismét porondon lesz és el kell számolnia mindenkinek.

De mielőtt ez bekövetkezne, még sok váratlanul megtalált gerinc, sok hirtelen felismert tévedés, sok meglelt bátorság fogja tovább tágítani azt a rést, amin már most is dől kifelé a mocsok, bár a jól fizetett cselédek ész nélkül próbálják befoltozni. Most még. Amikor majd ők is eldobják a kezükből a szerszámot, netán nekifognak tágítani a repedést mondván, ők eddig is erre törekedtek, onnan már nem lesz visszaút.

Forronganak a városok. Valami változott. Már nem félnek utcára menni az emberek. Ha a vidék megfordul, akkor vége van a rezsimnek.

Már hallom is a kérdést: jó, de ha buknak, akkor mi lesz? Ki lesz helyettük?

Azt nem tudom, hogy ki lesz helyettük, de a változás mindig kitermeli azt, akire szükség van. A semmiből felemelkedhet egy szervezet, egy csoport, egy párt, vagy valamelyik mostani párt az élre állhat, esetleg létrejöhet egy koalíció olyan emberekkel, akiket el tud fogadni a többség. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mi lesz akkor, ha most jött el az idő a változásra. Sötét lesz, hideg lesz és pocsék lesz. De aztán letisztul minden és elkezdhetjük keresni a kiutat a zsákutcából.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!