December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Tüntetés után

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap ismét dühös emberek voltak az utcán. A békés ide-oda vonulgatás elmaradt, nem voltak unalmas szónoklatok és senki nem dalolászott a többiek kezét szorongatva, önmagától a könnyekig meghatva. Akik kimentek az utcára, azok haragosak voltak. Haragosak és többségében fiatalok.

Sok minden kiderült és még ki fog derülni, ilyenkor ez így szokott lenni. Abban semmi meglepő nincs, hogy a közpénzből zabáltatott lakájmédia egészen ordenáré módon hörög. Védik a gazdájukat, a munkahelyüket, a fizetésüket. Abba bármi belefér az ő értékrendjük szerint. Hazugság, torzítás, eszelős baromságok. A fő vonulat – minden pártújságban – az ész nélkül romboló csürhe, a külföldi ügynökök, Soros György, a majdnem felgyújtott karácsonyfa (valamelyik fideszes megélhetési egyenesen a kereszténység elleni támadásnak minősítette), a szegény gyerekeknek szánt szánkók ellopása. A végtelenül felháborodott nyaloncok dúlt kebellel mocskolják a brutális tömeget és nagy erőkkel aggódnak a védtelen rohamrendőrökért és persze a jogrendszerért. Igen, pontosan ugyanazok, akik a 2006-os eseményekről úgy írtak, mintha ott rózsaszirmok hullottak volna az égből és a közlekedési szabályok betartása lett volna a tüntetők összes gondja. Velük szemben akkor brutális rendőri erőszak történt, a szemkilövető Gyurcsány örök bűne.

Ami nagyon szembetűnő, az a – ha nem is független, de ellenzékinek nevezett – sajtó reakciója. Több mint ezer ember tüntetett, írja az egyik. Két ablakot betörtek a Parlament épületében, megdobálták a rendőröket. A legtöbb portál – jó, eleve nem sok ilyen van – igyekszik azt a benyomást kelteni, mintha alig páran lézengtek volna a tüntetésen és azt sugallni, hogy bizony csúnya dolog dühösnek lenni. Többnyire az ott tartózkodó kollégájuk is kapott a könnygázból – miközben nem erőltették meg magukat az élő közvetítéssel – és a végén a lényeg: kűggyetekpénzt mermi függetlenekvagyunk!  Miközben egyik portál sem az olvasók hozzájárulásából tartja fenn magát. Az egyetlen kivételt a Mérce jelenti. Ők ott voltak végig mindkét napon és közvetítettek. Azt hiszem, eléggé nyilvánvaló lehet bárki számára, aki nem csak a sapka hordására használja a fejét, hogy kit hová lehet sorolni a médiaszereplők közül.

A tömeg brutalitását hosszasan ecsetelőknek üzenem: kapják be! A tüntetés ilyen. A dühös tömeg ilyen. Tessék tudomásul venni, hogy a demokrácia ilyen. Ezer lehetősége volt az egypártrendszerben romboló kormánynak meghallani az emberek hangját. Leszarták. Kiröhögték az embereket, sorra hozták a nyomorult törvényeiket, vitték haza zsák számra a közvagyont. Most elpattant valami azokban, akik egészen idáig lehajtott fejjel tűrtek.

Joguk van hozzá, hogy dühösek legyenek. Felgyújtottak egy szánkót? Egy kukát? Na és akkor mi a fasz van? Mire tetszettek számítani? Csokis sütire? Házilag sütött bolti vaníliás karikára? Megdobálták a rendőröket? Ó istenem, micsoda dráma! A rendőr ilyenkor ellenség. Azt a korrupt geci bandát védi, aki ellen ezek a fiatalok utcára vonultak. A dolgok logikája alapján a tüntetők és a rendőrök nem cimborák, nem kebelbarátok. A rendőr teszi a dolgát és a tüntető is teszi a dolgát. Alapvetően nem ellenségek, de most igen. Az ellentétes oldalon állnak. Hogy nem lehetett közlekedni a tüntetőktől, lezárták az utakat és a hidakat? Juj de csúnya dolog, komolyan. Pedig kimehettek volna valamelyik stadionba is tüntetni, ott senkit nem zavartak volna. Vagy esetleg otthon, a négy fal között hőböröghetnének, hogy a Pilhálok, Bayerek érzékeny kis lelkéről le ne potyogjon a hímpor.

Miközben Kövér László habzó pofával őrjöng, amiért az ellenzéki képviselők belerondítottak a gazdája privát parlamentjének akolmelegébe, jó lenne tudomásul venni, hogy az ellenzéki képviselők életükben először viselkedtek úgy, mint ahogy viselkedniük kell.

Ha az emberek dühösek, akkor ezt joguk van kimutatni. Joguk van szembefordulni bármelyik kormánnyal, ha az a kormány alkalmatlan a feladata ellátására. A fideszes bagázs évek óta röhög a társadalom pofájába. A milliárdosokká lett gerinctelen senkik gúnyos vigyorral kívánnak boldog karácsonyt, amikor kiszállnak a luxusautóikból, amikor helikopterrel, vagy egyenesen közpénzből, más célra vásárolt luxusrepülővel cipeltetik a picsájukat lakodalomba, focimeccsre, titkos svájci banklátogatásokra. A rabszolgatörvény talán az utolsó csepp volt a pohárban. Évek óta gyűlik a harag, a multik érdekeit szolgamód kiszolgáló, a magyar dolgozók érdekeit leszaró törvény nem az összes bűne a kormánynak, csupán a sorban a legutóbbi.

A pénzkunyeráló ellenzéki és a felháborodott pártmédia minden hőbörgése ellenére az van, hogy világosan szétváltak a dolgok. A hatalom bitorlóira, az őket védelmezőkre és a dühös emberekre, akiknek a pénzéből fizetik a firkászokat, a rendőröket és azt a karácsonyfát is, amit majdnem felgyújtottak, de aztán mégsem. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Nem tudom, hogy ez a tüntetés-hullám is elcsitul-e majd, vagy erőre kap és elharapózik. Azt tudom, hogy sokan, sokszor elmondtuk: bárhogyan lesz ennek vége, az már sem szelíd, sem szép nem lesz. Mert nem lehet. Éppen a most óbégató pártszolgák, a fizetett firkászok, a politikai élősködők tettek arról, hogy ne lehessen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.