NEHAZUGGY

Ez nem a megoldás, és nem is lesz az soha

Lázár Gergő | 2018. November 20, Kedd | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap hajnalban a HVG információkat közölt egy eddig titkos kormányzati tervből, melynek részeként a legforgalmasabb budapesti aluljárók többségét az utolsó metró után egész éjszakára lezárnák. Ennek oka természetesen a hajléktalanok eltüntetése az emberek szeme elől. Ez a kormány következő lépése, azt követően hogy több mint egy hónappal ezelőtt betiltották a hajléktalanságot, majd ezt követően hetekig zaklatták őket, miközben többüknek bíróság előtt kell felelniük tettükért, vagyis azért, mert hajléktalanok. Ez az embertelen szabályozás a mai napig hatályban van, azonban bírók és rendőrök sokasága elégelte ezt meg, emiatt pedig jóformán megszűntek a hajléktalankodás miatt megindított intézkedések.

Ez azonban mindössze a kormány első lépése volt arra, hogy megpróbálja eltüntetni a több ezer budapesti – és vidéki – hajléktalant, ezt követi ugyanis a szóban forgó tervezet, mint annak második lépése. Sokáig lehetett volna találgatni, hogy mégis ki volt az, akinek ez az embertelen megoldás jutott eszébe, azonban Tarlós István előlépett a fényre és bejelentette, ez bizony az ő ötlete volt. A hajléktalanokkal amúgy sem túl barátságos jelenlegi – és szinte biztosan jövőbeni – főpolgármester azt szeretné, ha Budapestről végleg eltűnnének a hajléktalanok. Ezt azonban a tervek szerint nem úgy próbálja megoldani, hogy valamiféle tervet dolgoz ki az utcán élők lakhatáshoz jutására, hanem egyszerűen fizikailag próbálja meg eltüntetni őket.

Noha megértem, hogy igen sok embert zavarnak az aluljárók lakói – alkoholizmus, verekedés, kábítószer használat – azonban azzal, hogy valahonnan elzavarjuk őket, mégis mitől oldódna meg a probléma? Mint ahogy a drogfogyasztást sem lehet megszüntetni annak betiltásával, úgy hajléktalanságot sem lehet megszüntetni ezzel a módszerrel. Az aluljáróból, híd alól, kapualjból elzavart otthon nélküliek találnak maguknak más helyet, hisz időközben nem szűnt meg a problémájuk. Nem lett hirtelen lakhatásuk, mint ahogy annak hiányában munkahelyet sem sikerült szerezniük. Ez ugyanis egy sokkal összetettebb probléma annál, mintsem hogy egy törvénymódosítással meg lehetne oldani.

A főpolgármester zseniális terve nem fog beválni, noha biztosan lesznek olyanok, akik üdvözölni fogják a döntést – már amennyiben az valóban életbe lép. Tarlós a kormánytagokhoz és polgármesterek tucatjaihoz hasonlóan rendelkezik elegendő hatalommal ahhoz, hogy ha valóban akarna, akkor tehetne a hajléktalanok helyzetének javításáért. Minden város rendelkezik ugyanis üresen álló lakásokkal és házakkal, amelyeket vagy egyszerűen befalaznak, hogy azt senki ne vehesse igénybe, vagy pedig haverok és családtagok között szinte ingyen szétosztják, hogy azt bérbe adva még jól meg is szedjék magukat. Nem egy és nem is két esetben történt hasonló az ország különböző pontjain, miközben hajléktalanok ezrei kénytelenek a szabad ég alatt tölteni napjaikat.

Tarlós – és vele a kormány – úgy szeretné eltüntetni a rászorulókat az utcáról, hogy arra nekik ne kelljen egy forintot sem ráfordítaniuk. Kell ugyanis a pénz értelmetlen beruházások tucatjaira, amelyek Orbán Viktor megalomániáját csillapítják. Ez nem most derült ki persze, azonban egyre szembetűnőbb. A kereszténydemokrácia lovagja ott rúg bele az idősekbe, betegekbe és jobb sorsra érdemesebbekbe, ahol csak tud. Miközben a haza mindenek előtt kijelentést szajkózza úton és útfélen, a saját családját és haveri körét helyezte előtérbe. Ennek az országnak a lakói ott dögöljenek meg, ahol vannak, Orbánéknak mindössze a szavazatokra, valamint a kötelezően befizetendő adóra van szükségük, nem pedig a szegények és betegek segélykiáltásaira.

A világ minden táján küzdenek kormányok a hajléktalanság problémájával és noha tökéletes megoldással még senki nem állt elő, vannak igenis működőképes módszerek. Ezek közül az egyik, nemzetközi szinten is elterjedt program, a Housing First. Az 1988-ban Los Angelesből indult kezdeményezés ma már a világ több országában – köztük több európai országban is – elterjedt, ugyanis bizonyítottan javít a hajléktalanok helyzetén, arról nem beszélve, hogy hatalmas összeget spórol meg a városok költségvetésének. Mint azt köztudott, a hajléktalanok az államnak igen sok pénzbe kerülnek, ugyanis helyzetük okán igen sűrűn kórházba kerülnek, esetleg a rendőrségen kötnek ki.

A Housing First program lényege igen egyszerű, ahelyett, hogy különböző lépések során keresztül juttatná az állam lakhatáshoz az otthon nélkül élőket, ezt már első lépésben megteszi. A lakhely megszerzése ugyanis olyan stabilitást biztosít, amely nagyban megkönnyíti a hajléktalanok újbóli társadalomba illeszkedését. Ugyanis a folyamatos ígérgetések és több éves várakozás helyett azonnal lehetőséget kapnak a szerencsésebbek, amivel a statisztikák szerint igen sokan élnek is.

Fotó: Housing First

Ide teszek egy számsort annak érdekében, hogy lássuk miről is van szó. Denver városában a Housing First program keretében 150 súlyosan hajléktalan – évek, esetleg évtizedek óta az utcán élő – embert juttattak lakhatáshoz. Egy 2006-ban – a program elindulását követő második évben – végzett kutatás szerint pedig a következő változásokat érték el:

Sürgősségi látogatások és kiadások csökkenése 34,3%-kal;
Kórházi kiadások csökkenése 66%-kal;
Detox látogatások számának csökkenése 82%-kal;
Elzárással töltött napok és annak költségének 76%-os csökkenése;
A programban résztvevők 77%-ának két évvel később is biztosított volt a lakhatása.

Nem Denver volt az egyetlen város, ahol bevált a program, és még csak nem is az USA volt az egyetlen ország, ahol sikereket értek el ezzel a módszerrel. Finnország, Dánia, Skócia, Spanyolország és a sort még lehetne folytatni. A Housing First egy globális mozgalommá vált, mely bizonyítottan segít a hajléktalanoknak, és teszi ezt úgy, hogy még milliókat meg is spórol a városok költségvetésének. A Housing First abban is különleges, hogy igen sok hasonló programtól eltérően nem köti bizonyos feltételekhez a lakhatás biztosítását. A drogfüggőséget és alkoholizmust ugyanis megfelelő körülmények között le lehet győzni. Ezt bizonyítja az is, hogy a programban résztvevők 85%-a nem válik újra hajléktalanná, sokan képesek leküzdeni mentális betegségüket és esetleges drog vagy alkoholfüggőségüket.

Tarlós mostani zseniális gondolata – miszerint egyszerűen eltünteti az aluljárókból a hajléktalanokat – nagyban hasonlít New York egykori polgármesterének Michael Bloombergnek a hasonló tervéhez. Ő is harcot indított az otthontalanokkal szemben, büntette és kitiltotta őket különböző helyekről, sőt még az a nagyszerű ötlete is támadt, hogy az adófizetők pénzén repülő, vonat és buszjegyeket ajánlott fel azon hajléktalanok számára, akik el szerették volna hagyni a Nagy Almát. Családok százai éltek a lehetőséggel és Haiti, Peru, Mexikóváros, Trinidad és Tobago, Ukrajna, vagy épp Puerto Rico felé vették az irányt. Hogy mégis mi lett ezen nagyszerű terv eredménye? A New York-i hajléktalanok száma 80%-kal megemelkedett, mely a valaha mért legmagasabb szám volt a város történetében. Amennyiben ez a cél, sok sikert, Tarlós István! A hajléktalanságot meg lehet próbálni erővel megszüntetni, de az soha nem fog sikerülni, ezt fel kéne már végre fogni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!