NEHAZUGGY

Politikusfeleség az út szélén

Forgács Erzsébet | 2016. Március 28, Hétfő | 14:26

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mi érdekes történhet ebben az országban húsvét idején, mint az, hogy Páva Zsolt – Pécs polgármestere – kék villogót tolt fel az autója tetejére és így közlekedett a városban.

Nahát, azért ezt már nem kellene, gondoltam bosszankodva és nekiláttam az információk begyűjtésének. Habár szinte teljesen biztosan nem vezethette volna Páva a megkülönböztető jelzéssel ellátott autót, szerencsére nem is a városban, vagy az országban furikázott vele. A sokak által és már igen régen várt pécsi Magasház bontásából származó törmeléket szállító első kamiont vezette így fel a polgármester. Valószínűnek tartom, hogy valami féleszű marketing- és sörhablehúzó végzettségű szaki találhatta ki, hogy az milyen jól fog festeni, ha egy ilyen szimbolikus eseményen villog egyet a főnök.

Függetlenül attól, hogy jogszerű volt, vagy nem volt jogszerű a nénó használata, részemről itt le is zártam a mitgondolást erről az esetről. De az alapvető gondolat csak nem hagyott nyugodni.

Mert rendben, részemről nem ügy ez a mostani eset. De ügy – és nem egyszer, nem kétszer futok bele – ha a városba látogat egy helyettes senki, ugyan miért kell felvezető, levezető és nem tudom, milyen autó, miért kell lezárogatni utcákat, kereszteződéseket azért, mert egy államtitkár, annak helyettese, a helyettes szomszédjának a keresztapja megtiszteli szerény kis városunkat a jelenlétével.

Ugyanis jogszabály ide, jogszabály oda, távolról sem védett, pláne nem kiemelten védett személyek körül is akkora cirkuszt tudnak csapni, mintha legalábbis a pápa érkezését várnánk és nem egy névtelen senki hinné azt magáról, hogy valaki lett belőle. Az az érzésem, hogy nagyon elszaporodtak a valakik ebben az országban.

Érdekes lenne megtudni, vajon a kormány tagjai, a parlamenti képviselők mennyit tudnak a hétköznapok valóságáról. Mennyi kapcsolatuk lehet az őket megválasztó polgárokkal? Tisztában vannak azzal, hogy egy megszavazott, vagy éppen meg nem szavazott törvény, vagy annak módosítása milyen következményekkel jár az ország lakóinak életében?

Nem hinném, hogy túl sok kapcsolatuk van a valósággal. Attól függően, hogy melyik párt érdekeit képviselik, számukra véget is ér egy ügy, amint megnyomták a három gomb egyikét. Ez pedig nincs így rendben. Jó lenne változtatni, de legalább egy kísérletet tenni.

Érdekes lenne egy olyan politikust, aki az egyetemről azonnal a nagypolitikába került és soha életében nem kellett beosztani a semennyit, kissé ráébreszteni a valóságra. Orbán, Szijjártó, Lázár urakat megfosztani az előjogoktól, a személyzettől, a vagyontól – átmenetileg persze – és boldoguljanak egy időre úgy, ahogy emberek millióinak boldogulnia kell napról napra. Nincs utasítható beosztott, sem korlátlan juttatás, sofőr, mobiltelefon, semmi. Csak annyi, amennyi sok embernek: havi 150 ezer forint (és akkor még rendes vagyok, mert nem minimálbér és nem közmunka, vagy éppen 22 800 forint), két gyerek, rezsi. Amikor fontos, hogy lekapcsolja az ember a villanyt maga után, amikor meg kell nézni kétszer is, melyik parizert engedheti meg magának, amikor gyalogol négy megállót, mert drága a jegy és három boltban is ellenőrzi, hol adják olcsóbban a tejet. Érdekes lenne látni, mit csinálna Szijjártó akkor, ha beteg a gyerek, de még nincs fizetésnap és pénz sincs már gyógyszerre.

Mit mondana Lázár a fiának, ha az szeretne egy új cipőt a régi, kinőtt helyett, de éppen megugrott a fűtésszámla és így is csúsztatni kell az egyik csekk befizetését.

Mit tenne Semjén Zsolt, ha meglátogatná a távol élő unokáját, de hónapok alatt sem tudna összespórolni elég pénzt az útiköltségre és egy kis ajándékra?

Mit tenne Orbán Viktor akkor, ha a felesége egy nap azzal fogadná, hogy kirúgták az állásából és mostantól egy fizetésből kell megélniük? Mit szólna ahhoz, ha azt kellene látnia, hogy a gyermekei anyja láthatósági mellényben kénytelen kapirgálni az út szélét azért, hogy hónap végén is legyen pénz legalább kenyérre és tésztára?

Azt gondolom, szükség lenne arra, hogy szembesüljenek a tetteikkel azok is, akik egy maguk építette álomvilágban élve csak papíron, számok formájában, adatok és grafikonok képében látják a hétköznapi emberek hétköznapi életét. Szükség lenne erre és talán a nem túl távoli jövőben lesz is módjuk ezeknek az uraknak és hölgyeknek megtapasztalni azt, hogy mindennek, még az ő döntéseiknek is vannak követezményei.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!