NEHAZUGGY

Annyira gyávák vagyunk? Annyira

Szép reggelt, mókát, kacagást, a hét harmadik hétfőjét ünnepeljük! Ha mindenki megfelelően kiheverte Erdogan budapesti parádézását megtámasztva Orbán Stabil Viktor kétségbeejtő leborulásával – egy mégiscsak véreskezű diktátor lúdtalpas lábai elé – és protokolláris esetlenségével (egy nyomorék szalagot nem bírt elvágni őfelcsútizsenialitása, és ezen még Semjén szerelmetes mosolya sem segített, bezzeg ha Tállait hívják oda), akkor lendülhetünk az újabb jó hírekre.

Persze még lenne itt további érvem amellett, hogy miért sújtja történelmi felelősség ezt a nemzeti-keresztény címkével felmatricázott bandát az emberi jogok vonatkozásában, és miért nem mindegy, hogy csontig benyalnak egy elmebetegnek, hogy forró hálával és megalázkodva biztosítják a soha el nem múló hűségükről (Európából kifelé kacsingatva), vagy pedig az ország jól felfogott érdekeit szem előtt tartva, kimérten és diplomatikusan a helyén kezelik. Ehhez elég a kárpátaljai magyarságot húsbavágóan érintő, Ukrajnával szemben alkalmazott ököl- és kocsmadiplomáciát e látványos térdreborulás mellé helyezni. Azért nem lehet az emberi jogok kérdését relativizálni aszerint, hogy Törökországról vagy Ukrajnáról, vagy Romániáról van szó, mert annak csak vesztesei lesznek. Akárhány konzult utasít ki Magyarországról a toporzékolási miniszter. A jelen állás szerint rommá szívatott kárpátaljai magyar kisebbség jogai miatti, egyébiránt jogos felháborodás önmagában nem fogja megoldani a helyzetet, ellenben a magyar-ukrán viszony további romlása azt sem fogja megakadályozni, hogy az ukrán titkosszolgálat rászálljon a magyarokra. Talán majd egy külön írásban részletesen is belemegyek ebbe a kérdésbe, addig is szögezzük le, hogy köpedelem az az orbáni politika, amely szerint Erdogan vagy Putyin diktátor pajtásnak szuverén joga szájba rúgni az emberi jogokat, miközben azon sír a szájuk, hogy Ukrajna miért rúgja szájba az emberi jogokat. Remélem, hogy a fideszes agysebészek is tisztában vannak azzal, hogy Putyin seggéből kilógva, Ukrajna EU-hoz való közeledésének keresztbe fekve, Ukrajnát köpködve nehéz lesz az ukrajnai magyarokat megvédeni. Ez ennyi.

No, de haladjunk, mert van itt még látnivaló. Azon túl is, hogy minden irányból szivárog a NER-fekália még akkor is, ha a propagandisták kéjes örömmel és nem múló lelkesedéssel hazaárulózzák azokat az ellenzéki politikusokat, akik megszavazták a Sargentini-jelentést (EZT a remekművet tessék szíves lenni elolvasni elborzadásul). Ma reggel arra ébredtünk – köszönhetően a Direkt36 oknyomozásának, gratula -, hogy minden úgy van, de még sokkal úgyabbul is, mint ahogy azt sejtettük. Miközben a magyar állam és annak adófizető polgárai legalábbi 21, de az is lehet, hogy 30 milliárdot buktak a letelepedési kötvényes bulikán úgy, hogy a közvetítő cégekhez 60 milliárd forint került (ennyit kerestek a közvetítők az ügyfelekkel kifizettetett költségeken), immár dokumentumok bizonyítják, hogy a munkanélküli gipszfaragó és vitrines (Habony) köre vastagon érintett az üzletben. Nahát, mik vannak! A bizalmas iratokból két dolog látszik világosan:

• Egy Habonnyal szoros baráti és üzleti viszonyban álló grúz-izraeli üzletember (mellékállásban a Princess pékséglánc tulajdonosa) részt vett annak a cégnek a működésében, amely Oroszországban árusított letelepedési kötvényeket. A jóember vérfideszes módjára azonnal tagadta az érintettségét, és büntetőeljárással fenyegetőzött.
• Egy kötvényvásárló ügyében Kosik Kristóf ügyvédi irodájának egyik munkatársa intézkedett; ez az iroda több alkalommal képviselte a miniszterelnöki nemtanácsadót, és már évek óta a letelepedési kötvények egyik legnagyobb haszonélvezőjeként tartják számon.

A Putyin seggéből kilógásnak biztosan semmi köze ehhez, de a rendelkezésre álló adatok szerint 384 orosz befektető és családjaik, összesen 1265 állampolgár kapott magyar letelepedési kötvényt ebben a zseniális programban. Tényleg a hülyének is megéri, hogy ezt az országot elvetemült korrupt erkölcsi hulláknak kinéző emberek irányítják.

Mondok egy másik példát is arra, hogy miért van elégséges alapom ezt feltételezni: miközben egy szívbillentyű-beültetésre várakozó beteg 669 napnyi várakozási idő után kerülhet sorra (például csipőprotézis esetén ez 279 nap, térdprotézisnél 340 nap), vagyis a jelenleg bármilyen műtétre várakozó mintegy 36 ezer ember között van olyan, aki legkorábban 2020 augusztusában részesülhet a szükséges ellátásban, a Fidesz-KDNP elvtársai lesöpörték az asztalról azt az ellenzéki javaslatot, amely eltörölte volna az állami vezetők VIP-ellátását. Korrekt, nem? Nekik a haza az első? Ez leginkább azért szóra érdemes, mert ez a kiemelt szolgáltatás a 2010 előtti ciklusban megszűnt, és az Orbán-kormány állította vissza 2011-ben. Ezek szerint olyan nagyon bejött az uraknak, hogy nem hajlandóak elengedni. Tudom, én vagyok a demagóg, amiért a belem kifordul tőlük. Hogy miközben az ámokfutó Kásler doktor minisztersége a botrányoktól és az újabb botrányoktól hangos (egyébiránt mindenki nyugodjon meg, a politikai utasítása nyomán kirúgott Székely doktor kirúgásának ténye nem áll semmilyen kapcsolatban 55 éves betegének halálával; a Nemzeti Népegészségügyi Központ hivatalból folytatott még le nem zárult vizsgálatban eddig arra jutottak, hogy a beteg nem került várólistára, és nem Székely László kirúgása miatt halt meg), ezek a derék emberek saját kiváltságaikat védelmezik foggal és körömmel. Gondolom, úgy vannak vele, hulljon a férgese, mit érdekli az őket? Ameddig van nyugdíjprémium, Soros-migráns-liberálfasiszta ellenség, addig kétharmaddal a három harmadért.

És ahogy eddig, ezután is simán meg is tehetik, hiszen a társadalmi ellenállásnak se híre, se hamva. Erre is mondok egy példát, hogy ne a levegőbe beszéljek. Más fronton is működik az összeszorított segglyuk-lehajtott fej stratégia. A hvg.hu értesülései szerint a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályán úgy döntöttek, nem tartják meg a korábban idén novemberre betervezett Marx-emlékülésüket. A lap szerint a konferenciát elhalasztják (még nem tudni, mikorra), de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az osztályon a „feszültségek és áthallások” miatt, érdemi vita nélkül (!) döntöttek úgy, hogy akkor inkább meghátrálnak. Számomra nem árnyalja semennyivel a képet, hogy a lap megkeresésére több akadémikus is helytelenítette a döntést, mondván: „a tudományos rendezvények tudományos tartalommal és mondanivalóval bírnak, nem közvetlenül van politikai jelentésük, jelentőségük”, és egy Marx-emlékülés még nem jelenti a marxizmus dicsőítését. Najó, egy kicsit azért árnyalja a képet, hogy volt egyetlen akadémikus, aki vágja a lényeget:

iszonyatosan rossz üzenete van az Akadémia szempontjából, azt mutatja, hogy annyira gyávák vagyunk, hogy velünk bármit meg lehet csinálni, mindent hajlandók vagyunk lenyelni.

Ez szó szerint igaz legalább, és bár itt most konkrétan az MTA-ról van szó, sokan mások is magukra vehetnék. Nem fogják.

A végére egy érdekes adat, meg egy cikkajánló. A Soros-Sargentini-Brüsszel-migráns sokszögben óbégatott szabadságharcos szólamok és a raklapnyi menedékkérelmet elutasító döntés ellenére, idén azért 354 menekültet sikerült befogadni. Másfelől ITT egy jó cikk arról, hogy nem aktuális az egyszámjegyű szja, hogy az uniós támogatások és a külföldön élő magyarok hazautalásai nélkül alig lenne növekedés a magyar gazdaságban.

Köszönöm a figyelmet. Mit mondhatnék? Ez a kölyök nagyon odatette. Úgy értem, volt mit odatennie. Békességet mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább