NEHAZUGGY

Egyben tartani a széthullás peremén egyensúlyozó bálványt

Tamás Róbert | 2018. Október 8, Hétfő | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre megtudtuk! Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere megfejtette a nagy titkot. A politikus a Népszavának adott interjúban rántotta le a leplet Orbán Viktor lovatlan szobráról. A titok pedig így fest: a magyar kormány azonos Orbán Viktorral, a kormány célja márpedig semmi másról nem szól, minthogy Orbán Viktort a lehető legtovább hatalomban tartsa.

Tegye fel a kezét, aki nem volt tisztában eddig is ezzel! Sőt, én megtoldanám annyival, hogy nem csak a magyar kormány azonos a csúti kocafocistával, de maga a Fidesz is. Én nem látok ott önálló személyiségekből álló pártot, csak ezt az egy kis akarnokot. Az ő elképzelései (parancsai?) érvényesülnek mindenhol. Bizony, kicsi kis diktátorunk van nekünk, bár ő hatalmasnak látja magát. Értem én, hiszen a vállukra emelik a hívek, de emelik mindazok is, akik nélküle kénytelenek lennének az átlag magyar fizetésből átlag magyar életet élni. Néhány ezer, vagy néhány tízezer ember érdeke áll szemben tízmillió ember érdekével. Konkrétan ez van, de nem tegnap óta van ez, hanem kilencedik éve. Vagy huszonöt éve. Csak ameddig a kisnagy ember ellenzékben hörgött, uszított, sunnyogott és szervezkedett, addig nem jelentett látható veszélyt az országra. Most, hogy rászabadult a hatalomra, rombol, mintha nem lenne holnap.

És ha így haladunk, nem is lesz holnap. Csak tegnap lesz. Sokan állítják, hogy Orbán Viktor tehetséges politikus. Hát igen, tehetséges. De ne nevezzük már politikusnak, ha lehet. Elég baj az, hogy ő így gondol önmagára. Hatalmas politikusként, aki be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Szerintem is be fog kerülni, de nem oda, ahová szeretne. Nem hiszem, hogy van még kapcsolata a valósággal. A környezetének érdeke is, hogy elszigetelje, körülbástyázza, elérhetetlenné tegye. A környezetének érdeke, hogy megvédje minden olyan behatástól, ami megboríthatja a vélhetőleg napról napra ingatagabb egyensúlyt. Havasi Bertalanok és testőrök hada nem a fizikai támadásoktól védi – ugyan, ki és miért akarná megölni? -, hanem attól, hogy valaki olyasmit találjon mondani, vagy kérdezni, ami nem fér bele a szép mesevilágba.

Valószínűnek tartom, hogy Orbán már el is hiszi saját hazugságait, hiszen mindenhonnan azt igazolják vissza neki. A környezete, a köré vont gyűrű azt igazolja vissza, naná, hogy azt. Az indokolatlanul magas életszínvonaluk függ attól, hogy sokáig egyben tartsák a széthullás peremén egyensúlyozó bálványt. Mert tudják jól, semmivel és senkivel nem pótolható. A lilahajú nénik belé szerelmesek, a vérmes bácsik őt istenítik és védik az utolsó csepp nyálukig, mintha unokájuk lenne. Nem lehet lecserélni sem Lázárra, sem Rogánra, sem senkire. Ha meg akarják védeni a saját vagyonukat, meg kell védeniük Orbán Viktort. Leginkább a valóságtól kell megvédeni.

Kötve hiszem, hogy Orbánnak fogalma van arról, mi történik az országban. Gyanítom, ő komolyan hiszi, hogy az egész nemzet mellette áll, mindenki csodálja és szereti, hálás neki, mert mindenki jobban, boldogabban él. Ha máshogyan tudná, az sem érdekelné, de ha máshogyan tudná, esetleg meghallhatná a kritikus hangokat és rájöhetne, hogy nem mindenható. Nem áll a törvények felett. Vele is előfordulhat, hogy számon kérik, felelősségre vonják. Ahhoz pedig túlságosan messzire ment, hogy ezt megengedhesse. Hogy egyben lehessen tartani a bálványt, ahhoz hermetikusan el kell zárni a valóságtól. Így, az üvegbúra alatt még működik. Ameddig működik. És ameddig működik, addig működik a környezete számára is a szabadrablás. Már nincsen hová visszafordulniuk. Régen nincs. Nincs mód azt mondani, hogy hibás politikát folytattunk, tévedtünk, de jót akartunk. Az őrületes vagyonok, kastélyok, földbirtokok, jachtok, luxusautók, magánrepülők, komplett focicsapatok már régen nem teszik lehetővé a kivonulást ebből a rablóhadjáratból. Innen már csak egy út marad, az pedig a bíróságra vezet.

Nem maradt más lehetőség, mint védeni minden erővel az egyszemélyes pártot, az egyszemélyes kormányt, az egyszemélyes húsosfazekat. Miközben azt gondolhatjuk, minden Orbánról szól, valójában minden azokról szól, akiknek a gazdagodása tőle függ. Kölcsönösen használják és kihasználják egymást. Ahogy Orbán kifacsarja és elhajítja azt, akinek már nem veszi hasznát, ha az őt hatalomban tartók már nem veszik hasznát, éppen úgy el fogják hajítani. A kiszolgáltatottság kölcsönös. Nincs is ezzel baj, csupán annyi, hogy egy ország rokkan bele abba, hogy a bábszínház zavartalanul működhessen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!