NEHAZUGGY

Álságos nemzeti-keresztény fogcsikorgatás

H. Andrea | 2018. Szeptember 24, Hétfő | 16:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegyünk egymás mellé két aktuális hírt, hogy a hozzávetőleges ebédidőnek/emésztési folyamatnak meglegyen az ő felemelő hangulata:

1. A nemzetközi közösségnek, így elsősorban az ENSZ-nek lenne a kötelessége, hogy jogi és biztonsági garanciákat adjon arra, hogy az elüldözött keresztény közösségek vissza tudjanak térni oda, ahol évszázadokon át éltek – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter helyi idő szerint vasárnap este New Yorkban, ahol a héten részt vesz az ENSZ-közgyűlés ülésszakán.

A magyar miniszter hétfőn Timothy C. Dolan bíborossal, New York érsekével is találkozik, és az MTI-nek nyilatkozva fontosnak nevezte, hogy ezzel a megbeszéléssel kezdi az ENSZ-közgyűlési hetet, mert az elmúlt években egyre súlyosabb jelenség a világban a keresztényüldözés.

Mára ez vált a világ legüldözöttebb vallásává, minden öt emberből, akit a vallása miatt üldöznek, négy keresztény. Ennek ellenére a világ hátat fordít a problémának, és a jelenlegi “képmutató világpolitikai gondolkodásmódba nem fér bele a tiszta, világos beszéd a keresztény közösségek sorsáról”.

Hozzátette, hogy Magyarország kiáll az üldözött keresztények mellett. Erről szól a kormány Hungary Helps nevű programja a Közel-Keleten. Ennek célja az ottani keresztény közösségek megerősítése, valamint az, hogy az Iszlám Állam dzsihadista szervezettől visszafoglalt területekre garantálják a keresztény közösségek visszatérését. (MTI)

2. Az ENSZ-nek nincs joga beleszólni Mianmar ügyeibe – jelentette ki Min Aung Hlaing, az ország hadseregének vezérkari főnöke, aki először reagált a világszervezet által a rohingya válság ügyében megfogalmazott népirtás vádjára. A mianmari vezetőnek ráfért az arcára azt hangoztatni, hogy egyetlen országnak, szervezetnek és csoportnak sincs joga beavatkozni a mianmari politikába, miután a nyugat-mianmari Arakán államból 2017 augusztusa óta csaknem 700 ezer rohingya muzulmán menekült át a szomszédos Bangladesbe, hadsereg tisztogató műveletei nyomán. Egy ENSZ-vizsgálóbizottság nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint a mianmari hadsereg „a népirtás szándékával” halomra gyilkolta a kisebbségi rohingyákat, de számos példa volt csoportos nemi erőszakra is. A testület szerint a mianmari hadsereg főparancsnokát és öt másik tábornokát bíróság elé kellene állítani népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűnök miatt.

Nem állítjuk, hogy Magyarországon az Orbán-kormány muszlimokat reggelizik (jó, cserében azért időnként éhezteti azt a pár szerencsétlent, aki erre téved), mégis az idegengyűlöletből élő kormányzás elmúlt három évi teljesítményét elnézve meglehetősen zavarbaejtően fest a fenti csendélet. Arról nem beszélve, hogy milyen precízen mutatja a talpig következetes hazafiak minden körülmények között alaptörvény szilárdságú világképét.

Emlékezzünk vissza arra, hogy miután az áprilisi választás előtt néhány nappal az ENSZ emberi jogi bizottsága felszólította Magyarország kormányát, hogy lépjen fel a politikusi gyűlöletbeszéd ellen, amelynek célkeresztjében a kisebbségek, a többi között a romák és a muszlimok állnak, a nemzeti toporzékolás védőszentje magából kikelve hörögte, hogy a senki által meg nem választott ENSZ beavatkozik a választási kampányba.

Történt mindez azt követően, hogy márciusban a kormány kékplakátos uszító kampányt (ők tájékoztató kampánynak csúfolták) indított az ENSZ ellen, és a szervezet migrációs javaslatcsomagját (azóta nagy dérrel és durral kiléptek az elfogadás folyamatából) kezdték el ekézni. Konkrétan azt a tervezetet, amelynek elkészítésében ők maguk is részt vettek. A kampányban aztán a kormány azt ~~állította~~ hazudta, hogy a világszervezet lebontatná a kerítést és előírná, hogy Magyarország folyamatosan fogadjon be migránsokat. Csakhogy ez nyilván már akkor sem volt igaz, ilyet a javaslattervezet nem hogy nem írt elő, ellenkezőleg: leszögezi, hogy minden állam szuverén joga eldönteni, kit enged be, és kit nem.

Szijjártótól Tuzsonig, Lázár Jánoson és Hidvéghi Balázson keresztül Gulyás Gergelyen át Orbán Viktorig egyesült erővel lapátolták a nyersanyagot az ENSZ elleni hazug hergelés izzó parazsa alá és fölé (pedig kivételesen félig igaznak bizonyult a plakátra hányt mondanivaló: az ENSZ valóban semmiről nem döntött Magyarország helyett), és megtalálták a mindent is megmagyarázó Soros-szálat a szervezet migrációsnak csúfolt javaslata mögött.

Azóta Szijjártó számtalanszor szó szerint leugatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének fejét, amelyet mindenféle kocsmai jelzők kíséretében nevezett a magyar emberekre orvul rárontó ellenségnek, most azonban még sajátosabb pikantériát kölcsönöz a dolognak, hogy

Szijjártóéknak mától hivatalosan is sikerült Mianmarral (hogy ne mondjam: háborús bűnösökkel) egy súlycsoportba kerülniük, ahol a vallási kisebbségeket elüldözik a szülőföldjükről, ahol nőket-asszonyokat erőszakolnak, de ahol az államvezetés népirtásába senki nem szólhat bele. (Jó, muzulmánokról van szó, értük nem annyira kifizetődő aggódni.)
Szijjártó azt a saját maga által szitokszóként emlegetett, Soros-bérencnek titulált ENSZ-t utasítgatja, amelynek korábban számtalan esetben világossá tette, hogy nincs joga beleszólni semmibe, ami a korrupt magyar kormány cselekvési irányát illeti. Vagyis Szijjártó önkényesen megmondhatja, kinek mi a feladata és a kötelessége (még az ENSZ-nek is), de mások ne szóljanak bele a szuverén fideszes önkénybe (pláne az ENSZ ne), mert akkor jön a nemzeti fogcsikorgatás.

Szijjártó üldözött keresztényekért való aggodalma ráadásul egy kérdést még biztosan felvet, mégpedig talán a legfontosabbat: a magyar kormány vajon mikor érzi majd kötelességének, hogy jogi és biztonsági garanciákat adjon a saját maga által elüldözött magyar keresztényeknek arra, hogy hazatérjenek a szülőföldjükre? A képmutató, terelő hadműveletek és a migránsokkal való riogatás mellett nem volna haszontalan egyenesen beszélni egyéb kérdésekről is. Sőt, egyenesen csodákra lenne képes, ha a Szijjártó fejétől is bűzlő magyar kormány csak negyedannyit foglalkozna az utcára került, kilakoltatott, árokba rugdosott, kalandvágyból és tehetetlenségből itthon maradt nyomorultak sorsával, mint amennyi energiát a világ üldözött keresztényeinek megmentéséről szóló propaganda szétterítésére fordít.

Utóirat és bónusz a kollektív memória végésségére való tekintettel: a sorosistának bélyegzett ENSZ ellen (is) főállásban hergelő Orbán – akinek kormánya és külön Szijjártója azért szállt bele páros lábbal az ENSZ-be, mert a menekültek befogadásával kapcsolatban világszintű kvótákban gondolkodott – 2015 szeptemberében ő maga javasolta az ENSZ 70. közgyűlésén a kvótákat. Körbeértünk. Már megint.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!