Nem állítom, hogy az óramárkák az érdeklődésem előterében tartózkodnának, mert nem. Olyannyira, hogy órám sincsen, ugyanis mindenhol van körülöttem időmérő. A mikrosütőn, a tűzhelyen, a telefonon, az autóban. Valahogy nem érzem szükségét, hogy még a csuklómon is hurcoljak egyet. Belátom, én vagyok a büdös tahó, nem értem a kifinomult ízléssel megáldott kiválasztottak vonzalmát a márkásnál márkásabb ketyegők iránt. Sőt – tudom, szegénységi bizonyítvány ez, szégyellem is erősen – nem is igen ismerem a menőmárkákat.
Az Orbán Ráhel kecses csuklóján virító ketyegőről sem hallottam még soha, csak az ára ütött homlokon: 12 millió forint. Annyi pénzért már egy igen komoly házat lehet venni vidéken, több szalonautó is kijön belőle és akkor nem leszek demagóg, nem töprengek el azon, hogy hány devizahiteles otthonát lehetne megmenteni annyi pénzből.
Ma reggel – nem tudok a dologra elfogadható indokot, legfeljebb azt, hogy még cefetül álmos voltam – felbóklásztam a feltalálózseni, propagandaguru és letelepedési-kötvény apostol hites feleségének közösségi oldalára és talán a Ráhel órája okozta sokk késleltetett utóhatásaként rátapadt a látószervem Cecília asszony időmérő szerkezetére. Miután változatlanul nem értek a dologhoz, felpakolom ide a fotókat, hátha az olvasók között van egy műveltebb illető, aki meg tudja mondani, hogy ez a vekker tényleg olyan, mint Ráhelé, vagy csak nekem tűnik olyannak? Hogy fontos lehet mutogatni, az sanszos, mert a 200 000 forintos tornadressz ujját is feltűrte kicsit Rogánné, hogy látszódjon a csecséje neki.
Itt egy másik fotó az instáról, ezen talán jobban látszik:
Ha valamelyik éles szemű kedves olvasó be tudja azonosítani, a szerkesztőségbe várjuk a megfejtést. Természetesen azért, hogy alkalomadtán mi is be tudjunk szerezni a hölgy családtagjainknak egy ilyet, mert nem szeretnénk lemaradni az aktuális trendről. Ha nem került többe ötezer forintnál, akkor meg is tudjuk valósítani a nagy tervet.
Ha már elindult az ember a lejtőn, nincs megállás. Megnyitottam nemzetünk harmadik nagyasszonyának (Ráhel és Cili után feltétlenül ő fér még fel a dobogóra nemzetileg) instafiókját is, mert egy mazochista állat vagyok. Főleg, ha nem aludtam ki magam, márpedig erre igen régen nem volt módom. Jöjjék tehát Vajna Tímea fánkosnő és boldog feleség mutogatnivalója:
Szerencsére az oldalnak nagyságrendekkel több esze van, mint nekem. Ha ráklattyintok, kiírja az életfontosságú tudnivalókat. Például az órácska márkáját. Ez egy Van Cleef & Arpels márkájú szerkezet. Amilyen ügyes vagyok, meg is leltem a cég oldalát, itten található. Ha jól tippelek, Timikénk órája egy 153 000 angol fontba kerülő példány. Az olyan 57 millió forint. Lehet persze, hogy nem is igazi ez sem, hanem a zaciban vette leárazva, vagy az Ázsia Center földszintjén óccóé.
Oké, értem én, hogy meg kell mutatni, szorgalommal, kitartással, tanulással, szakértelemmel és becsületes munkával mire lehet vinni ebben az országban. Csak azt nem értem, miért kell ezt a képünkbe tolni?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.