NEHAZUGGY

Nyolckor vagy kilenckor tetszettek átugrani a demokráciából a kényúri oldalra?

Tóth Ilona | 2018. Szeptember 3, Hétfő | 16:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,629,337 forint, még hiányzik 370,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most majd lesz mit nyavalyogni megint – kinek-kinek érdeke szerint. Hány órakor kezdődjön tanítás az iskolákban? Nyolc óra helyett kilenc órakor? Mintha ez a magyar közoktatás legégetőbb megoldandó kérdése lenne. A későbbi becsengetést felkapták, mint szél a szutykot. Azért utálom az újabb beetetést, mert megint lesz min rágcsálódni a valódi oktatásügyi problémák helyett.

Melyik gyerek ne szeretne reggel durmolni, de feladat, munka van. Akkor is, ha belefáradnak a kölykök. Mi a szent krétát remélhetnek? Attól, hogy később kezdődne a tanítás még nem érnének korábban haza. A nagyon csekély matematikai tudásommal annyit fölfogok, ha eddig a nagyobbaknak hat órájuk volt és fél kettőig gubbasztottak az órákon, akkor… kitolódik fél háromra. Vagy nem? Gratulálok. A sok jól fizetett lángelme képtelen megbirkózni azzal, hogy korszerű (kéretik nem a középkorra gondolni), európai szellemű, hasznos tudással árassza el a magyar iskolákat. Képtelen, mert azt sem tudják mi az, nem előre haladnak, hanem belecurikkolnak az áporodott pocsolyába. Akkor mi a búbánatos rohadt kaktuszlének erőlködnek az új időponttal?

A leggyakoribb érv a későbbi kezdésre az, hogy a gyerekek fáradtak. Azok is maradnak, ha rengeteg felesleggel terhelik továbbra is a diákokat. Nem vagyunk berendezkedve a kilenc órára. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülei már kora reggel ébresztőt fújnak nekik? Nehogy azt tessenek hinni, hogy apuka, anyuka kap a munkahelyétől iskolába kísérési kedvezményt. Még hogy! Át kellene szervezni a tömegközlekedést. Tudják egyáltalán a magasságos minisztériumban, hogy mennyi diák ingázik naponta? Ritka kivétellel az iskolabuszokat kivégezték, nálunk e helyett felcsúti vonatot építettek, ami nem visz sehova.

Nem ragozom, hagyjanak már azzal a kilenc órával. Ha nekem lenne iskolám… Nincs és nem is lesz. Az igen tisztelt munkahely lenne. Reggel bezárnám a bejárati ajtót. Rendőr sem kukkolhatna, mert mi a fészkes fenét keresne zsaru kisgyerekek között. Egyetlen atya sem szórhatná az igét, menjenek a templomukba kampányolni a hittan tanulásáért. Isten segedelmével sem tehetnék be a lábukat az én szent helyemre. A szülők sem hőböröghetnének vérvörös szemmel – az ajtót kicsapva. A munkahely nem kocsma, ahol káromkodni, verekedni lehet!

Magunkra maradnánk a diákokkal. Magunkban bízva küzdenénk meg velük a sokoldalú tudásért; terelgetnénk őket az élet illatú gyakorlati tudnivalókig. A tanulók a barátaink lennének, a barátok pedig bíznak egymásban. A gyerekeket az emberi értékek és tudás tiszteletére, a másság elfogadására, emberségre, toleranciára nevelnénk – lőgyakorlat nélkül. Az iskolámban nem lenne „hülye a gyerek“. Mit akarunk, amikor számos munkahelyen pátyolgatnak alkalmatlan, tehetségtelen, semmire sem használható embereket? Indok mindig van, de sosem buknak meg és -el. Gyarapodnak, tele van velük az ország, mert a Fidesznek kifejezetten az alulművelt alváz nyamikra van szüksége. Hány órától tetszettek átugrani a demokráciából a kényúri oldalra? Nyolckor vagy kilenckor?

Kevés kivételtől eltekintve nyolc-tizenkét éven át a tanulók az iskolapadban ülve csak a társuk hátát látják. Milyen jó kis puskákat tűztem az előttem ülő hátára; ha jött a tanár, Rózsi forgott, mint az eszetlen tyúk. Körbe ülve könnyebben megy a tiszta szó, fejlődik a vitakultúra, a szembenézős beszélgetés. Ez ma Magyarországon hiánycikk. El- és megbújni akarni ráérnek majd felnőttként. Az én iskolámból 16 éves gyereket nem taszajtanánk az utcára. Együtt tanulna, játszana roma és nem roma gyerek, japán, belga, fekete bőrű; mozgáskorlátozott, szegény és tehetős. No speciális képzés, elkülönítve a másoktól, mint a fertőző betegeket! Esze van mindegyiknek, akár sánta, akár nagy orrú, akármilyen a bőre színe, a származása. Azért ideges lennék, ha állam úr és állam hölgy belepofázna a pedagógusok szakmai munkájába, szortírozná őket, mint Julis a keltetőben a tojásokat. Az úgy van, hogy az építésznek is van annyi esze, hogy nem fejre állítva tervezi és húzatja fel az iskola épületét.

A pedagógusokat az Orbán-kormány önállótlan, folyton ellenőrizendő adminisztrációs robotoknak tekinti. Be- és rátelepedtek a nevelő-oktató munkára. A kétharmados klikk olyan iskolát akar, ahol rendelkezésre állás van. Ezeknek a valahai – feltételezem – normális kisiskolásoknak a hatalomtól zizzent lett az agyuk – berregnek, mint a bekrepált csengő.

Teljesen mindegy hányat üt az óra.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!