NEHAZUGGY

Ugyanitt alufóliasisak eladó

Molnár Bálint | 2018. Augusztus 30, Csütörtök | 18:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a filmesek a faluban mit és hogyan tesznek, hanem az, hogy mi tűrjük, hogy meggyalázzák az embereket, sárba tiporják nemzeti értékeinket, a történelmünket, és olyan értékeket közvetítsenek a gyerekeinknek, amelyek tökéletesen ellentétesek mindazzal, ami számunkra fontos.

De azt gondolom, hogy a fizikai határvédelem után most a szellemi honvédelem következik majd: megvédjük értékeinket, a gyerekeinket, a társadalmunkat.

Nehéz. Az az igazság, hogy fölöttébb nehéz megszólalni, miután az ember a fenti slusszpoénnal nyakon öntött sziporkázó kulturális mutatványnak szánt irományt megemészti éhgyomorra. Márpedig én ezt cselekedtem tegnap önszorgalomból, midőn a pártsajtó kulturális háborújának frontvonalába kitaszajtott Magyar Idők nevű orgánum aktuális eligazításügyi cikkét elolvastam.

Nem túl nehéz kitalálni: a Morvai Krisztina, jobbikosságában elbukott, ámde hithű fideszességében főnixmadárként újjáéledt, fáradhatatlan honleány RTL Klub elleni szabadságharcába állt bele a lopott pénzből működő félretájékoztatási nehézgépgyár szalagmunkása. Vagy asszonya, pardon.

Gyanítom, hogy a Jurák nevű művésznő megirigyelhette a futószalag közelségében közvetlenül mellette szorgoskodó kollégina – bizonyos N. Horváth Zsófia – sikerét, aki mintegy három hónappal ezelőtt robogott el az Erkel Színházba felháborodni azon, hogy az egyébiránt már két éve futó Billy Elliot című musical szobrot állít a botrányos, kendőzetlen, fertőző buzipropagandának, miközben csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti.

Nem volt könnyű alulmúlni, vagy legalábbis megközelíteni annak a politikai iszapbirkózásnak alárendelt művészi alkotásnak a színvonaltalanságát, de majdnem sikerült. A propagandista néni Morvai Krisztina áldozatosan önfeláldozó önkéntes túlbuzgalmára felkapaszkodva arra vetemedett, hogy N. Horváth Zsófiaként leüljön megnézni egy részt A mi kis falunk nevű

végtelenül ízléstelen, primitív, népbutító

sorozatból, és amit tapasztalt attól az összes közpénzből fizetett zsigere görcsbe rándult. Az RTL Klub szégyellhetné magát! Ilyen alávaló módon lejáratni, alázni, gyalázni a vidéken élő embereket, egyszerűen vérlázító. Hogy éppen a napi népbutításért jól fizetett Jurák szerint van ez így, az lényegtelen. (Nem!)

Forgatja is a szemét rendesen, én pedig kivételesen nem a megrökönyödéstől, hanem a röhögéstől görnyedtem kétrét, de próbálok komolyságot és egy elegáns kultúrmosolyt erőltetni ábrázatomra (via Heaven Street Seven; nem tudja valaki, ők is köztudottan balliberálisok, vagy nettó MSZP-sek, mint Fluor Tomi?). Íme a valamilyen sötét okból még mindig nem világhírű költőnő legerősebb állításai:

… minden, számunkra fontos értéket sikerült sárba tiporniuk, (…) a vidék szépségeinek, értékeinek bemutatása helyett minden epizód egyfajta lekicsinylést sugall, olcsó, buta poénokkal.

Ezt egyébként én, aki masszívan elzárkózom az említett csatorna által sugárzott szennyáradattól, egészen addig nem is tudtam, amíg a napokban a balliberális média el nem kezdte szintúgy gyalázni Morvai Krisztinát, aki…

… kifigurázzák a falusi embereket, akiket alkoholistának, könnyen befolyásolhatónak, butának, korruptnak ábrázolnak.

Nem tudom, az olvasók hogy vannak vele, de én nem gondolnám, hogy a falvakban gyakran előfordulna az, amit a sorozatban láthatunk.

Eddig tartott a legendás türelmem az állampárti magaskultúra fogyasztásában. Jurák kisasszony eltalálta szarva közt a tőgyét a hatalom ánuszrózsája körüli nyálcsorgatásban. Én se feltételezem, hogy a falvakban gyakran előfordulna, hogy az embereket pálinkával kínálják, hogy „tudják, hova szavazzanak”, vagy hogy plébánatos úr finoman szólva sem veti meg az alkoholt és a menyecskéket sem. Hallatlan, szerintem sincs a világon olyan vidéki település, ahol ilyen előfordulhatna, hát akkor hogyan fordulhatna elő akár csak hasonló is Orbán Viktor régivágású, illiberális, szellemi honvédelemtől hangos demokráciájában, ahol már a könnyűzenét is ideológiai alapon listázzák?

A magyar ember genetikailag alkalmatlan arra, hogy alkoholista legyen, hogy megvezethető legyen, hogy ostoba és buta legyen. Erről szól az ezeréves szittya magyar történelmünk, erről szól ez a csinos kis erkölcsi trágyadomb, amit az ilyen önkéntesen jól fizetett szellemi honvédők segítségével az Orbán kormány ide konszolidált a fejünkre (a hajlam megvolt, csak rá kellett segíteni, hogy virágba boruljon).

Erről az ótvar, önámító hazugságról szól minden: hogy mi szent- és józanéletű, gerinces, keresztény, tökéletes, erkölcsös, korrumpálhatatlan, egyszóval felsőbbrendű, már-már mitolgógiai népek vagyunk, akik – ha egyáltalán van tévénk, mert nyilván nincs – soha nem nézünk bulvárgagyit, kizárólag a Viasat History-t a Life magazinnal és a Mezzo tévével összekötő szellemi síkon mozgolódunk. Naponta ötvenszer meghajolunk a szentjeink előtt, leborulunk a világon mindenütt főállásban irigyelt történelmi örökségünk tövébe, és vadul forgatjuk a szemünket azon, hogy egy sitcom készítői arra vetemednek, hogy átkereszteljék Pilisszentorbánt Pajkaszegre.

Ezen már csak röhögni lehet, bár valahol elborzasztó, hogy a szellemi nyomorúság védelmezői még egy rohadt keresekedelmi csatornán futó sorozatot sem képesek a helyén kezelni, ellenben éktelen vinnyogásban törnek ki, és a nemzeti értékeikhez nyúlnak, amiket galád módon megtámadtak. El nem tudom képzelni, mi lett volna, ha Morvai nem ott vesz magának hétvégi házat, ahol, most kitől kellene megvédeni a jelent és a jövőt? A fél világot, de talán az egészet be lehetne tiltani (az állampárt bulvármocsarától kezdve), ha az ilyen álszent primadonnák valóban olyan helyzetben lennének, hogy eldönthetnék, mi az, ami egybeesik a számukra fontossal, ezért maradhat, és mi az, amit azonnali hatállyal be kell tiltani, mert nem elég keresztény, nem elég magyarosch, nem elég orbánista.

Merő szánalom, ahogy vergődnek ezen a sorozaton, amelyik az éppen megint földbe beleállt nézettségű Vajna-kanális hasonló színvonalú produkcióihoz képest valóban sikeresnek mondható. És most nem a minőségéről beszélek, hanem arról, amit Jurák művésznő hírből nem ismer: arról, hogy van rá kereslet. Piaci. Nem kell neki milliárdos közpénzpropagandát csinálni, és mégis nézik a népek. Lehet, hogy agyatlan ökörködés, lehet, hogy nívótlan ócska poénokból összeálló szarság, de akik fogyasztják, azok számára szórakoztató. Márpedig egy ilyen típusú sorozatnak ennyi a küldetése, akkor is ha Jurák a földhöz verdesi magát, és megsértődik azok helyett is, akik egyáltalán nem tartanak igényt erre.

Az elvtársnőnek javasolnám, hogy nyugodjon meg, mert attól garantáltan megnyugszik. Értem, hogy nagy a könyöklési harc a NER futószalagja mellett, de ez a szellemi honvédelem már akkor is ciki volt, amikor a CÖF tűzte a zászlajára. Óriási sötétségre vall (ugyanitt alufóliasisak eladó), hogy valaki tényleg komolyan gondolja: a konzervatív, polgári, keresztény érzelmű emberek nem nézik ezt a minden kritikán aluli sorozatot, csak a dekadens, züllött balliberálisok találják viccesnek a falu közepén felállított, határozottan ürülékre emlékeztető kakaós briós szobrot és a vidéki kilátástalanság kifigurázását.

El kéne engedni ezt a szájszagú erőlködést, és a falvédőről lemászott álszent, élet- és valóságidegen felháborodást. Politikai háborút indítani egy – tetszik, vagy nem tetszik – sikeres televíziós sorozat nemzetveszejtő jellegére hivatkozva akkor is szánalmas és nevetséges, ha ebben a tetves országban már nincs olyan, amin még meg lehetne lepődni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!