NEHAZUGGY

Nyolc év alatt felépítette a berlini falat Európa és Magyarország között

Benedikty Béla | 2018. Augusztus 23, Csütörtök | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.

Ha netán nem olvasták Örkény Budapest című egypercesét, sürgősen pótolják. Erről a lenti képről annak az utolsó mondata jutott eszembe. Ez itt a berlini fal 1963-ban, a szárítókötél egyik vége a szögesdrót tartóhoz van kötve. Ha már ott van. Milyen praktikus.

A világtörténelem egyik legfelháborítóbb, legaljasabb „létesítménye”, akciója, tette vagy a fene tudja, minek nevezzem, szerintem a berlini fal volt. Akkor is az lett volna, ha keletnémet funkcionáriusok saját magukat zárják be, dehát – lehet, nem mindenki tudja – voltaképpen Nyugat-Berlint falazták körbe, úgyhogy nemcsak felháborító és aljas, hanem groteszk is. A közönséget zárták ki a kívánatos ketrecből.

Most voltam először Berlinben, remélem, nem utoljára. Elképesztő város. Majd még visszatérek rá, de nem bírom elfelejteni a Potsdamer Platz látványát. Hihetetlen építészeti csoda. Most. 1961-től ’89-ig eddig lehetett menni, ott kezdődött Kelet-Berlin.

Nem tudtam, miért foglalkoztat ez engem közel 30 évvel a fal lebontása után. Semmi nyoma. Az Alexander Platz felé menet a régi kelet-berlini főutca, a Hársakalja (Unter den Linden) kicsit más ugyan, de nem vészes a különbség, elsősorban talán azért, mert sok az új épület, még több az építkezés. A repülőtérre menet már látszik a szocializmus iszonyatos pusztítása, egyelőre rendbe hozhatatlan az egymás szájába épített kunyhók sorozata, de ha őket nem zavarja, engem sem.

Akkor mi?

Tegnap jöttem rá, amikor megérkeztünk a kisebbik fiamhoz.

A csúti briganti, ez a nyavalyás tróger, nyolc év alatt felépítette a berlini falat Európa és Magyarország között. A kettészakított családok messziről integetnek egymásnak, ahogyan annak idején a kelet-berlini nagymama ágaskodott az ablaknál, hogy láthassa a túloldalon a fal fölé emelt unokáját. Most még van skype, most még nem lőnek le, ha átmegyek a falon, de azt hiszem, ez csak idő kérdése. Nem is hosszú időé. Egy diktatúra nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen engedményt tegyen, figyeljék meg, hogyan szorul a hurok a nyakunkon, nem részletezem, tudják nélkülem is, miképp szünteti meg a dagadt futballista az élet és a szabadság különféle lehetőségeit. Be fog zárni minket, és ugyanazt fogja mondani… fogja? Már mondja, legalább három éve. Hogy ő megvéd minket. A migránsoktól, a hanyatló nyugattól, a fasisztáktól. A szövegváltozatok nem számítanak.

Az egyetlen különbség, hogy ebbe a kalitkába senki nem akar bejönni. Már most sem.

Még azért várunk, ugye?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!