NEHAZUGGY

De hová tűnt Simicska Lajos?

Tamás Róbert | 2018. Augusztus 20, Hétfő | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,598,249 forint, még hiányzik 401,751 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanság nőnap van a pártújságok háza táján. Szoros egymásutánban éltetik Kálmán Olgát és Heller Ágnest, olykor felbukkan Kunhalmi Ágnes cicije is. Orbán Viktor tömjénzsoltozása mostanság hézagos, pedig ha valamikor, akkor augusztus huszadikán időszerű lenne beszélni arról a kétségtelen tényről, hogy tud ő járni a vízen. Is. A kritikusan alacsony vízállást elnézve, ez még akár kamerák előtt is kivitelezhető lenne. Őfelsége nyaral, vagy még tart a nagygenerál. Mindenesetre Kövér László és harcostársai kénytelenek tartani a frontot. Nem kérdés, teszik ők a dolgukat ipari szinten.

Mostanra már a gyengébb felfogású hívek is tisztában vannak vele, hogy Orbán István király egyenesági leszármazottja és örököse. Bátrabbak akár azt is sejthetik, hogy tulajdonképpen a két személy azonos, bár ezt elég nehéz belepasszítani a keresztény gyökerekbe, de egy rendes szurkoló amúgy sem abban az istenben hisz, akit soha életében nem látott, a bibliát meg nyomokban sem érti a hülye nyelvezete miatt. Ő bizony a templomban sem nagyszakállú alakként gondol a mindenhatóra, hanem egy karikalábú, táskás szemű, pocakos illetőt lát lelki szemei előtt és hozzá imádkozik buzgón.

Így nekifutva a problémamegoldásnak egyáltalán nem jelent gondot elfogadni azt, hogy a sámánokkal és ősi hiedelmekkel körülbugyolált ősök személyesen hozták be Vereckénél a keresztény vallást és lényegében ők térítették meg Európát. És most elérkezett az idő, hogy újra ezt tegyék, erre személyesen a mélyen vallásos kivénhedt munkásőrök és megvedlett vérkommunisták figyelmeztetik őket. Márpedig ha azok ezt mondják, akkor az úgy is van. Pont.

Egy valakiről nem esik szó a pártújságokban. Simicska Lajosról. Se alkoholprobléma, se jobbiképítő, se hazudozó bukott oligarcha, se lebontott hirdetőoszlopok, se Simicska fia egy melegfelvonuláson, se semmi. Az ember eltűnt, felszívódott, köddé vált. Van ebben gyakorlata, régebben még a létezése sem volt bizonyított, talán még a személyigazolványában sem volt róla fotó, olyan ügyesen bujkált. Mostanság azonban a pártpropaganda reformújságíróinak egyáltalán nincs szükségük arra, hogy valakiről megtudjanak valamit. Az újságírás – mármint amit ők újságírásnak hívnak abban a dimenzióban ahol ők léteznek – meglehetősen kreatív műfaj lett. Szárnyalhat a fantázia, legfeljebb leközlik éjfélkor a kulturális rovatban, hogy egy büdös szó sem volt igaz semmiből. Na és akkor mi van? Semmi.

Tehát Simicskának nem kell ahhoz plakátot renoválnia, hogy beverekedje magát a propagandalapokba (ha egybe, akkor az összesbe, mert riadóláncosan működnek ezek), mégis olyan mély kuss van őkelméről, mint az Orbán-Tiborcz házaspár bahreini tárgyalásáról az ottani energetikai miniszterrel. Vagy mint az Elios-ügy méla csendje. És még ezer ilyet fel lehetne sorolni, de nem fárasztom vele sem a kedves és kedvetlen olvasókat, sem önmagamat. Koncentráljunk Simicska Lajosra, Orbán Viktor egykori berúgó-, dugó-és harcostársára a kollégiumi lábszag összekovácsoló erejében. Aki nélkül ma nem létezne ez a Fidesz és nem létezne ez az Orbán Viktor sem. Aki nélkül az Orbán pereputty ma nem lenne milliárdos vagyonok ura, a fél ország nem lenne egy gázszerelő nevén, aki nélkül ma nem rendelkezne a párt 500 darabos médiabirodalommal. Persze Simicska sem lenne milliárdos Orbán Viktor hálás barátsága nélkül.

A két barátnak tehát megtérült a befektetés. Egymásra támaszkodva az egyik lerabolta kicsit az országot, a másik meg nagyon lerabolta. Aztán borult a bili, Simicska el is mesélte, hogy neki elvei lettek hirtelen és ő nem azért támogatta Orbánt, hogy az visszavezesse Magyarországot Oroszország kebelére, azt már nem, ő ebben nem vesz részt. Persze akkor sem erről volt szó, hanem a két maffiózónak üzleti vitája támadhatott egymással. A lényeg, hogy Simicska kizuhant a királyi páholyból. Orbán pedig parádésan bebizonyította, hogy már régen ő irányít mindent a két kezével, hiszen a Simicska-cégek addig szériában nyerték a közbeszerzéseket, tendereket, attól a pillanattól kezdve pedig nem nyerték. Ez egyetlen esetben lehetséges: ha irányított pályázatok vannak. Jó, addig is tudtuk, hogy az van, de így be is bizonyosodott. Nem baj, senkit nem hozott lázba.

Simicska szép csöndesen döglődni kezdett. Időnként kiordított a gödörből, hogy jön és bosszút áll. Amit egészen biztosan meg is tehetett volna, van elég bizonyítéka az egykori cimborája ellen. De akkor magát is be kellett volna vádolnia, az meg már nem tetszett a népéért aggódó hazafinak. Jobb üzletnek bizonyult, ha alkut köt Orbánnal. Szabad elvonulás a vagyon maradékával. Cserébe Lajos is kussol és a pártpropagandisták is kussolnak. Az átlag kéményen csodálkozó kisember memóriája egyébként sem közelíti meg egy aranyhal emlékezőképességét, egyszóval nem lesz semmi gáz. És nem is lett. Ez egy ilyen csodás ország. Indokolt az ünneplés. Kellemes tűzijátékot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!