NEHAZUGGY

A lényeg az, hogy Orbánnak új kéglit vettünk

Tóth Ilona | 2018. Augusztus 19, Vasárnap | 11:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Arra megy el számolatlan milliárd, hogy a nagyúr királyi luxusban ártson tovább az országnak.

Amikor egyre nő a szegénység, a szegénységi küszöb alatt élők 39 százaléka alkalmilag vagy tartósan nem tudja rendezni a lakbérét, nem tudja kifizetni a közüzemi számláját, hiába dolgozik két felnőtt a családban…

Amikor nincs olyan ország az EU-ban, ahol nehezebb kitörni a szegénységből, mint nálunk; hét (nem tévedés) generáció munkájára van szükség ahhoz, hogy egy magyar család a szegénységből az átlagos jövedelmi szintig eljusson…

Amikor (az Eurostat 2016-os adatai szerint) az ország lakosainak 26,7 százaléka (2,6 millió ember) él olyan lakásban, amelyik beázik, vizesedik, penészedik, és ez a szegénységi küszöb alatt élők csaknem felét érinti…

Amikor cserben hagyták a devizahiteleseket, emberek menekülnek a kilátástalanság miatt a halálba…

Amikor a viszonylag biztonságos fedél alól kiráncigálják a lakókat a rendőrök; kisbabák, betegek kerülnek utcára, és gyarapodik a kilakoltatások száma…

Amikor az utcán élőket megbüntetik…

Amikor a kormány nem tesz semmit a lakhatási szegénység felszámolására, hiszen az a 260 milliárd forint, amit lakáspolitikára szán az idén a kabinet, abból a rossz körülmények között élőknek nem jut semmi…

Amikor semmilyen stratégiájuk nincs a megoldásra, tömegeket fosztanak meg a méltányos, élhető, megfizethető lakhatástól…

Amikor a pénteki parlamenti vitanapra egyetlen kormánypárti képviselő sem ment el, mert tesznek a vízparti villájukban henyélve a devizahitelesek kilakoltatása és az otthonápolók napi szenvedéseinek megszüntetésére…

* * *
Magyarország Alaptörvénye

XII. cikk

(1) Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.

(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését, továbbá a közterület közcélú használatának védelmét az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.

(3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.

* * *
… Akkor egy a lényeg: Orbán Viktornak új kéglit vettünk. Közösen. Mert ebben a büdös, áporodott országban szép csendben királlyá avatjuk a miniszterelnököt. Ha ő megkíván valamit, éhségét mi csillapítjuk. Megint nem kérdeztek meg senkit arról, hogy jogos-e széthordani, szétcincálni nemzeti kincsüket a magánhabzsoló kedvéért. Szakma elküldve a zavarosba. Arra megy el számolatlan milliárd, hogy a nagyúr királyi luxusban ártson tovább az országnak.

Echte presztízsberuházások sora ingereli a közt, mert mutassanak olyan normális elnököt, aki a saját háza mellé építtet stadiont; aki kisvasutat lop(at) össze magának, mert a kormányfőt a mozdony füstje már régen megcsapta. A vár átépítéséről évek óta folyamatosan hablatyolnak az inasai. Még 2016 májusában Lázár János akkor Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt, hogy Orbán csak ideiglenesen kap helyet a karmelita kolostorban. Aztán Havasi Bertalan sziámi-szócső tiltakozott, ugyan, a miniszterelnök nem költözik a Várba, van neki saját családi háza, rezidenciát sem vesz igénybe, arról pedig a választók döntenek majd, hogy kinek a munkahelye lesz a karmelita kolostor. Hazudnak, sumákolnak, mossák a nagyfőnököt. Annyira hülyék és persze pénzzel agyontömöttek, hogy el is hiszik, hogy az emberek el is hiszik. L. Simon a hol van már államtitkár, közönséges címzetes költő (tudják, „és egy röhögő törpét követtem akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk gipszlenyomatokat”) az átépítés egyik legsúlyosabb okát is megmagyarázta: oltári nagy a baj a parlamenti fogadásokkal. Kicsi, szűk a hely. Egymást tapossák, lökdösik a Kossuth-, Széchenyi-díjasok, a nagykereszt-tulajdonosok, a rokonaik, a pincérek, a politikusok, a közjogi méltóságok (méltóságos istenem). Úgy lehet, mint a délutáni csúcsforgalomban a buszon. Nem? Azért azt megnéztem volna, amikor Mácsai Pál hókon csapja Kovács Katit vagy Szvorák Kati taszajtja a falig Karinthy Mártont.

A gátlástalan Orbán simán beköltözne a kínai Szecsuán tartomány székhelyén épült 500 méter hosszú, 400 méter széles és 100 méter magas épületbe, amelynek alapterülete 1,7 millió négyzetméter: a magyar Országház alapterületének százszorosa. Elférne benne húsz Sydney-i Operaház, az amerikai Pentagonból három is. Nem túlzok, a főfickó menne oda is, Európában már úgyis kiáll a szekere rúdja: annyira érdeklik a demokrata vezetők a ropogós magyar diktátort, mint a fecskeszart Trianon. Megjegyzem: Merkel egy hétköznapi, minden hivalkodástól mentes parasztházat tart fenn vidéken. Kancellárként Berlinben egy bérelt apartmanban lakik, miután visszautasította a német állam által biztosított protokoll-lakásokat, és a bérleti díjat saját fizetéséből fedezi. Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-ház 201. számú lakosztályában él. Nem költözött be az apostoli paloták pápai lakosztályába. Ja kérem, nekünk csak pöffeszkedő keljfeljancsink van.

Orbán Viktor a karmelita kolostort nézte ki magának. Az első kormányzása idején még elég volt egy kis szoba a haza ügyeinek intézésére. Másodszorra már kinyílt a csipája, és nem kellett neki a 70 négyzetméteres Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon használta dolgozószoba. Átcuccolt a 180 négyzetméteres Nándorfehérvári terembe. Mintegy 15 milliót adtunk neki érte. Januárban költözik a Várba, Isten nevében, a magyar emberek pénzéből. Ha jól tudom, már zusammen négymilliárd forintnál tartunk a hurcolkodás előtt.

… és amikor a magyar emberek sokasága álmodik: fiatalon egy pici, önálló szobácskában élni, dolgozni, dolgozni, aztán legalább egy panellakás, mondjuk, olyan 55 négyzetméter, elférjen a gyerek is. Közben dolgozni, dolgozni, jól keresni, mint Európa nyugati felén divat, és felépülhetne végre a megálmodott házikó. Nem kell akkora sem, mint a Nándorfehérvári terem. Ennyi. Ma még egy álomba sem fér bele.

„Sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni” – mondta korábban a miniszterelnök költözéséről L. Simon László alpári magyar költő, volt államtitkár.

A mondat első fele igaz. Amúgy pedig irgalmatlanul mocskos dolog belevágni az ember pofájába: járj örömtáncot mielőtt fölzabállak!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!