Tegyük egymás mellé az alábbi híreket, amelyeknek nyilván semmi közük egymáshoz:
Kérem szépen, ez itt az elmúlt hat év egyetlen napjának mindösszesen két-három híre, a főszerepben még mindig Mészáros Lőrinc miniszterelnöki stróman és Tiborcz István miniszterelnöki vő. A megszokott milliókkal és milliárdokkal. Már csak az a kérdés: mi a büdös francból telik Juhász Péternek 200 ezer forintos albérletre Vajna szomszédságában? Milyen 193 hektár, milyen 420 milliárd, amikor Juhász Péter 130 négyzetméteren dorbézol?
Ez megy hat éve, csak míg három-négy évvel ezelőtt mondjuk minden hétre jutott egy ilyen sikertörténet, ma már naponta többször érezhetjük a magunkénak Tiborczok, Mészárosok sikereit. Teljesen jogosan, hiszen a miénkből állnak a saját lábukon. És ez jó. Persze sokkal jobb is lehetne, mert sajnos még mindig nem sikerül annyit termelnünk, amennyit meg tudnának szerezni, amit csak ők képesek megszerezni. (Már csak azt kellene valahogy kideríteni, hogy Juhász Péternek miből tellett arra, hogy ne vegyen földet és ne induljon állami közbeszerzéseken.)
A helyi gazdák helyzetbe hozásának hazudott állami földárveréseken áron alul jutnak újabb és újabb hektárokhoz Orbán családtagjai, barátai, ismerősei. Nyílt verseny, nyílt pályázat nélkül, rájuk méretezett közbeszerzések révén tömik a zsebükbe az európai és hazai adófizetői pénzeket ugyanazok. Annyit, hogy belerokkannak. De ha ők nem is, az ország biztosan. A kormánynak csúfolt, maffiatempóban ügyködő érdekszövetség minden egyes húzása egyre távolabb sodorja Magyarországot bárminemű előrelépéstől, felminősítéstől, látványos és érezhető gyarapodástól.
A gránitba vésett, marhabőrbe kötött alaptákolmány tudora szerint nyugi van, ne legyünk hipokriták: az csak teljesen normális, hogy az erőforrásokat a klientúrának kell juttatni. Nyugi van, végre igaz hazafiak kezébe kerül Mária országa, nem gonosz paraziták művelik a turulszaros anyaföldet. Hát hogyne örülnénk mikor a másik kezével a kormány csökkenti a bürokráciát a közbeszerzési eljárások terén is: mi a frászért kellene egyenként pályáztatni minden munkát, amikor a gázszerelő csomagban is elviheti a megérdemelt jussát? A megspórolt energiákat addig is értelmesebb dolgokra fordíthatják. Mégiscsak életszerűbb Juhász 200 ezres albérletének rejtélyes hátterével foglalkozni, mint a gázszerelőkből építőipari zsenikké, vagy a csoró parasztlegényekből nemzetkivilágító gigászokká avanzsált barátok, családtagok, rokonok mindennapi megélhetésért folytatott nemes küzdelmeivel.
Ez ma Magyarország, ahol – csökkenő támogatottság mellett – a kormánypárt teljesen elveszítette a realitásérzékét és már régen a nép ingerküszöbén túli galaxisokat célozza. Egyetlen ziccert nem hagynak ki, mindig ugyanazok nyernek és egyre többet. A Mészáros Lőrincek meg időről időre kiállnak a farzsebbe dugott, bevallani elfelejtett milliárdokba és a ballagási öltönybe bújva és elmesélik, hogy a sikernek ára van, nem titka: ez pedig a kemény munka. A nép Mészárosnál is egyszerűbb fia közben örül, hogy a Tescóban akciós a párizsi, jól bezabál belőle, meg a még viszonylag olcsó kenyérből, megnézi a Tényeket és korán lefekszik, mert még mindig boldog, hogy reggel azért kell korán kelnie, mert van – neki még van – munkája.
Közben a közpénznyelő semmitevők, az európai és hazai pénzeken élősködő paraziták vidám tábora mindent úgy tesz, mintha nem lenne sem holnap, sem kormányváltás, sem választás soha többet. És attól tartok, nem alaptalan a magabiztosságuk. Jobb helyeken az elmúlt hat év töredékéért már traktorok tucatjai szántották volna fel a parlamentet és lángolna az a hatvanpusztai birtok. De amíg 1300 migránson megy a para és retteg a nemzet, addig nincs miért aggódniuk.
Mindeközben egy nem hivatalos összesítés szerint Brüsszel 2,5 milliárd eurót, azaz 775 milliárd forintot, a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban lehívható teljes keret közel 10 százalékát tartja vissza pillanatnyilag azért, mert a magyar támogatási programok egy jelentős részénél valamilyen szabálytalanságot találtak. Tiborcz István közvilágításától a brutálisan túlárazott regionális projektekig. A beragadt összegeket a magyar kormány már most is hitelből pótolja, bízva abban, hogy egyszer majd sikerül beszedni Brüsszelből a hiányzó összeget.
És ahelyett, hogy leülne a seggére, a paraziták érdekszövetsége tovább feszíti a húrokat: ugyanúgy verseny nélkül lopja a pénzt, mint eddig, ugyanazokat a szabálytalanságokat követi el, mint eddig, a politika ugyanolyan közvetlen módon avatkozik a már kijelölt nyerteseknek lepasszolandó pénzek leosztásába, mint eddig.
Ebből pedig egyetlen dolog következik: Brüsszel újabb milliárdokat fagyaszt be, Lőrincke 420 milliárdját zsebre rakják hitelből és közben megpróbálják beetetni a néppel, hogy azért nem fizet az Unió, mert nem vagyunk hajlandóak egyetlen menekültet sem befogadni. Nem, nem azért, mert megint csaltunk, loptunk, hazudtunk.
Más szavakkal: a Tiborcz István energiatakarékos közvilágításának pályázatai ügyében vizsgálódó uniós csalásellenes hivatalnak (OLAF) valószínűleg fel fog tűnni Mészáros Lőrinc irigylésre méltóan jó helyezkedése és ugyanúgy visszaköveteli ezeket a milliárdokat, mint az összes többit. Addig viszont az elsikkasztott európai közpénz már régen a Seychelles-szigeteken pihen különböző off-shore számlákon, a tescós párizsin hízó atyafiak meg boldogan fizetik vissza, lehetőleg életük végéig a saját lábak árát.
Simicska Lajos, a nemzet második számú gecije azt mondta, akik megpróbálnak átlépni a jogszabályokon, azoknak el fog jönni az igazság pillanata, és börtönben fognak megrohadni. Azt nem tudom, hogy magát is a szerencsések közé sorolta, vagy sem, de a lepusztított országnak így is, úgy is sovány vigasz lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.