NEHAZUGGY

A jók elmennek, a csúszómászók maradnak

Jó reggelt kívánok! Kedd van és – miközben a kolléga remélhetőleg az igazak álmát alussza – a határokon átívelő nemzeti együttcsodálkozási rendszer dübörög megállíthatatlanul. Bízom benne, hogy kellően ízletes és kiadós volt a miniszterelnök úr tegnap esti montenegrói munkavacsorája, úgy értem, a munka nem ment a táplálkozás rovására; azt nem vennénk a lelkünkre.

Annak külön örülünk, hogy a nem a kormánynak, hanem a honvédségnek vásárolt Airbus A319-es jól funkcionál és újfent eljuttatta őfényességét a célállomásra. Igen, tudjuk, ez így olcsóbb, hogy a honvédségnek fizetnek az utazásért (Németh Szilárd, Havasi Bertalan is megmondta), mintha egy külföldi, idegenszívű légitársaságot tömnének ki közpénzzel. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha a putyerka Budapesten marad, mint a tudjuk melyik társasággal tudjuk hova utazó kisemberek csomagjai. Szóval jól van ez így, nemzetbiztonsági okokból pedig senkinek semmi köze ahhoz, hogy pontosan mennyibe kerül az, hogy a miniszterek elnöke és díszes kísérete csapatszállítóval suhan a felhők fölött, nem pedig közönséges kormánygéppel. Egészségü(n)kre.

Nagy napja lesz ma a Fidesz köré épülő kárpát-medencei magyar köldöknézésnek, amennyiben Tusnádfürdőn elstartol a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Az szervezők ígérete szerint az őszinte párbeszéd, és a szókimondó vita jegyében zajlik majd a rendezvény. Miután megtekintettem a programot, teljes meggyőződéssel állítom, hogy erre minden esély megvan. Bármikor fergeteges vita kerekedhet abból, hogy egy asztalhoz ültetik Németh Zsoltot Dömötör Csabával, Varga Mihályt Palkovics Lászlóval, Hidvéghi Balázst Kósa Lajossal, Potápi Árpádot Semjén Zsolttal, vagy Kocsis Mátét Harrach Péterrel. Egyenesen beleborzongtam, amint elképzeltem, hogy Tőkés László Orbán Viktorral késre menő adok-kapokba bonyolódik szombaton. Az őszinteség jegyében, természetesen. Kíváncsian várjuk, hogy az LMP és a Jobbik – a két ellenzéki párt, amelyik egyáltalán meghívót kapott a bulira – tiszteletét teszi-e Tusványoson. Kár lenne kihagyni a soha vissza nem térő lehetőséget, végül is Kósa Lajos is mekkorát alakított Szél Bernadettel a jobbján néhány évvel ezelőtt. A határon túlra exportált agymosó gyűlöletmaszlagot igazán nem veszélyezteti, hogy az ellenzékinek kinéző pártok egy-egy képviselője is kap néhány percnyi rivaldafényt a magyar nemzetpolitika szívcsakrájában. Vagy valami hasonló.

Ha már itt tartunk, szeretném megemlíteni az LMP-vel kapcsolatos legújabb kopernikuszi fordulatot. Miután gyakorlatilag háromszor fúrták meg Demeter Márta ex-szocialista képviselő felvételét a pártba (legutóbb éppen múlt héten vétózták meg a belépési kérelmét), Keresztes László Lóránt, az LMP társelnöke Facebook-oldalán közös fotót posztolt a képviselővel, ami alá azt írta: „Üdvözlöm az LMP-ben a párt legújabb teljes jogú tagját, Demeter Mártát!” Nem állítom, hogy bármit is megértettem volna abból, amit már múlt héten se értettem, viszont nem is az én szórakoztatásomra politizál az LMP. Ha pedig Demeter Mártának ettől válik teljessé az élete, hogy LMP-tagkönyvvel rendelkezik, akkor feltétlenül gratulálni illik ehhez a váratlan fejleményhez.

Szintén váratlan, mondhatni nem remélt világmagyarázattal állt elő a pixisből kiesett, lefokozott egykori mindenes miniszter. Lázár János mezei képviselőről van szó, akinek a makói tévében volt jelenése a tisztelt médiafogyasztó polgárok felvilágosításának nemes céljából, és ha már ott volt, a sajtó sokszínűségének fontosságáról értekezett:

A makói televízióban kávét is kapok, de nem csak ezért, általában is fontosnak tartom a helyi médiumokat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a választókerületemben van egy nagyon erős rádió, ami az ország egyik leghallgatottabb vidéki rádiója, ezen kívül hírportálok, televíziók szolgálják a tájékoztatást és a Dél-Magyarország is nagyon erős ezen a környéken. Azt gondolom, hogy a hírek olvasása, az információ, mindaz, ami velünk történik fontos, minden választópolgár számára. Kifejezetten örülök, hogy erős a helyi média, és annak is hogy sokszínű, sokféle.

Lehetséges megfejtések:

1. A (helyi) média azért fontos, mert ott Lázár kávét is kap (hogy ezen kívül még mit, abba nem szívesen gondolok bele).
2. A Lázár körzetében működő média azért sokszínű, mert ott kávét is adnak. Lázár Jánosnak.

A nemlényegre koncentrálva: vajon nagy kérés lenne, hogy a médium/médiumok szót ilyen sok évnyi nagypolitizálás után megtanulják esetleg rendeltetésszerűen használni? Mondjuk elég természetfeletti önmagában is, amit a Fidesz művel, de a médium szó egészen mást jelent, a médiának meg nincsen többes száma (mint ahogy az optimálisnak sincs felsőfoka). Nem nyelvtannácizmus, mert mi is tévedünk elég sűrűn, viszont ez akkor is nagyon idegesítő.

Mint ismeretes, Szijjártó Pétert, a haza megvédésének egyik világítótornyát immár napi 2 millió forintnyi adófizetői pénzből őrzi és védi a TEK. Harangozó Tamás megkérdezte Pintér Sándort, hogy mégis mi indokolja ezt a felfoghatatlan összeget, amit Petike testi épségének megőrzésére fordítanak. Az olajszőkítés nagymesterének válasza röviden:

A személyi védelem a világon mindenhol pénzbe kerül.

Jó, persze, értjük, nade Szijjártót? Ennyi pénzért? Minek, mirefel, kitől? Egy hónapra is túlzás lenne, de naponta? Hát igen. És különben is nyugodjunk meg: az Európai Unió tagállamai között Magyarországon az egyik legalacsonyabb az állandó védelemben részesülő személyek száma. Nem tudom, mit szólnak ehhez a Fidesz rajongói, azt viszont tudom, hogy a tábor fele például nem díjazza különösebben, hogy az oroszok építenek atomerőművet Magyarországon.

Más szavakkal: nincs hatása a lakosságra a paksi bővítés népszerűsítése érdekében elköltött, állami tízmilliárdokban mérhető propagandának – ez derült ki a Jávor Benedek EP-képviselő megbízásából a Medián által készített felmérésből. A júniusi adatfelvételű kutatás legfontosabb következtetése, hogy a bővítést általánosságban is csupán a lakosság 41 százaléka támogatja, 51 százaléka pedig elutasítja. A tervnek egyedül a Fidesz-szavazók körében van minimális többsége, minden más társadalmi csoportban az ellenzők vannak többen. Számomra külön érdekes, hogy az ellenzők aránya éppen abban a vidéki választói rétegben a legerősebb, ahol az ellenzék gyakorlatilag eltűnt az áprilisi választásokon: a vidéki városokban és a községekben csupán a választókorú népesség 28 százaléka támogatja az oroszokkal megvalósított beruházást, míg 63 illetve 65 százalék határozottan ellenzi. Nem volt taggyűlés, és nem volt választási csalás sem.

Ha nem okoz fennakadást senkinek, akkor a kínai és török alapanyagokból gyártott, sima poliészter cuccként futó, a közpénztelevízióban pofátlanul reklámozott, egyébként természetesen vérmagyar és minőségi, 2rule nevet viselő Mészároslőrinc-féle kamuról nem kívánok hosszasan értekezni, ellenben megemlíteném – mindannyiunk megrökönyödésére (ja, nem) -, hogy kiderült: jól fekvő Fidesz-közeli emberekre bízták az Orbán Ráheltől egyáltalán nem független magyar turizmus felfuttatását. Köztük van Orbán Viktor volt szövegírója, egy korrupciós ügybe keveredett volt fideszes polgármester, a Pancho Aréna tájépítésze, de a BKK egykori vezérigazgatója is. Általában havi 300 ezerért adnak majd értékes tanácsokat ezek a remek emberek, ezen felül költségtérítésre is jogosultak, ám a pórnép nem tudhatja meg, hogy pontosan milyen feladatot végeznek, és ezért a pénzért az mennyi munkával jár, mert a szerződésükben foglalt titoktartási kötelezettségük nem teszi lehetővé, hogy elárulják. Így megy ez Transzparenciában.

Ahol a Transparency International kénytelen volt feljelenteni Varga Mihály homokozóját, a Pénzügyminisztériumot, miután a minisztérium jogelődjétől, a Nemzetgazdasági Minisztériumtól már régóta próbálják megtudni (mindenféle eredmény nélkül), hogy egyes cégek mennyit költöttek adófizetés helyett TAO-támogatásra. Ligeti Miklós, a sorosistának bélyegzett civil szervezet jogi igazgatója szerint a minisztérium tagadja, hogy lenne erről adatuk, pedig ezt az adatszolgáltatást jogszabály írja elő. Dobtam volna egy hátast, ha kiderül, hogy a NER sakktábláján vannak, akiknek nem a hazugság az első.

Csak a jók mennek el. Vagy legalábbis többnyire. Életének 88. évében elhunyt Solymosi Frigyes, Széchenyi-díjas kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a legtöbbet hivatkozott magyar kémikus. A rendszerváltozás után rendszeresen foglalkozott közélettel, számos publicisztikát jelentetett meg, 2016-ban azért lépett ki a Professzorok Batthyány Köréből, mert szerinte az Orbán-közeli professzorok szembementek az alapítás szellemiségével. Solymosi elment, az önkritikátlan behódolás ittmaradt. Nyugodjék békében!

Mi pedig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem, sajnos nem a pitypangnyílással, hanem mindegy egyébbel. Kellemes szép napot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább