November 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Hiábavaló minden. Nálunk a gyökerek a föld felett nőnek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kicsit „leültem” az utóbbi hetekben. Elolvastam ugyan néhány cikket, de rájöttem mennyire, de mennyire csömöröm van attól, hogy a csapból is a Fidesz kormány gusztustalansága folyik. Az önkéntesen vállalt struccpolitika bebizonyította, amit eddig is tudtam. A tájékozatlanság a létezés egyik megnyugtató formája.

Nem láttam mást, csak azt, hogy mindenki jön-megy, intézi a dolgait. A boltokban vásárolnak az emberek, vasárnap özönlik a piacra a nép, süt a nap, minden szép, és jó. Lassan eljutottam oda, hogy a számtalan elküldött önéletrajzomra azért nem kapok választ, mert tényleg annyira minden rendben van, hogy nincs betöltetlen állás sem a városban, sem a környékén. Arról szó sincs, hogy a munkáltatók negyven felett le sem szarják az embert. Szóval nem olvastam politikai cikkeket, a tévében csak filmet néztem, és az azokat megszakító reklámokat. Ez utóbbiakat – ahogyan sokan mások – felületesen néztem, vagy csak „túléltem”. Aztán az egyiknél belegondoltam, mit is üzennek ezek a filmeket megszakító spot-ok.

Előrebocsátom: sem a reklámok készítőit, sem az azokat megrendelő cégeket nem kívánom bántani. Ők nem tehetnek a jelenlegi helyzetről, javítani nem tudnak rajta, csak felhasználják azt.

Pár hónappal ezelőtt láttam egy reklámot, ami egy olyan hitelkiváltó konstrukciót hivatott bemutatni, melynek segítségével sok csekk helyett csak egyet kell fizetni. Maga a keret pedig egy olyan „történet” volt, miszerint szegény asszony gyermekei, és unokái külföldre költöztek, de a sok csekk befizetése miatt (mázlista, be tudja fizetni) a mama nem tudja meglátogatni őket. Természetesen az „egy csekkes” megoldás után marad pénz egy amerikai útra.

Vagy itt van a nagy „kedvencem”. Ez is hitel. A fiatalember hitelt vesz fel (természetesen hitelképes), hogy Angliába mehessen nyelvet tanulni, hogy aztán azzal felvértezve itthon munkát kapjon, ami már készen várja (!). Mikor ezt először megláttam, könnyesre röhögtem magam. Igen nagy vesztes, aki hitelből Angliába megy, aztán hazajön, hogy itthon szaré’-hugyé’ dolgozzon.  Kiváltképp, mikor rájön, hogy kint ugyan nincs kolbászból a kerítés, de ha becsülettel dolgozik, akkor őt is megbecsülik. Nem üvöltözik vele a főnök, nem nézi le a nála egy centivel nagyobb beosztásban lévő, nem csicskásnak használják, mert pályakezdő, stb., stb.,  vagy ha mégis van ilyen, akkor azt többszörös bérért viselheti el.

Utoljára vegyük az elmúlt hetek népszerű sporteseményét, a futball világbajnokságot. Értem én, hogy viccesnek szánták a reklámot, ha úgy nézzük, vicces is. A szomorú az, hogy a reklámban nem tudják azt mondani, hogy „mikor a magyar csapatnak szurkolsz”. Ok. Ez utóbbi kissé visszás példa, mert van a másik sörgyár reklámja, amiben olyan szinten túltolják a magyarkodást, hogy még a Turul is ledobja a tollait. Nekem meg hánynom kell tőle.

Szörnyű vagyok, ugye? Mondhatnánk: ezek csak reklámok, miért kell ezzel foglalkozni? Lehet, hogy ebben van igazság, de engem mégis foglalkoztat. Számomra ezek a rövid hirdetések a valóság egy szeletkéjét jelentik. Az arcomba nyomják a valódi migráció tényét. Azt, hogy honfitársaink már tízezrével vagy százezrével – statisztika kérdése – emigráltak más országokba, mert itthon csak a nyomor várt volna rájuk. A képembe dörgölik, hogy hitelből menjen az ivadékom külföldre nyelvet tanulni, mert a reklám készpénznek veszi, hogy én ezt úgy sem tudom kifizetni, itthon meg amúgy sem kap piacképes tudást. Igen, foglalkoztat az is, hogy miért egy külföldi ország himnuszát óbégatva, vagy éppen egy Mariachi banda zenéjét hallgatva kell lelkesen tudomásul vennem, hogy igyak (állítólag) magyar sört. Vajh miért?

Hát az elmúlt években nem sarjadzott egy jó focicsapat. Hiába a fűtött gyep Gyirmóton, Felcsúton, Telkiben, vagy Szolnokon, összességében 13 milliárd forintnyi TAO pénzből. Hiába a mi kis kurtalábú „Mennyei Fényünk” mindent elsöprő futball szeretete. Hiábavaló minden. Nálunk a gyökerek a föld felett nőnek. Ha az égig nem is, de a Parlamentig elérnek, én pedig tudomásul veszem, hogy csak jódlizva iszom (állítólag) magyar sört.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.