NEHAZUGGY

Pofán köpni a nemzeti ünnepet

Molnár Bálint | 2016. Március 15, Kedd | 15:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nézhetjük, hallgathatjuk akármilyen oldalról és szögből: ez bizony már így is ellentüntetés volt, Viktorka! Még az M1 előtt meghatottan ülő híveid is hallották Mezőkövesdtől Zalalövőig, hogy bizony az fütyülés volt, bizony azok skandálások voltak.

Lehet úgy tenni, hogy aki nincs velünk, az nincs is, de ez itt már nem az a film. Attól tartok, nem nekem szólt az „Orbán, takarodj!” „Mocskos Fidesz!” „Börtönbe!” „Diktátor!” egyetlen foszlánya sem és az, hogy március 15-én ilyen méltatlan kiáltások hangzottak el felemelő ünnepi gondolatok helyett, annak sem én vagyok az oka.

Nem volt, nem lesz már annyi katonaruhába bújt lengyel import-biodíszlet és Bem apó unoka, amennyi ezeket a hangokat képes lenne elnyomni. Mert a Kossuth-téren nem ennyien vannak/lesznek. Nem megzavarni fognak, nem hangoskodni, nem belerondítani, hanem világossá tenni azt, ami a te elefántcsonttornyodig nem hallatszik el.

Elnéztem esetlen, csámpás görögdinnyére emlékeztető testtartásodat-járásodat, viszonylag kontrollált nyelvcsapkodásaidat, a kényszeredett félvigyorokat, a kellemetlen esőcseppek okozta feszengésedet, amit egyáltalán nem az esőcseppek okoztak. (Szerencsére nem volt a környéken kokárdás óvodás, aki tarthatta volna az ernyőt.) Gyomorforgató volt az a rekedt hangú éneklés, valamennyi ideges oldalra pillantás, ahogyan megpróbáltad meggyőzni magad és lebeszélni őket, amazokat a forradalomról, amihez nyilván csak a magadfajta, velejéig magyar, eszes és értelmes népeknek van joguk. Jól látom, hogy te rettegsz, öcsém?

Mert ugye téged ritkán szoktak kifütyülni, nem igaz? Nehéz is lenne, hiszen nem is mész emberek közé. Tapsgépek előtt meg bárki tud beszélni, nem? Ahhoz vagy szokva, hogy bármit mondasz, teljesen mindegy, hallgatóságodnak bőven elég annyi, hogy te beszélsz. Ezúttal azonban a megnyugtató közeg is nyugtalanító volt, mert a jogos elégedetlenség hangjait te is hallottad. És hiába szóltál ki lesajnálóan, lekicsinylően, híveid lelkes bégetése közepette, már nem tehetsz úgy, hogy aki nincs veled, az nincs.

Beszéded az első hangtól az utolsóig elemezhetetlen. Nem is fogom különösebben szétcincálni (ideggyógyászok majd megteszik), a kötelező ünnepi körítésen kívül minden akkordját könyv nélkül ismerem, ezt kényszeríted rá erre az országra minden áldott nap. Nem okoztál csalódást, ma sem kíméltél meg tőle. Kőkeményen céltudatos, sunyi manipulátorként ezúttal a nemzeti ünnepet köpted pofán a rögeszméddel. Rád nézve nem túl jó hír, hogy ez már nem elég: nem csak eláztál, de ki is fütyölték az eszmét. Cinkosaid elégedett nevetését, lelkesedését és ütemes tapsát maximálisan tiszteletben tartva mondom néked: nem ünnepi beszéd volt ez, hanem háborús, uszító gyűlöletbeszéd, amire nincs bocsánat.

Mert aki a lengyel békemenetelőkről légióként beszél (felfoghatatlan mit kerestek az oroszgyűlölő lengyelek a Putyin végbeléből kilógó Orbán melletti szimpátiatüntetésen), aki bandavadászatokat vizionál, aki Brüsszel ellen lázít és az sem zavarja, hogy fél órával azelőtt Varga Miklós Európáját lengyel felirattal hallgattatja a tömeggel, az nem egyszerűen cinikus, az tényleg lángba akarja borítani Európát.

Viktor, valahogy mindig elfelejted, hogy te vagy hatalmon, te erőszakoskodsz, te sanyargatsz, és mégis mindig eljátszod az ellenállót, az elnyomottat, a mártírt. Hosszú évek óta ezt jelenti neked a nemzeti ünnep: hamis szónoklatot, öntömjénezést és gyűlöletkeltést. Totális görcsösséggel leírható testbeszéded, a sűrű meghajlásokkal fűszerezett bólogatás, rángatózás, a rossz emlékű kongresszusi beszédekre jellemző vontatott előadásmód és a lázálom (migránsok, Brüsszel, megvédjük, nem tűrjük, megmutatjuk) agresszív bizonygatása számomra kimeríti az ünneprontás fogalmát.

Vérlázító, hogy neked március 15.-e is arról szólt, amiről az év összes többi napja: a migránsokról, akik még életben tartják korrupt, gátlástalan kormányodat. Pofátlanság, hogy telibeszartad a márciusi ifjak emlékét és pártrendezvénnyé aljasítottad az ünnepet, ami számodra csak a hívek hergelését és a mikrofonba ordított-hörgött demagóg csatakiáltásokat jelenti.

Nem lehet már sokáig a migránsokkal takarózni és nem lehet egy egész országot hülyének nézni. Az, amit szabadságharc címszó alatt szétvertél ebben az országban, nos, annak szólt az idegesítő fütyülés, az az idegtépő skandálás. Egy elázott, velejéig korrupt kocsmapolitikusnak, aki – hatalmi gőgjétől vezérelve – eldöntötte, hogy mindenáron háborúba vezeti ezt az országot.

Elég volt a háborúzásból, a lenézésből, és abból, hogy aki nem veled van, az nincs! Még mindig nem késő visszavonulót fújni. Én szóltam, Viktor!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!