NEHAZUGGY

Ez van, amikor egy munkahelyen csak a seggnyaláshoz kell érteni

Jó reggelt! Volt 6 óra után néhány perccel, amikor feltámadtam. Halottaimból még nem, csak a vadvirágos álmok hímes mezejéről tértem vissza az éberen lévők közé. Ezt azért bátorkodtam így fogalmazni, mert kivételesen nem ugyanazt álmodtam, amivel reggeltől estig sokkolom az agyamat, és ez nagyszerű. Szombat van, mindenki maradjon a helyén, én közben eldöntöttem, honnan ragadjam meg ezt a szép napot.

Először is van ez a dakota bölcsesség, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Ha ironikus akarok lenni és a fideszes kormányzás örökzöld migránsozásának húsába akarok vágni, akkor így foglalható össze a nagyszerű hír, miszerint július 5-én Orbánnak kézcsók-jelenése van Angel Merkel német kancellár színe előtt. Tudják, ő az az elvetemült politikus, aki miatt Németország futballcsapata szégyenteljesen elvérzett a világbajnokságon. Jó, minden másról is ő tehet, de azokat nem hurcolom most ide. Ha a kézcsók megvolt, akkor majd bilaterális, Európa-politikai és nemzetközi témákról tárgyalnak majd a felek, és a megbeszélés után közösen sajtótájékoztatót tartanak. Királyság, remélem sikerül elintézni, hogy senki semmilyen kérdést ne tehessen fel a felcsúti csatárnak. Az senkinek nem hiányzik, hogy idegállapotba jöjjön ő.

Ha már Németországnál tartunk: a kormány kitartott médiájának egyik sötét bugyra már megint tátott szájjal rohangál a péniszerdőben. Lelepleztek ők megint valamint. Az alapvetés az volt, hogy sajtó-tanulmányutat szervezett magyar újságíróknak a német médiahelyzetről a német külügyminisztérium. Ennek részeként az európai ügyekért felelős államtitkárral, Michael Roth-tal is találkoztak a médiamunkások, az eseményről fotó készült, ami felkerült az internetre. Még szerencse, hogy a PS szemfüles betanított iparosai figyeltek és leleplezték az ármányt. A Stumpf András Soros civiljeivel és a fideszgyűlölő német államtitkárral egyeztetett Berlinben című, szerző nélküli alkotásban tényleg mindenkibe belerúgnak az elvtársak, Soros katonáznak, gúnyolódnak a függetlenobjektív médián és úgy általában véve is el vannak borzadva a liberális, sorosista szeánszon, amelyen Stumpf András, a Heti Válasz újságírója is részt vett és ahol egy fideszes alattvaló számára olyan szánalmas baromságokról esett szó, mint a bevándorlás, a sajtószabadság fenyegetettsége és az európai értékek védelme. A lényeg, hogy Stumpf rohadjon meg külön is. Sajnos a minden irányba fröcsögés mátrixába apró hiba csúszott (ez van, amikor csak a seggnyaláshoz kell érteni egy úgynevezett szerkesztőségben), ugyanis a fotón, amin nagy bőszen bekarikázták Stumpf fejét, feltűnik a Magyar Idők nevű másik pártlap munkása is, bizonyos Kottász Zoltán. Vagyis ezek szerint a lopott pénzből működő lap munkásai is Soros eligazításaira járnak, höhö. Időközben a nagyon hülyék frissítették a cikket (így még röhejesebb, ennél csak az aláfosott kommentek gyászosabbak):

Kollégáink hívták fel a figyelmünket, hogy a képen a Magyar Idők újságírója, Kottász Zoltán is szereplője a rendezvénynek. Az érintett újságírót levélben kerestük, milyen okból szerepel az említett képen. Válasza érkeztével cikkünket frissítjük!

Egyszerűen tökéletes. Csapdosnám a térdemet a röhögéstől, ha nem lenne szánalomra méltó. Akárcsak az MTA körüli faszakodás. Az újabb fejlemény az, hogy miután Palkovics változatlanul köti az ebet a karóhoz, és az álláspontok közötti távolság befagyott, kilépett a Professzorok Batthyány Köréből Freund Tamás agykutató, a magyar tudományos élet talán legtekintélyesebb és egyik legbefolyásosabb szereplője. Az ügy előzménye, hogy az úgynevezett polgári-konzervatív oldalt képviselő tudósok Professzorok Batthyány Körének elnöke a Magyar Időkben azt írta:

Kutatási forrás nem jár alanyi jogon senkinek. A finanszírozónak szíve joga, hogy a neki tetsző témákat kiemelten, a kevésbé tetszőket ímmel-ámmal, a nem tetszőket pedig egyáltalán ne finanszírozza.

Náray-Szabó Gábor rúgott egyet a tudomány autonómiáját féltő tudósokba is:

Nálunk a bizalmatlan szabadságharcosok utcára mennek szabadon választott té­máik védelmében, mégis előszeretettel csüngenének a megvetett állam csecsein.

Hát igen, ez van, ha az ember csicskának áll, akkor úgy kell muzsikálni, hogy még véletlenül se érhesse szó a ház elejét. Nos, Freund Tamás tudóstársával, Szathmáry Eörs evolucióbiólogussal együtt csütörtökön bejelentette, hogy kilép a szervezetből, ahol olyan szintű a megosztottság az Akadémia finanszírozásának a tervezett átalakítása miatt, hogy már nem kívánt tag maradni. Ezután a maga csatornáin próbálja vívni ezt a harcot.

Csak halkan jegyzem meg, hogy miközben Palkovics azt hazudja, hogy dehogy államosítanak ők bármit is, a háttérben felfüggesztik azoknak a szerződéseknek a megkötését, amelyek alapján a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) február-márciusi kiírásában győztesnek nyilvánított kutatási pályázatokat kellene kifizetni. Ezek nem folyamatban lévő, hanem győztes pályázatok, amelyeket – ha úri kedve úgy tartja – a miniszter úr simán felülbírálhat. Semmi para, mindössze közel 11 milliárd forint sorsa vált kétségessé. És nem, nem a kormány nem akar beleszólni, nem akarja leigázni, nem akarja a segge alá gyűrni a tudományt. Á, dehogy. DJ Jeszy is megmondta.

Vicces ember ez a Peter Pellegrini nevű szlovák miniszterelnök. A tegnapi brüsszeli csúcstalálkozó után azt nyilatkozta, hogy szolidaritása jeleként Szlovákia kész ideiglenesen 1200 menekültet befogadni, hogy segítse az arra rászoruló szomszédos országokat. Jó, persze, csak ideiglenesen és amúgy egyetlen migráns sem jöhet Szlovákiába a kormány hozzájárulása nélkül. Most viszont úgy áll a helyzet: az országnak van még kapacitása átmeneti segítséget nyújtani azzal, hogy menedékkérőket fogad be a támogatásra szoruló szomszédos államokból, például Ausztriából. Szerencsére Magyarországnak nem kell segítséget nyújtani, itt a migránsinvázió az országvezetés beteg agyában létezik. De hogy mi lesz így a V4-ekkel? Nem az volt, hogy senki nem jöhet, soha, még átmenetileg se? És most szolidaritásról beszél egy miniszterelnök? Ez nagyon veszélyes!

A végére pedig szóljunk pár szót a nap sztárja és kacagtatója, Éric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete aki olyan menő diplomáciai táviratot küldött a francia külügyminisztériumnak, hogy minden orbánista elsüllyedhetne szégyenében. A lényeg: Orbán nem szélsőséges, nem populista. Az ilyesmik csak a média kitalációi, a populizmusról szóló vádak „fantazmagóriák”,a „magyarfóbia” megnyilvánulásai, amelyeket az irigység szült. Orbán migrációs politikája modell, sőt: Magyarország a modern politikai világ Real Madrida, mivel Orbán zsinórban háromszor nyert választást, akárcsak a spanyol csapat a Bajnokok Ligájában. Emmanuel Macron erre úgy reagált: nem osztja ezeket a felvetéseket, ám azért nem hívna haza egy nagykövetet, mert egy bizalmas táviratban hangot ad a személyes véleményének, viszont egészen más lenne a helyzet, ha ezt az álláspontot nyilvánosan képviselné.

Itt a végem, kellemes szép napot mindenkinek! Folytatásunk következik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább