December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Vastag bőr, rezzenéstelen pofa, betanult habonyi szólamok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hahó, jó reggelt, itt a kávépótlószer! Mivel a kolléga nem volt hajlandó elrontani a jóéjt posztot valami degenerált honi megélhetési ügyes-bajos vergődésével (pacsi, Edgar), majd én magamra vállalom az ódiumokat. Lehet engem utálni, majd jól lepergetem magamról. Kedd van, ebből egyenesen következik, hogy tegnap hétfő volt.

Bevallom, egyéb bokros teendőim mellett elég türelmesen és álhatatosan követtem a parlamenti kérdések és válaszok nevű sokszereplős népi szórakoztatóipari mutatványt, amit az egyik portál a kormány számára kínos kérdések napjának nevezett. Ennek ellenére nem vagyok képes a Rétvári Bencék, Dömötör Csabák, Németh Szilárdok, Kocsis Máték és egyéb beszélő öltönyök előre leírt szövegeket a papírról felolvasó, messzire bűzlő arroganciájáról érdemben megemlékezni. És nagyon nincs is értelme. Egyszerűen hihetetlen, ami ott megy. Hogy tökmindegy miről van szó, a magyar emberek megvédésénél beakadt a lemez, ezen kívül nincs semmi. Ja, de. Gyurcsány is lopott. Szóval, ha egy mód van rá, ne játsszuk már a naivat: a kormány számára nincsenek kínos kérdések, vastag bőr, rezzenéstelen pofa van és a betanult szólamok. Ennyi. Mert a kétharmaddal a háromharmadot.

Erről jutott eszembe, mert nem ide tartozik, hogy kurva nagy bajban van az a világ, ahol Kim Dzsong Un és Donald Trump kézfogása történelminek számít, amire mindenki évtizedek óta vár. Igen, nagy bajban van a világ. Nem, ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy tegnap reggeli posztomban Angela Merkel német kancellár Orbánt és a kerítését simogató kijelentésének árnyaltabb interpreptációját elmulasztottam. Szóval azt állítottam, hogy a nem remélt, váratlan vállveregetés annak a bizonyítéka, hogy a német összeszerelőipar meghajol a kelet-európai kisember nem létező nagysága előtt. Ámazonban egy kérdést elmulasztottam feltenni, amit mások feltettek: mi lesz Orbánnal, ha menekültügyben Brüsszel és az EU az ő szája íze szerint cselekszik? Vagyis akkor majd mit fog kitalálni, hogy miért nem lehet együttműködni azzal az Európával, amelyik európai határvédelmi rendőrségben, közös menekültügyi hivatalban gondolkodik? Jó, én nem aggódom amiatt, hogy elfogynak a démonai, viszont egyre nehezebb lesz azt a látszatot kelteni, hogy ő akár egyetlen percig is érdekelt a bevándorlási helyzet megoldásában.

Mindenesetre Hadházy Ákos – aki nem tudom, mit keres még az LMP-ben – úgy látja (a szerkesztőség fele is így látja, én nem tartozom közéjük), hogy Orbán Magyarország kilépését készíti elő az EU-ból, erre utal a bíróságok függetlenségének felszámolása. Hadházy szerint a felcsúti sufnijogász ki akarja provokálni az ország kilépését a közösségből, hogy ne kelljen az Európai Ügyészség elé állnia. Ebben rengeteg sok ráció van, sőt, szerintem ez az ország évtizedes jövőjét illetően legalább annyira fontos kérdés, mint a globális menekültválság. És bár feltételezhetném én is Hadházyhoz hasonlóan, hogy a közigazgatási bíróságok felállítása szakmailag megalapozott, nagy valószínűséggel egyáltalán nem erről van szó. Mert a szakmai szempontok a Fidesz esetében még soha nem írták felül a legfőbb politikájukat, ami a korrupció, ugye. Tehát valóban a bíróságok függetlenségének megtartása lehetne a politikai visszaélések elleni, valamint az EU-tagság mellett harc utolsó védőbástyái, de szinte kizártnak tartom, hogy a kétharmad bűvöletében észhez térnek a fiúk.

Pedig a független bíróságoknak köszönhető, hogy az egyik legundorítóbb kormánypárti lejáratógépezettel összefüggésben médiatörténeti ítélet született. Konkrétan Spéder Zoltán (Lázár János cimborája) ügyében, akit két évvel ezelőtt klasszikus paparazzófotókkal és manipulált beállításokkal végeztek ki Vajna András szennykanálisán. A bíróság privát szférában való gennyes vájkálásért rekord összegű sérelemdíjat, négy és fél millió forintot állapított meg (Spéder ügyvédje szerint a pénzt jótékony célokra fordítják). Ezen túlmenően több mint jelzésértékű, azaz jelentősen előremutató fejlemény, hogy ebben a pillanatban a bíróságokon (még) számítanak a személyiségi jogokat garantáló törvények. Akkor is, ha a közpénzből Vajna András offshore-oligarchához került csatorna veszi ezeket semmibe.

Ameddig ez kiderül, örömmel állapítom meg, hogy a pénteken benyögött alkotmányrevíziójának a Kövér nevű házelnök elvtárs nem látja szükségét. Jól van akkor, majd beszéljék meg ezt a dolgot, mert nem szeretném, ha a portás úrnak baja származna abból, hogy kibeszél a narancsos mátrixból. Ezért már mások is megütötték a bokájukat, nem árt óvatosnak lenni. Másfelől kormányzati források arra intenek:

nem kell többet belelátni a miniszterelnök kijelentésébe, mint ami benne van, senki nem akar elnöki rendszert vagy más, a jelenlegi közjogi berendezkedést érintő változtatást.

Jó. Pedig én beleláttam, de akkor örülök, hogy tetszenek olvasgatni az ellenséget. Abból baj nem lehet. Mármint az ellenségnek igen, de az meg leszarja.

A fent említett szakmaisághoz visszakapcsolódva: Kásler Miklós professzor és minden irányból pallérozott humánerőforrás kirúgta menesztette az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatóját, így aztán annak általános helyettese és korábbi üzlettársa, Bayerné Matusovits Andrea felel pillanatnyilag az intézmény vezetéséért. Vagyis végre hites urához hasonlóan Bayer Zsolt neje is felért karrierje csúcsára. Ideiglenesen. Tudom, ez nem hírérték, majd jön egy Bencsik András és a fejünkhöz vágja, hogy irigykedünk, mert senkik vagyunk. Csakhogy bennem azért felmerül a kérdés, hogy tényleg senki nem maradhat ki a sorból? Hogy nem lehetne, hogy legalább a kibaszott látszat kedvéért néha olyanokat ültessenek különböző székekbe, akik senkinek sem rokonai, sem ismerősei, sem ivócimborái, csak egyszerűen értenek valamihez? Vagy addig nem bírnak megnyugodni, ameddig minden valamirevaló pozícióban nem fideszes kapcsolatokkal rendelkező illető pöffeszkedik? Faszért nem íratják a nevükre az országot, még az is tisztességesebb lenne, mint ez itt.

Najó, nem leszek igazságtalan foglalkozom az ellenzékkel is. Két visszalépés után már csak hárman küzdenek az MSZP vezetéséért. már csak vasárnapig kell kibírni és kiderül, hogy Kunhalmi Ágnes, Mesterházy Attila, vagy Tóth Bertalan fogja Kovács László álmait beteljesíteni, és felkészíteni a pártot a kettőezervalahányas kormányváltásra. Szanyi Tibor EP-képviselő és Bródy Gábor választmányi tag feladta a küzdelmet. Jól van akkor, én rettenetesen izgulok, hogy vajon mi lesz, de azért megjegyezném: Puch László, az MSZP egykori pénztárnoka, a Népszava tulajdonosa nyolc hónapon keresztül ad gazdasági tanácsokat ad a szocialistáknak. Puch Hungaroholding Zrt. nevű cégével május 9-én kötötték a szerződést, amit a párt részéről Tóth Bertalan írt alá. Vagyis az MSZP fizet az MSZP-nek 6 millió forintot, hogy tanácsokat adjanak saját maguknak. Szép.

A Dúró-Novák házaspár Jobbikot szétverő, közpénzmédiás és egyéb haknijára már nem jut idő, ellenben forrón és melegen ajánlom olvasásra mindenkinek, aki elmulasztotta az Index Ungár Péterről készített, tegnap megjelent portréját. Sok mindent megmagyaráz, és még annál is többet. Akkor én most szépen eltűnök, szép napot, később folytatjuk!

U.I. Elhunyt Lovas István, a Magyar Idők és az Echo TV munkatársa. Nyugodjon!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.