NEHAZUGGY

Hol van annak az istenverte gödörnek az alja? 

Jó reggelt, drága olvasók a szombati feltámadásomban! Ez nem közérdekű információ, de akkor is rákényszerítem mindenkire: kínos és keserves volt az ébredésem – naés?, Don Quijote ébredése se volt kutya – és pont úgy is érzem magam. Ráadásul olvasom, hogy az esti-éjszakai vihar, amiből én semmit nem érzékeltem, halálos áldozatokat szedett: négy ember meghalt Dombóváron, amikor egy fa rádőlt egy kocsira, az áramszolgáltatás több településen megszakadt, tehát a katasztrófa jól megvédett minket. Sajnálom.

Egyéb értelemben semmiféle vihar nem tombol, leszámítva a politikai-közéleti elmebajt, amihez egy fokkal jobban értek, mint az időjárásjelentéshez, úgyhogy mesélek. Nem ezzel akartam kezdeni, de kénytelen vagyok: miután két nappal ezelőtt Toroczkai László kizárták a Jobbikból, és a Dúró-Novák házaspár (további tisztviselők és tagok kíséretében) is kilépett a pártból, a Jobbik színeiben mandátumot szerzett Dúró első útja a közpénzből fenntartott migránstelevízióba vezetett – ahova azelőtt nem sűrűn tette be sem ő, sem egyéb jobbikos politikus a lábát -, ahol előadta a kisemberek nagy nyomorúságát arról, hogy ez a párt több, mint Vona Gábor és az az út (gondolom, a néppártosodás), amit az elmúlt két évben megtettek ők. Ez annyira szép, és annyira gerinces, hogy meg kell a szívnek szakadni. Persze nem akart ő kilépni, dehát mégiscsak jobb lenne visszatérni az gyökerekhez (gondolom, a zsigeri náculáshoz, amiből szárba szökkentek ők). Persze a Jobbik színeiben megszerzett parlamenti mandátum visszaadásának kérdésében már nem annyira egyértelmű a helyzet, nem annyira vehemens az elhatárolódás. Olyan ez, mint Morvai nagysága Fideszbe simult karrierje: a Jobbik rohadjon is meg a szemkilövető Gyurcsánnyal együtt, de az EP-képviselői mandátumról nem mondunk le, bármilyen sötét fertő is az a hanyatló Brüsszel. Egyszerűen lenyűgöző ez a fideszes forgatókönyv szerint összerakott megélhetési szappanopera: a korábban a propaganda által leköpött jobbikosok megmondóemberekként ülnek az állampárti mikrofonállványokkal dúsított stúdiókban és moralizálnak a Jobbik hullája fölött. Szerintem mindenkit őrizzen meg az isten attól, hogy Toroczkai a Novák-Dúró tandemmel pártot alapít és elkezdődik a versenyfutás a Fidesszel a legszélsőségesebb politikai párt címért.

Ahhoz képest, hogy erről egyáltalán nem akartam szót ejteni, egészen jól megfeledkeztem magamról. Ezen a ponton akkor szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani az év interjúját, az évtized interjúját, amely a Fidesz nevű szekta és gazdasági érdekszövetkezet mindenféle jóérzésen, erkölcsön átívelő felsőbbrendűségének és megkérdőjelezhetetlenségének állít szobrot. Az interjú alanya a fideszes médiagépezet egyik legocsmányabb szócsövének főszerkesztője, nem írom le a nevét. Aki kimondja, bele a pofánkba hogy akinek elvei vannak az senki, hogy a lopás szükséges a politikai hatalom bebetonozásához, hogy elvekre egyáltalán nincs szükség, mert élet előrébbvaló az elveknél és a feltételek nélküli lojalitás mindenre gyógyír, magyarázat és felmentés. Hogy a világ rendje az, hogy bármit megtehetünk, az akolmeleg megvéd, ha hűségesek vagyunk. Ízelítő gyanánt, bármennyire hihetetlen:

… van egy alapvető, testtartásbeli különbség a magyar jobb- és baloldal között, és azt hiszem, ebben rejlik a jobboldal fölénye: itt az emberek háttérbe szorítják a személyes érdekeiket a közösség érdekeivel szemben.

Amíg az árulás a jobboldalon a legfőbb bűnök egyike, addig a baloldalon viselkedési minta.

Egyébként a lojalitás, mint kötelék, azt is jelenti, ha a közösségem egy tagja ügyetlenkedik, erkölcsi hibát, ostobaságot követ el, attól még a közösség megvédi őt, mert erről szól a szövetség, az a kötelék, hogy közünk van egymáshoz.

Vagyis ha valaki nőt ver, ha valaki politikai ellenfele családját alázza, ha lop, ha csal, ha hazudik, ha bizonyíthatóan erkölcstelen mocsadék, akkor sincs gáz, megvédjük. Szóval mindenféle cinizmus nélkül ajánlom elolvasásra a teljes szöveget (az újságírónak nem mellesleg hatalmas pacsi), egyszerűen hátborzongató.

Ezzel összefüggésben máris idepakolom – a jobboldal testtartásának illusztrálására – annak a kedélyes levelezgetésnek a történetét, amely a minden értelemben felsőrendű nemzeti oldal egy másik illusztris alakja és Ungár Péter LMP-s politikus között zajlott. Ungár június 6-án kiadott egy közleményt, amelyben az Oroszország elleni szankciók fenntartásának szükségességéről szól. A Lovas István nevű világhírű újságírónak (a Bayer-félék klubjából) erre gurultak el a gyógyszerei és felindulásában – Neokon seggnyaló férgek! megszólítással – levelet írt az LMP sajtóosztályának, amelyben közli, hogy az LMP ideje lejárt, hogy undort keltő a pofájuk, és hogy ne feledjék megkúrni John McCaint is (höhö), ha már a magyar érdekekkel szemben idegen érdekeket képviselnek. A cizellált irományt Ungár kiposztolta a Facebookra, Lovas kolléga viszont még inkább felfokozott idegállapotba került, és újabb e-mailt eresztett meg. Ezt már kénytelen vagyok iderakni világ szégyenére:

Figyelj, te mocskos patkány,

Tudnál még egy hozzád hasonló férget említeni, aki egyrészt kiadta egy újságíró kérdését, amit egy sajtórészleghez intézett – ráadásul úgy, hogy ott a magán e-mailje?

Kitegyem a te magán e-mailedet?

Anyád mit szólna, ha az övét tennéd ki, mocskos pióca?

Kurvára vigyázz magadra!

Azt én nem tudom, hogy Schmidt Mária mit szólna, ha a fia az ő leveleit nyilvánosságra hozná, de nem tartok attól, hogy ennek bármiféle realitása lenne. Viszont hölgyeim, uraim, kik ezek az emberek? Kik ezek a Lovas Istvánok, akik közpénzből élősködnek, formálják a közvéleményt és itt tartanak? Ez a jobboldali testtartás, amire olyan büszkék? Ezek a nemzeti érzelmű hazafiak? Egyáltalán honnan veszik a bátorságot, hogy egy párt sajtóosztályának ilyen személyeskedő, dehumanizáló, mocskolódó leveleket írogassanak? Hol van annak az istenverte gödörnek az alja?

Tegnap sokan naivnak neveztek, amiért a Lázárra kiadott kilövési engedély lehetőségét potenciálisan felvetettük, de azért a Zoltai Gusztáv-féle eset is elég jól példázza, hogy Lázár valóban célkeresztbe került, és ha valaki propagandamédiát olvas (én szoktam), akkor valóban olyasmit tapasztal, amit korábban soha. Tehát most ott tartanak – a Schmidt Mária jól értesült Figyelő című lapja szerint -, hogy Gulyás Gergely nem tart igényt a Mazsihisz egykori ügyvezető igazgatójának tanácsaira, miután Lázár János havi bruttó 1 millióért sokáig igényt tartott rá. Erről a jól értesülésről Schmidt Mária lapja úgy számol be, hogy nem győzi hangsúlyozni: Zoltai Gusztáv munkásőr volt és emellett MSZMP-s múlttal is rendelkezik, ezért szerintük ez kizáró oka lehetne annak, hogy a Fidesz kormányának tanácsadója legyen. Lázár Jánossal kapcsolatban pedig azt írják: „Zoltai Gusztáv múltja nem zavarta, ahogy az sem, hogy Zoltai távozását a Mazsihisz éléről többen a szervezet gazdasági átvilágításával hozták összefüggésbe”. Tudom, hogy sokak szerint ez semmit nem jelent, szerintem meg éppen ellenkezőleg. De változatlanul nem vagyok tenyérjós, sem túlképzett, felkapott politikai elemző, így nem tudom megjósolni, mi lesz Lázár sorsa. Az viszont kétségtelen, hogy – a Schmidt-Lázár legendásan kölcsönös utálaton túl – úgy szálltak bele, mint soha eddig. Nem szeretném megérni, hogy valaha is Lázárt visszasírjam (a kormányinfós pofámba okádásait aligha tudom feledni), de itt még bárminek az ellenkezője is előfordulhat.

Kicsúsztam az idő-tér kontinuumból, úgyhogy már nem jut időm megdicsérni Kásler professzort, amiért a homeopátiával kapcsolatos témakörben elhatárolódott Rétvári Bencétől, aki a kamukuruzslást nemrég védelmébe vette. Jó, akkor ezzel felfüggesztem magam, muzsikáljunk, később jövünk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább