Mi Európán és az EU-n belül képzeljük el a jövőnket, de számunkra Magyarország az első. Nekünk van hazánk és van országunk, azt nem adjuk senkinek.
Ez volt a kötcsei piknik néven elhíresült szigorúan zártkörű miniszterelnöki eligazítás – nyilvánosságra is tartozó – egyik sarokköve. Mármint ezt mondta Orbán Viktor vasárnap a talpát nyaldosó fegyverhordozóknak, hogy a hívők és a hívek is hallják. Csak a szokásos: a nemzeti szuverenitás mindenek felett, nem adjuk, nem hagyjuk, megmutatjuk, megharcoljuk, nekünk senki ne ugasson bele a belügyeinkbe.
Eltelt alig 24 óra, beütött a nagyfene nemzeti összetartozás fájdalmas-keserű napja, a trianoni gyászba borulás, gyógyíthatatlan sebeket tépdesni hivatott kötelező mutatványa. Ennek örömére – az összes többi babérkoszorús epehányás mellett, lásd: június 4-e a gyáva, megalkuvó, önfeladó és nemzetvesztő liberális politika totális csődjének is a mementója – a kormány elsőszámú propagandalapjában elmélkedik a Schmidt Mária árnyékában méltatlanul elfeledett, Raffay névre hallgató történész úr. Gyengébbek kedvéért (beleértve magamat is) a megboldogult Antall-kormány egykori honvédelmi államtitkára.
Bár az Erdély nincs elveszve címet viselő veretes ömlengés minden sora felbecsülhetetlen eszmei értékkel bír, a lényegre fogok szorítkozni:
… új útra kell lépnie a nemzetpolitikának: s e harmadik út a területi revízió, a határmódosítás útja. 1938 és 1941 között négyszer módosították javunkra a határt, ami a korabeli nagyhatalmak segítségével történt.
Most is ez a feladat: megnyerni egyik vagy másik nagyhatalmat az ügy érdekében. Okos magyar diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzet támogat. És nem vagyunk kilátástalan helyzetben: ha az országcsonkítás 98. évfordulóján erős magyar lélekkel mondjuk ki a nemzeti összetartozást, akkor nemzetünk mögött a véres, de csodálatos történelmünk, előttünk pedig a rejtélyes, ám megnyerhető jövő áll.
Azt értem, hogy ha már az isten haragját is a liberálisok bűnének tartják, akkor az a minimum, hogy a trianoni traumát a nihilista liberálisok nyakába illendő varrni (a Titanic elsüllyesztését is az Iceberg nevű liberális zsidó okozta köztudomásúlag, erről méltatlanul keveset hallottunk a Fidesztől).
Azt is elfogadom, hogy gyakorló elmebetegek és futóbolondok reciklálása, magyarul, újrahasznosítása állandó kihívás elé állítja az úgynevezett nemzeti oldalt, hiszen vannak dolgok, amelyekből semennyi nem elég. Elmebetegből márpedig köztudottan jobb a több, mint a kevesebb.
Viszont amit itt fentebb idézni voltam kénytelen Raffay Ernő eszméinek futásából, azt végképp nem értem. Akkor sem, ha felsőbb utasításra és beleegyezéssel, akkor sem ha saját kútfőből és teljesítési kényszeres túlmozgásból halandzsázott bele a nagy korrupt magyar ugarba és az elcsatolt, huzatos Kárpát-medencébe. Arra szeretném elsősorban felhívni minden, magát normálisnak tartó polgár figyelmét – trianoni határokon innen és túl -, hogy ez itt egy csinos kis, ünnepi uszítóbeszéd.
Értem, hogy kétharmados cifra jódolgukban már a falat kapirgálják, hogy mit találjanak ki az elmék háborítása céljából, de ez a vaskos provokáció, amely a kormány által lopott közpénzből fenntartott kanálison jelent meg, minimum magyarázatra szorul.
Egészen pontosan hogyan képzelik ezt a területi revíziót és határmódosítást 2018-ban, amikor Magyarország miniszterelnökének egyetlen megélhetési ars poeticája, hogy neki van egy országa, amit nem ad senki másnak?
Gondoltak-e arra a nemzeti vergődés közepette az urak, hogy ha nekik van egy országuk, amit nem adnak, akkor másoknak is van országuk, amit ugyanúgy nem adnak?
A Jobbik hősi korszakát idéző eme revizionista, háborús provokáció hogyan illeszkedik vajon abba a sokéves vízióba, hogy mi Európán és az EU-n belül képzeljük a jövőnket?
Konzultáltak esetleg a népvezetők Raffay kollégával mielőtt ezt a penetráns elképzelést beledobták koncként a köztudatba?
Van netán konkrét mesterterv is az erős hadseregen, az okos diplomácián és valamelyik (kitalálom, Oroszország lesz az) tetszőleges nagyhatalomhoz dörgölőzésen túl, hogy ezt mégis hogyan fogják a gyakorlatban megvalósítani?
A homogén magyar nemzetállam, amely fölé egy olyan Magyarország magasodik, amely az aktuális politikai vezetés ellentmondást nem tűrő akarata szerint szeretne megmaradni magyar országnak, konkrétan miként fogja visszacsatolni Erdélyt? A román lakossággal tetszettek számolni, vagy majd akkor fogunk átmenni a hídon, amikor odaérünk?
Gondolt-e egyetlen, magát még épeszűnek tartó ügyeletes kereszténydemokrata arra, hogy a hőn szeretett elcsatolt nemzetrészeknek mekkora nem remélt szívességet tesznek ezeknek a közveszélyes marhaságoknak a puffogtatásával?
Tényleg megint a legordasabb nemzeti önkívületi állapotokhoz való visszatérésnél tartunk, kaprigáljuk a múlt szemétdombját és eltorzult pofával óbégatjuk (nem, nem Orbán nem mondott ilyet), hogy véres történelem ide vagy oda, ha tehetnénk, és nem lenne az EU, amiben szeretnénk benne maradni, ugye, akkor az erős hadseregünkkel visszaállítanánk a trianon előtti határokat?
Aztán mégis hogyan, az erős hadseregen kívül? Háborút indítanánk Putyin seggéből egy másik uniós tagállam ellen? Közel 100 évvel a trianoni szerencsétlenség után már nem elég siránkozni, vagdalkozni, vélt bűnbakokat ostorozni, 2018-ban ez a fideszes propaganda közbeszéd-tematizáló vergődésének alapvetése? Hadsereg, vér, erőszak? Vagy majd a románok békésen átadják Erdélyt, ami nincs elveszve és felejtsük el az elmúlt 98 évet?
Tényleg mindenkinek elgurultak a gyógyszerei a Fideszben, vagy a sorosozástól már ők is elhányják magukat, a fáradt olaj helyett kell valami friss agyalágyulás, mert még mindig van hova hülyülni nemzetileg?
Jó, tudom, a Fideszben van még bőven hely a szélsőséges eszmék műkedvelői számára, a Nagy-Magyarország matricával nyomuló, Mindent vissza! csatakiáltásokkal hergelhető, félművelt, történelmi tényeket tudomásul venni foltokban sem hajlandó, napi közéleti összefüggéseket megérteni képtelen fanatizálható tömegek számára. De ez így ebben a formában kétségbeejtő. Ja, majd Putyin elvtárs kikapirgálja nekünk a trianoni gesztenyét, az Európai Unió pedig Romániával együtt térdre borul az erős hadseregünk és az összetartó nemzetbe vetett hamis illúzióink előtt. Értjük. Mestermű ez a javából: takarmány a szélsőjobboldali közönség belső fogyasztására. Hogy mit gondol erről a hanyatló Nyugat, az tökmindegy. Majd Orbán elmeséli nekik a Brüsszelbe hurcolt hamuba sült pogácsája fölé görnyedve, hogy félreértettek bennünket. Már megint.
Pedig. Mi ilyenek vagyunk. Hajlítgatjuk a valóságot. Nálunk ez a tudományos fokozattal rendelkező fideszes szellemi holdudvar pillanatnyi elmeállapota. A szögesdrót mögül világbajnok baromságokat beszélni és azzal hitegetni a népet, hogy majd Viktor király újraírja a történelmet, visszacsinálja az I. világháborút és visszacsatolja Erdélyt. Néhány millió románnal együtt. Arra az esetre, ha netán már nem lesz kit gyűlölni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.