NEHAZUGGY

Akárhány imát is rebeg a sokoldalúan fejlett humánerőforrás Orbán Viktorért, nehezen hajlik a valóság

Jó reggelt, szép és csak szebb napokat kívánok! Azoknak is, akik felhagytak már minden reménnyel. Magamat is beleértve. És nem, nem vigasztal az sem, hogy Schmidt Máriának immár papírja van a nyilvánvalóról. Hogy hazugság minden szava. Mert közben sokan azt imádják, ha beleokádnak az arcukba, hogy embereket halálukban meghurcolnak, leköpnek, hogy amit a szemükkel látnak, azt is letagadják hatalmasék, hogy történelmet hamisítanak, ha a fénylő vezércsillag és a slepp érdekei úgy kívánják. Az egy dolog, hogy a ballibsi nem ember szerintük, hogy kétes alakok szájába adják, hogy gyűlölj és attól jobb ember leszel, de szerintem az évszázad szégyene ez a nő az impertinens felsőbbrendűségével. Ezt kellene valahogy megszokni, hogy a polgárnak pereskednie kell a nyilvánvaló igazáért, vagy olyan adatokért, amelyeket joga van tudni. Mert ő fizeti muzsikát. És majd sem árt megszokni, hogy a hatalom bosszújától már a bíróságok sem fogják megmenteni.

Csak egy példa arra, hogy becsületes, tisztességes kisemberek egzisztenciáját hogyan lehet derékba törni: Ferenc 20 éve visz egy családi kisvendéglőt Budapest VI. kerületében. Ferenc 20 éve fizeti a bérleti díjat az önkormányzatnak, soha nem volt tartozása, elmaradása. Aztán a (fideszes) önkormányzat egyszer csak úgy dönt, hogy 20 év után nem hosszabbítja meg a bérleti szerződést, mert a helyiségből az Erkel Ferenc általános iskolának alakítanak  ki hittantermet. Pont. Az ember, aki soha nem politizált, nem szidta a rendszert, mehet a szeme világába, miközben a kerület fideszes alpolgármestere, meg az iskola igazgatója mélyen kussol a döntés hátteréről. Ezt magyarázom mindenféle siker nélkül harmadik éve. Hogy bármikor, bárki sorra kerülhet, hogy soha semmi nem attól függ, hogy valaki tisztességes, törvénytisztelő polgár, hanem attól, hogy az elvtársaknak éppen mi vonult át az agyukon. A hittanterem, az fontos, ja.

Mindeközben: a kormány kedvenc zöldségese, a Szatmáry Kristóf nevű, aki feketemunkásokat foglalkoztatott, és nyugtát sem adott (aztán amikor a sajtó lebuktatta, kilépett a vállalkozásból), él és virul. A hatóságok egyetlen fillérre sem büntették. Vicces, hogy az ember korábban azt nyilatkozta, megfizették a büntetést. Jól van akkor.

Mert a kereszténység hazug mantrája elvileg megtartja a hatalomban azokat, akiknek a kereszténységet az ócska szemforgatás jelenti. Apropó: készült tavaly egy felmérés Európa kereszténységéről, ami pontosan megmutatja, hogy az, amibe bakelitkeresztényék kapaszkodnak, amit meg akarnak védeni, amit vissza akarnak állítani, amivel kitapétázzák a cifra nyomorúságunkat, az Európa számára nem téma. A legfontosabb tanulság: Nyugat-Európa a világ legszekulárisabb szeglete lett, egyre csökken a keresztények száma, egyre nő a vallástalanoké, és bár az emberek nagy része meg van keresztelve, már csak egy kisebbség hisz Istenben a Biblia által leírt módon. Tehát mi következik ebből? Hogy bármi is a valóság, azt hajlítani kell a csavaros észjárásunkhoz. Pedig racionális okai vannak az elvallástalanodásnak, akárhány imát is mond Kásler Miklós Orbán Viktorért. Csak ahelyett, hogy ezt felfogná a régi vágású megélhetési keresztények csürhéje, inkább köpködi egy egész kontinens szabad értékválasztását. Az emberek zöme egyre kevésbé ért egyet az egyház társadalmi kérdésekben elfoglalt álláspontjával, egyre kevésbé fogadta be a gyomruk a hittételeket, és a nyilvánosságra került egyházi botrányok sem igazán kedveztek a mélykereszténység konzerválásának. Az a helyzet, hogy lehet ezért Sorosra, meg az EU-ra, meg a nihilista büdös libsikre mutogatni, lehet azt mondani, hogy a kereszténység megtestesíti a többség értékrendjét és tűzzel-vassal védeni kell, csakhogy ez egy ordas hazugság. Orbán pedig jó érzékkel nyergelt át a tökmindegymilyenvágású kereszténydemokráciára, és jó érzékkel puffogtatja, erőlteti azt; a lényeg, hogy megint tagadni lehet a valóságot és szembe lehet menni a többséggel arra hivatkozva, hogy mi vagyunk a többség.

Amúgy én tényleg nem gondoltam volna, hogy idén is megcsinálják és imát mondanak a nemzetvezetőért a születésnapján. Valamiért azt hittem, hogy ez annyira szánalmas és égő volt már a korábbi években is, hogy a talpnyalásban nem süllyednek tovább. De sikerült. A Belvárosi Plébániatemplom nem adta fel, és a misét celebráló Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének volt elnöke is kitett magáért. Azt állította, hogy minden adott a nemzet felemelkedéséhez, másrészt azért imádkozott a hívekkel, hogy Viktor a köz javát szolgálja. Mondjuk nyolc éven keresztül csak a köz javát szolgálta, én nem is értem, hogy miért kellett ezt egyáltalán szóvá tenni. Ez annyira evidentikus, hogy beszélni se kellett volna róla. A legtanulságosabb azért mégiscsak Kásler sokoldalúan fejlett humánerőforrás jelenléte volt, akit ugyan miniszterként konferáltak fel, de a szentmise után azt mondta, magánemberként jött, nem a kormányt képviselte. És be is mutatta, hogy elődjéhez hasonlóan, neki is kiválóan fog menni a sajtó lepattintása. Rengeteg dolga van neki ugyanis, nem ér rá szóbaállni a sajtóval csak kutyafuttában, de Orbánért nem miniszteri minőségben miniszterként imádkozni az belefér. Jó kezekben van itt minden, az már tuti. Idevágó: a Kásler orvosprofesszor és tenyérjós irányítása alatt álló Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó intézmények 39,683 milliárd forinttal tartoznak beszállítóiknak. Zotya jó munkát végzett, a közel 40 milliárdos adósság bagatell!

Úgyhogy a legszebb ideje is volt, hogy a legjobb kezekbe kerüljön itt minden. Végül is csak az ország harmada él a létminimum alatt, úgyhogy van itt még tennivaló bőséggel. Igaz, hogy 2015 óta a KSH ilyen marhaságokkal nem foglalkozik, ezért a Policy Agenda idén is elvégezte a feladatot. A létminimum nem a szegénységi küszöböt jelöli, hanem azt a jövedelmet, amely az alapvető szükségleteken túli igények (pl. egy háztartási gép cseréje) kielégítését is lehetővé teszi. Nos, 2017-ben a létminimum egy főre jutó összege 90 450 forint volt, egy kétkeresős és két gyermeket nevelő család esetén pedig 262 305 forint. Ennek alapján tavaly Magyarországon a háztartások 25 százaléka élt a létminimum összegét el nem érő bevételből. Mivel azonban ezek a háztartások jellemzően nagyobb létszámúak, mint a létminimum felett élők, ezért kijelenthető, hogy a magyar társadalom 30 százaléka él olyan háztartásban, amelynek nincsen akkora bevétele, amely fedezi a létminimum összegét. Azt hiszem, elérkezett az ideje a Policy Agenda betilátásának is.

Most nincs kedvem felsorolni, hogy ezzel szemben a kormányközeli vállalkozásoknak, és külön doktor Mészároslölö érdekeltségeinek – milliárdokban kifejezve – milyen jól fut a szekér, sem arról értekezni, hogy toporzékolásügyi büszkeségünk hogyan ugatta le az ENSZ fejét, viszont egy tudományos-fantasztikus bulvárhírrel búcsúzom: Pintér Olajszőkített Sándor miniszteri biztost nevezett ki a 90-es évek bűnügyeinek felderítésére. Hát mikor lett volna ez aktuálisabb, mint 28 évvel 1990 után?

Ezen az országon már tényleg csak az ima segíthet. Vagy az sem. Ennek ellenére próbáljuk jól érezni magunkat a bőrünkben. A kellemes hétvége árnyékában, természetesen. Csókpuszipacsi!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább