NEHAZUGGY

Hidegrázással küzdő Orbán-fóbiások

H. Andrea | 2018. Május 12, Szombat | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hideg rázta az összes Orbán-fóbiást, amikor a negyedik alkalommal elmondott miniszterelnöki eskü után a kormányfő vázolta 2030-ig előretekintő vízióit.

Ez itt egy, a maga tág és nagyívű kontextusából kiragadott közpénzállítás, mely nyilvánosságot nyert Orbán negyedik miniszterelnöki beiktatásának másnapján. A Fidesz szolgamédiájának egyik meghatározó bugyrában olvastam a teljes művet, amiből erőszakosan és önkényesen kiszakítottam ezt az összetett mondatot. Jelezni kívánom, hogy a remekmű szerzőjének neve maximálisan irreleváns, az iromány egészét pedig csak azoknak ajánlom, akik örömüket lelik abban, hogy időnként elmerüljenek az állampárt mindig készenlétben álló tányérnyalóinak megmagyarázó-eligazító eszmefuttatásaiban. Amelyek menetrendszerűen arról szólnak, hogy mit mondott valójában a főnökük és az egyélőistenük, azt hogyan kell/szabad/kötelező érteni és hogyan nem. Aki pedig nem képes a miniszterelnök úr háborús megszólalásait úgy dekódolni, ahogyan a tévedhetetlen harcosok klubjának szándékai szerint kellene, az mindenek egyenes következményeként Orbán-fóbiás.

Azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, miért végtelenül káros az effajta aljas és ráadásul hazug bagatellizálás, amivel a Fidesz tollforgató és megmondóemberei, egyúttal önkritikátlan rajongói operálnak, és ami teljesen félrevisz mindenfajta értelmes vitát, érvelést azzal a retorikával szemben, amit Orbán időről-időre a háromharmad kétharmados asztalára okád, miközben cselekszik valamit, amire figyelnünk kellene. Úgy általában is, de most maradjunk a negyedik beiktatási expozénál.

Attól tartok, ez ugyanaz a jelenség, amelynek másik oldalán a Fidesz szavazóinak kollektív birkázása húzódik meg, ami hasonló károkat képes okozni még akkor is, ha az elemi erkölcsi alapvetések – avagy a nemzetrészek közé ásott árkok, gödrök és szakadékok innenső – oldaláról szemlélve irracionálisnak, abszurdnak és megmagyarázhatatlannak hat, hogy Tiborcz István apósát immár negyedik alkalommal miniszterelnökké koronázta a népi bölcsesség. Nem csak azért, hanem főleg annak ellenére, amit nyolc évnyi regnálása alatt elkövetett.

Mondanivalóm alátámasztásához szerintem elegendő, ha a fóbia szó földszintes-fapados definíciójából indulunk ki, egyáltalán nem szükséges elmerülni több könyvtárnyi pszichológiai szakirodalomban:

A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. (Wikipédia)

Nem valószínű, hogy különösebb nehézségbe ütközik a fenti meghatározás kulcsszavának azonosítása. Igen, az indokolatlan lesz az, tisztelt megmagyarázó urak! Önök azt állítják Orbán Viktor ömlengéseinek és vállalhatatlan (itt és most elégedjünk meg a vastag korrupcióval és a népbutítással), hogy el ne vesszünk ténykedéseinek szorgos megmagyarázásában és az emészthetőnél is emészthetőbbé rágásában, hogy mindaz, amit újságírók, politikusok, elemzők, civil szervezetek és közönséges mezei polgárok gondolnak Orbán beszédéről/beszédeiről és az azokkal összefüggő, tényszerűen alátámasztható cselekedeteiről, mindenfajta indokot nélkülöző, beteges, leküzdhetetlen, igazolhatatlan, alátámaszthatatlan elmebaj. Kóros, beteges elhajlás, amit hidegrázás kísér.

Szerintem nagyon itt volna az ideje annak, hogy megálljon ez az ostoba vergődés! Igen, a tudatlanságba taszított, az érdemi információk elől tudatosan elzárt, a saját nyomorukból ki nem látó, a végtelenségig és kontroll nélkül hergelt és hülyített fideszes szavazók birkázása teljes joggal aggályokat vet föl. A teljhatalom felkent szolgái azonban nem takarózhatnak a tudatlanságukkal. Márpedig amíg az alaptörvénynek csúfolt, alkotmányt helyettesítő fércmunka nem írja elő tételesen, hogy az ország miniszterelnökét tilos bírálni, addig a hatalom ánuszában pöffeszkedve változatlanul megvetésre méltó hidegrázással küzdő fóbiás baromnak nevezni mindazokat, akiknek az állandó háborúnál, a papíron megvédésnél, a téglaporosra döngetett mellű álkereszténységnél, a biztonságosan összkomfortos nyomorúságnál egy emeletnyivel magasabb szintű igényeik és elvárásaik vannak a saját életükkel kapcsolatban.

Nem indokolatlan hőbörgések ezek, nem az öncélú leküzdhetetlen utálat és gyűlölet megnyilvánulásai, akkor sem, ha barnanyelvű elvtársunk a fideszes erkölcstelenségben, munkaköri leírásából adódóan nem engedheti meg magának, hogy kiegyenesítse a gerincét és a tolvajt, rablót, gazembert – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül – annak nevezze, ami.

Nem, egészséges lelkületű embert maximálisan hidegen hagyja Orbán személye, nem szereti, nem gyűlöli, nem plakátolja ki a lakását a fotójával, és nem is kap hideglelést a puszta látványától. Normális, egészséges lelkületű embernek ellenben jogos igénye van azzal kapcsolatban, hogy senki ne kaphasson korlátlan, életfogytiglani hatalmat az ország erőforrásainak letarolására, vagy arra, hogy emberek méltóságát sárba tiporva bebetonozza magát a tutiba.

Ne nevezzük már Orbán-fóbiásnak az ország azon részét, amelyiknek erkölcsi zsinórmértéke szerint senkit nem azért választunk az ország élére, hogy felélje a jövőnket, hogy külföldre kényszerítse az értékes szürkeállományunkat, hogy dühöngő összeesküvés-elméletek mentén valósítsa meg elcseszett gyerekkora dédelgetett álmait, hogy puskaporos hordóvá, és lövészárkokkal tarkított szellemi no-go zónává silányítsa az országot, hogy saját lábra állítsa az egész pereputtyát és közben morális előadásokat tartson arról, hogy milyen a jó keresztény, az igaz keresztény és milyen princípiumok szerint kötelező élni, mert ő azt mondta.

Gyalázat, sokadszorra mondom, egetverő gyalázat, hogy nincsenek egységes, mindenki által természetesnek vett és ezáltal kikényszeríthető erkölcsi minimumok arra vonatkozóan, hogy ne jöhessen soha az az ember (hívják Orbánnak vagy nem Orbánnak, legyen fideszes, vagy nem fideszes), akinek megengedjük, hogy fenyegessen, hergeljen, uszítson és hogy visszaéljen azzal a hatalommal, amit jóhiszeműen ráruházott az istenadta.

Ennél csak az a nagyobb gyalázat, hogy vannak ezek a sekélyes, gerinctelen, szolgalelkű erkölcsi hullák, akik megmagyarázzák, a vállukon tartják, kiszolgálják, elkenik, aszerint, hogy éppen mi a feladat. Miközben az összes Orbán-fóbiásnak titulált, hidegrázással sújtott barom meg egyszerűen csak annyit szeretne, hogy az emberi minőség fokmérője ne a származás, a bőrszín, a vallási hovatartozás, a politikai meggyőződés, a gyűlöletre kondicionált felsőbbrendű fehér keresztény lét, hanem a tisztesség, a teljesítmény, az önerőből elért eredmények, a dörgölőzést, enyves kezeket nem igénylő állhatatosság és erkölcsi feddhetetlenség legyen. Ennek semmi köze Orbánhoz, akárhogy veri a nyálát hatalom Orbán-fóbiázó ordítóembere.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!