NEHAZUGGY

Nyolc év után is van bőr a képén

Olyan országot kell építeni, ahol a munkásoknak és a munkának becsülete van, ahol minden fiatal kezébe jut egy értékes szakma vagy hasznos diploma. 

A jelen lévő diákoktól azt kérte, „építsük fel közösen azt a Magyarországot”, ahová mindig vissza lehet térni. A magyaroknak ugyanis mindenért meg kell küzdeniük, a saját szakembereikért, fiataljaikért és jövőjükért is.

Európa ma „úgy van összerakva”, hogy szerencsésebb múltú és gazdagabb országok el tudják szívni más nemzetek szakképzett fiataljait. „Rátok is pályáznak más országok munkaadói”. Szerinte erre két válasz adható: egyrészt büszkék lehetünk rá, hogy a magyar fiatalok bárhol meg tudják állni a helyüket a világban, másrészt „felépítjük azt a Magyarországot, ahol a fiatalokat munkahely, tisztességes fizetés, biztonság, saját családi otthon lehetősége várja„. A legutóbbi parlamenti választáson a magyarok úgy döntöttek, „Magyarország továbbra is maradjon magyar ország”.

Előbb-utóbb minden ország olyan lesz, amilyen a fiatalsága, „márpedig mi, magyarok egy versenyképes országot szeretnénk, egy országot, amely sikeresen száll versenybe a világ bármely színpadán”. Nemzeti érdeknek nevezte, hogy olyan fiatalokat neveljenek, akik piac- és versenyképes tudással rendelkeznek.

Jó lenne az is, ha az iskolából kikerülők büszkék lennének arra, hogy tudásukkal, munkájukkal és sikereikkel hozzájárulhatnak ahhoz „az ezeréves alkotáshoz, amit egyszerűen csak magyar hazának hívunk”.

„Ha jó szakmát választotok, akkor biztos jövő vár rátok, Magyarország és a világ legjelentősebb cégeinek lehettek megbecsült és elismert szakemberei.” (…) „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyar fiatalok!” (Orbán Viktor mai szónklata a Hungexpón, a XI. Szakma sztár fesztivál megnyitóján – MTI)

Francnak se volt kedve az állami hírügynökség helytelen, magyartalan idézőjeleit kijavítgatni ebben az agyrohasztó szövegben, de kit érdekelnek az idézőjelek, amikor ez a lassan kilencedik éve teljhatalommal uralkodó, 30 éve megélhetésileg politikusnak állt, a szabadrablás minden formáját törvényesítő sufnijogász a munka becsületéről szónokol.

Nem akarok a kelleténél többet foglalkozni vele, de azért van ebben az ezeréves büszkeséggel házaló ócska dumában egy akkora adag cinizmus, hogy a kétharmados többség adja a másikat. Egy ilyen dörgedelmet rezzenéstelen pofával lenyomni 8 év kormányzás után, még mindig csak szándék szintjén ugatni arról, aminek a megvalósításáért körömfeketényi erőfeszítést nem tettek, a fiatalok nagyszerű lehetőségeiről pofázni egy olyan országban, ahonnan alsó hangon 600 ezer ember megpattant, ahol a fiatalok több mint 87 százaléka opciónak tartja a külföldi munkavégzést, és 38 százalékuk biztosan nem itthon tervezi jövőjét, akkora pofátlanság, mint ide Felcsút.

És innen folytatódunk, ez lesz újabb négy évig. Orbán és az állampárt párhuzamos univerzuma megállás nélkül üzen nekünk: őket nem érdeklik a számok, a tények, a statisztikák, a külföldön születő gyermekek. Kimagyarázzák. Mer’ a nyugat elszívja a tudást. Ja, ti meg szóba sem álltok a diákokkal, a fiatalokkal, meg sem halljátok a kínjaikat, pusztuljon a gondolkodásra képes része, maradjon az alattvalónak való, az irányítható. Miközben a világ elrohan mellettünk, mi még mindig a kalapácsreszelésben és a betanított esztergályosságban látjuk a jövőt és versenyképes tudással ámítjuk önmagunkat. (Parragh kollégát is tartsa meg a Nemzeti Együttműködés Rendszere!)

A munka becsületéről pofázik a közmunka révén függőségbe taszított néptömegek erőskezű vezetője egy olyan országban, ahol nem hogy versenyhelyzet nincs, de lassan már helyzet se nagyon van, és ahol a dinasztiához tartozáson meg a barnanyelven kívül semmi másnak nincs becsülete. Egy ilyen országban márpedig tízből 9 fiatalt nem különösebben hatja meg az ezeréves magyar haza dohos, sehova nem vezető mantrázása.

De legalább egy dologban egyetértünk: a magyaroknak valóban mindenért meg kell küzdeniük. Mert nem kevesen vannak, akik pontosan látják: jövőt csak becsületes emberekkel lehet építeni, korrupt erkölcsi hullákkal nehezen. Ti pedig lopjátok, nem építitek a jövőt. Ahogy most kinéz, Magyarország valóban magyar ország marad, ahol nyolc évnyi rombolás után majd most aztán tényleg. Felépítjük közösen.

Szerintem ne fáradj, jóember, ezzel kurvára elkéstél! Ne álmodozz, és főleg ne hazudozz! A munkahely, tisztességes fizetés, biztonság, saját családi otthon magyar fiatalok százezreinek külföldön adatott meg. Itt lassan csak ti maradtok egymás között a belterjes, lábszagú nemzeti büszkeségetekkel, a rátok nem vonatkozó törvényeitekkel és a kétszavas csatakiáltásokra fogékony, iskolázatlan, kiszolgáltatott rajongóitokkal! Ameddig ti kapaszkodtok a hatalomba, mert mindenképpen meg kell úsznotok a börit, ide a kutya nem akar és nem is fog hazajönni. Ha figyeltél volna, tudnád: azok szerint, akiket ti elüldöztetek ebből az országból, a parlamentben sem lenne keresnivalótok.

Ha így folytatjátok, lassan annyian lesznek, hogy legközelebb eldöntik a választást. Már ha egyáltalán lesz még választás. És persze ha kihúzzátok addig ebben a felfokozott tempóban.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább