NEHAZUGGY

Reggeli töprengő

Swan Edgar | 2018. Április 22, Vasárnap | 7:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,500,802 forint, még hiányzik 1,499,198 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mesélek, jó? Volt egyszer egy kisváros. Emberek éltek benne, éppen olyanok, mint bármelyik másik városban, vagy faluban. Gyerekek mentek az iskolába, szülők siettek a munkahelyre, autók dudáltak az utcákon. Télen csúszkáltak a rosszul, vagy sehogy nem takarított járdákon, nyáron izzadtak a felforrósodott aszfalton. Egyszóval élték a maguk hétköznapi, megszokott életét.

Volt ebben a városban egy neves cukrászdinasztia. Nevezzük őket Vattáéknak. Évtizedek óta üzemeltették a kis cukrászdájukat a városkában. Minőségi, finom süteményeket készítettek, ezért a városiak szívesen vitték oda vasárnap a gyerekeiket sütizni, vagy fagyizni, sokan onnan rendelték a szülinapi tortát, mások hatalmas papírtálcákon vitték haza a családnak, vagy vendégeknek a válogatott finomságokat. Jól ment a cukrászda.

Azonban egyszer egy másik ember a városban gondolt egy merészet és ő is nyitott egy kis cukrászdát. Gondolta, elegen laknak a településen, két cukrászda is megél. Így is lett, mindkét üzlet ügyesen megtalálta a maga helyét. A Vatta cukrászda igyekezett egy kicsit még minőségibb, finomabb, szebb sütiket előállítani, a másik cukrászda másféle süteményekkel csábította a vevőket, az emberek pedig örültek, hogy válogathatnak a finomságok között.

Telt-múlt az idő és megnyílt a harmadik cukrászda is, ott házi sütemények, régen elfeledett, csak a nagyinál evett finomságok készültek. Nem voltak habos-krémes gyönyörűségek, hanem túrós lepények, almás piték és hókiflik kínálták magukat azoknak, akik ilyesmikre vágytak.

A Vatta cukrászda és a másik cukrászda még egy kicsit emelt a minőségen, bővítették a kínálatot, visszafogták az áraikat, így mindhárom üzlet jól működött. Majd megnyílt a negyedik is, ahol diabetikus, paleo és egyéb különleges csemegéket kínáltak. A Vatta cukrászda tulajdonosa gondolt egy merészet és taktikát váltott. Először leengedte az árait, de annyira, hogy szinte fillérekért árulta a termékeket. Mélyen az önköltségi ár alá ment, súlyos veszteséget szenvedett, de nem bánta. Sőt, tovább szélesítette a kínálatot, a tortaszeletek még nagyobbak és még mutatósabbak lettek, a habos sütik még habosabbak, a leveles tészták még levelesebbek. A másodiknak megnyílt cukrászda elkezdett veszteséget termelni, mert elmaradtak a vevők, hiszen a Vattáéknál kétszer akkora sütiket kaptak fele annyiért.

Vattáék itt nem álltak meg, hanem házi süteményekkel bővítették a kínálatot. Onnantól kezdve ott is volt túrós lepény, almás pite, csak szélesebb kínálatban, kétszer akkora szeleteket adtak és sokkal olcsóbban, mint a harmadiknak megnyílt üzletben. Az a cukrászda is elkezdett veszteséget termelni. Végül Vattáék új cukrászokat vettek fel, akik kizárólag diabetikus, gluténmentes, paleo és hasonló különlegességeket készítettek. A negyediknek megnyílt cukrászda is a csőd szélére került.

Vatta cukrász sorra felkereste a cukrászdák tulajdonosait és ajánlatot tett nekik, hogy megvásárolja a műhelyüket is, az üzlethelyiségüket is. Nem volt mit tenni, sorra eladták, Vattáék pedig elkezdték a saját termékeikkel feltölteni a vitrineket. Már nem egy, hanem négy Vatta cukrászda működött a városban. Nem volt senki, aki megpróbálkozott volna ismét cukrászda nyitással, hiszen mindenki tudta jól, hogy nem tud versenyezni és csak bukás lehet a vége.

A város lakói még ezzel a helyzettel is kibékültek, hiszen finom süteményekhez jutottak jó áron. Azonban a finom sütemények mérete elkezdett változni. Az ár maradt ugyan, de egyre kisebb szelet sütemény került a tányérokra. Majd a minőség is változott, a természetes hozzávalók helyét átvették a mesterséges adalékok, eper helyett aromát, vaj helyett olcsó margarint, csokoládé helyett tortabevonót használtak a műhelyben. A házi sütemények és diabetikus termékek eltűntek a polcokról.

Az emberek akkor értették meg, hogy csúful becsapták őket. Most vadul gondolkodnak, hogy mit is tehetnének. Mit fognak vajon tenni? Rájönnek, hogy az ő kezükben van a megoldás? Felismerik, hogy ha nem mennek többé a Vatta cukrászdába és nem vásárolnak egy darabig süteményt, akkor Vatta cukrász a hajára kenheti az agyafúrt tervét, mert ő is csődbe jut? Vagy beletörődnek, hogy ez van és ezután is el fogják tartani a famíliát és morgolódva ugyan, de kifizetik az ócska alapanyagokból készült termékeket, mert nincs más? Meglátjuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!