NEHAZUGGY

Hazugságokkal etetett, hazugságokkal hergelt, hazugságokkal bénított ország

Forgács Erzsébet | 2018. Március 5, Hétfő | 18:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem bátor vezető, csak egy szánalmas kis senki. Nem az országért küzd – kivel is kellene küzdeni? Elég lenne felelős politikusként viselkedni -, kizárólag azért, hogy olyanná formálja az országot, amilyen az ő személyes érdekeinek megfelel. Szemrebbenés nélkül gázol át az elesetteken. Visszaél a hatalmával, milliárdossá teszi a családtagjait. Persze tudom, Tiborcz egy fenegyerek, egy vállalkozózseni aki már akkor is több cégben volt tulajdonos, amikor még nem udvarolt a miniszterelnök lányának. Igaz. Három cégben volt tulajdonos, a három cégből annyi nyereséget sem tudott kivenni összesen, amennyiből a napi megélhetést fedezhette volna. Ezt elfelejti a propagandamédia hozzátenni. Meg azt is, hogy az udvarlás előtt a tükröspusztai lovastanyát árulta a család, annyira nem ment. Ez szerencsére mára elmúlt, mindenki nagyon sikeres lett.

De most nem a családot egyben tartó korrupcióról akarok beszélni, hanem arról, hogy a kis ember azt mondta: gyermekekre van szüksége az országnak, nem pedig migránsokra. Ez rendben is lenne, ha nem az az ember mondaná, aki elsősorban felelős azért, hogy egy fejlődő, egyre erősödő, barátságos, nyitott, vendégszerető ország helyett ma egy komor, ezer darabra szakadt, végletesen megosztott, rettegő, gyűlölködő, múltba révedő, reménytelenül leszakadó országban élünk.

Nagyon komoly bátorság kell ahhoz, hogy Magyarországon gyermeket vállaljon egy átlagos, komoly családi háttérrel nem rendelkező fiatal pár. A CSOK, az ingyen tankönyv, ingyen ebéd nem alap semmire. Az a totális kudarc beismerése. Annak a kinyilvánítása, hogy ma Magyarországon a családok egy jókora hányada még akkor sem képes biztosítani a gyermeke alapvető ellátását, ha mindkét szülő dolgozik. Annak a beismerése, hogy a fiatal párok csak a kormánynak kiszolgáltatva kezdhetik meg a közös életüket, és hogy sok család képtelen előteremteni a napi étkezéshez szükséges fedezetet is.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a közhangulat egészen drámai, felvetődik a kérdés, hogy hol van ennek a lecsúszásnak a vége? Ki akar olyan helyen gyermeket nevelni, ahol egész falvak rettegnek a soha nem látott migránsoktól és kedélyesen agyon akarják verni az idegeneket, ha azok a településre tévednek? Nehéz vállalás ez minden szempontból. Nem véletlen az, hogy azok, akik más országban találták meg a megélhetést, mindjárt bátrabban vállalnak gyermeket. Minden hatodik magyar gyermek külföldön születik, bár lehet, hogy azóta már minden ötödik. Tízből két baba nem ebben az országban jön a világra.

Egy gyermek felnevelése élethosszig tartó projekt. Már nem a középkorban élünk, nem elegendő, ha valami rongyot tudunk csavarni a gyerek testére, hogy ne fagyjon meg és nem elég, ha minden napra jut egy kis krumpli, vagy kenyér. És főleg nem elég, ha a gyerek megtanul írni-olvasni és aztán végiggürcöli az életét éhbérért. Mindenki azt szeretné, ha a gyermeke egy szabad, normális országban nőhetne fel, ahol megvan a lehetősége a testi-lelki fejlődésre, ahol elfogadja őt a társadalom olyannak, amilyennek született és ahol akkor sem kell félnie, ha történetesen fogyatékosként, vagy például melegként jött a világra. Mindenki azt szeretné, hogy a gyermeke a szorgalmának megfelelően haladhatna előre az életben, nem pedig a pénz, vagy pártállás határozná meg a jövőjét.

Ez az ország rohamléptekkel távolodik mindentől, ami európai. Itt nem küldik el a bús fenébe azt a kormánypárti politikust, aki két kiló krumplival kampányol, hanem beállnak a sorba azért a krumpliért. Ki a fene akar olyan országban gyermeket vállalni, ahol minden ételosztáson kígyózó sorok vannak, ahol a gazdag gyermek tanulhat, a szegény nem, ahol egész régiók szakadnak le, ahol a közmunka életcél?

Orbán Viktor a legfőbb bűnös abban, hogy a családalapítás előtt állók tömegével menekülnek ebből az országból, hogy a karácsony sok család számára azt jelenti, hogy végre átölelhetik a gyermekeiket, először láthatják az unokáikat. Már persze, ha azóta nem költöztek ki a fiatalok után a szülők is, mert egyre többen döntenek így. Orbán Viktor a személyes hatalomvágya és a családi gazdagodás oltárán feláldozta az országot. Élhetetlen, keserves, fejlődni képtelen zárvány lettünk Európa közepén. Hazugságokkal etetett, hazugságokkal hergelt, hazugságokkal bénított ország, Trianont gyászoló, Horthyt visszasíró, a lovasnemzetet a honfoglaló hordák idejébe visszavágyó förtelem az űrhajók, a számítógépek, az okostelefonok korában.

Vannak olyan különös teremtmények, akik rabságban nem képesek szaporodni. Ők már elmentek innen, vagy már csomagolnak. A megoldás azonban nem az, hogy majd akkor az új uralkodó osztály teleszüli az országot – bár tisztán látszik, hogy ez a maffia célja – hanem az, hogy el kell venni tőlük a további rombolás lehetőségét. Már amennyiben azt akarjuk – hogy Orbán kedvenc szavaival éljek -, hogy Magyarország magyar ország maradjon. Mert ennek legfőbb gátja éppen az álszent módon nemzetmentő szerepben tetszelgő élősködő csürhe.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!