NEHAZUGGY

2010 márciusa a véres jelen sötét múltjába vész

H. Andrea | 2018. Március 1, Csütörtök | 18:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt nem tudom megmondani, hogy érzi magát mostanában Pokorni Zoltán, viszont ~~az utóbbi két-három hét~~ az elmúlt nyolc év történéseinek fényében, pláne a küszöbön álló választás hajnalán nem volna haszontalan megidézni az ő alakját és néhai, szégyenteljesen füstbe ment kinyilatkoztatását:

Egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét. A mieink előtt is világosnak kell lenni, hogy ha ők lesznek hatalomban, az nem jelentheti azt: eddig ők loptak, most meg ti fogtok lopni.

Hát igen. 2010 márciusa a véres jelen sötét múltjába vész, világosság és látványos megtorlás helyett a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt sötétbe borult a fényesnek ígért magyar jövő. Nem véletlen. Pokorni Zoltánt már nagyítóval sem találjuk a közélet sáros színpadának homályos rivaldafényében, de sőt: ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, ki volt az első, aki a mieink közül mellső végtagjával belenyúlt abba a fránya pénztárba.

Viszont ahogy már többször mondtuk, nem érdemes elveszni a részletekben, ellenben érdemes a jelenre és a lényegre koncentrálni. Elsőként vagy nem elsőként, tökmindegy: abba a bizonyos pénztárba a Párt, a kormány és az ország elsőszámú vezetőjének tudtával és beleegyezésével nyúlt bele az ő szeretett veje és a Fidesz politikai-gazdasági holdudvarának számos és számtalan alappillére. Bár még az is előfordulhat, hogy sok évnyi gátlástalan harácsolás után Vajna András bácsi is megüti a bokáját az ő képére és határtalan vagyonosodására faragott jogellenes szerencsejáték-törvény miatt, azt viszont most is biztosan lehet tudni, hogy a keze a helyén van.

Mint ahogy a doktorminiszterelnökúr keze is köszöni szépen, jól van, csak néha viszket az ő igaz keresztény tenyere. Hát megesik az ilyen még a legnagyobbakkal is. Ettől függetlenül az Elios-ügy létezik. Olyannyira, hogy napról napra csak egyre mélyebbre süllyedünk e tökélyre fejlesztett nagyipari harácsolás elképesztő részleteiben.

Arra gondoltam, hogy önzetlen jóindulatom mellett kötelességem ezekben a vérszagtól súlyos, vérzivataros időkben emlékeztetni a kollektív memóriazavar állapotával agyon nyomott rajongókat arra, hogy 2010-ben a Fidesz azt ígérte, hogy hatalomba kerülésük nem lesz egyenértékű azzal, hogy ha amazok loptak, akkor ők is. Beszéljünk erről azért is, mert Mráz Ágoston Sámuel nevezetű kormányhű politológus – aki elsőként sietett megszakérteni a hódmezővásárhelyi buktát és béna kacsának nevezni az újonnan megválasztott polgármestert – egy minapi interjúban azt állította a miniszterelnök vejét érintő milliárdos nagyságrendű korrupciós üggyel kapcsolatban:

jót tenne, ha a Fideszben elhangozna valami olyasmi, hogy zéró tolerancia van a korrupció ellen.

Úgy tűnik, hogy az urak még mindig nem értik a problémát, de talán épp emiatt nem haszontalan a megbomlott fölényes önbizalom által generált térbe újra elhinteni az ezzel kapcsolatos, örökérvényű erkölcsi evidenciákat. Amelyekbe – minden ellenkező előjelű mocskolódások, lejáratások ellenére – érdemes belekapaszkodni. Nem csak nekünk, akik számára ezekhez nem férhet kétség, de elsősorban azoknak, akik a Fidesz sikeres agylúgozása eredményeként elhitték, hogy itt két ország van. Hogy itt mi vagyunk, és ők vannak, ha ők lopnak bűn, ha mi lopunk, nemzeti kötelesség. Hát nem. Egy ország van, és aki a közpénzeket ellopja, az mindenkit meglop.

Mráz, Ágoston, Sámuel és a többiek! Nagyon kevés lesz kinyilatkoztatni, hogy zéró tolerancia van itt a korrupció ellen, inkább ne rontsátok a helyzeteteket. Ez már akkor sem volt komolyan vehető, amikor a kézlevágás szellemi atyja 2014-ben – miközben tudomásul vette, hogy elhamarkodottan ígérgetett – mintegy színpadiasan morgolódott azon, hogy nem nagyon fér bele, hogy kormánypárti politikusok luxusórát hordjanak, drága utazásokra menjenek vagy sokmilliós, hatalmas házban lakjanak, amikor azon forgatta a szemét, hogy ez a bosszantó „urizálás” nem megengedhető. Azóta kiderült, hogy ezek már majdhogynem pitiáner tételek a rendszerszintű, a nemzet apósától és vejétől bűzlő országos korrupció szintjéhez képest.

Nem kellenek a kinyilatkoztatások, a kommunikációs lufik, már nem kellenek. Tiborcz István és a valamilyen perverz oknál fogva nemzeti nagytőkéseknek csúfolt lumpenek, Mészároslölök kedvéért felszámolt pályázati rendszerek megszüntetésével, mindenféle kifinomult lopási módszerek kidolgozásával, az intézményesített szabadrablás törvénybe iktatásával az állampárt hivatalosan is kiírta a homlokára: a korrupció a legfőbb politikájuk, nem hogy zéró tolerancia nincs, hanem egyenesen kötelességük lopni. A kinyilatkoztatások már nem mentik a kárt: Hódmezővásárhelyen az emberek már nem a pártközpontból kiadott csatakiáltásoknak, a mindent túlüvöltő propagandának, hanem a saját szemüknek hittek.

Orbán Viktornak történelmi lehetősége lett volna bizonyítani, hogy tisztességesebb, becsületesebb, mint az elődei, a bezzeggyurcsányok. Most Orbán Viktor, az újabb választás előtt egy hónappal, papírokkal igazolhatóan a valaha volt legkorruptabb kormány vezetőjeként ígéri, hogy megmenti a hazát, az egész világot félkézzel lenyomja, csak most az egyszer, még most az egyszer rá kell szavazni. Persze a világéletében becsületes, tisztességes ember már azt sem érti, honnan van ehhez bátorsága (gyávasága?) és honnan van bőr az arcán. De azt igen, hogy ebből már nem lehet kiszállni. És nincs két ország, csak egy ország van. Erre az emberek hosszú idő után, de rá fognak jönni. A lopásnak nincs politikai színezete, vallása, bőrszíne. A lopás ciki, szar ügy, elítélendő, büntetendő, akkor is, ha Orbán Viktor és pereputtya lop. Márpedig Orbán Viktor soha nem állt annyira közel ahhoz, hogy ezt megtapasztalja, mint most. A kezét természetesen nem fogja senki levágni, nyugi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!