December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Pondrók voltak akkor, pondrók ma és azok is maradnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ideje kimondani, hogy aki ma Orbánt le akarja váltani (és itt a kommentelőkre is gondolok), az a Hazánkat veti oda prédának.
Lehet másképp gondolkodni hazáról, otthonról, családról, nemzetről, de ahhoz oly fölösleges e hazában élni. El kell menni a már feldúlt Nyugatra, s lehet multikultizni, világpolgárkodni, liberáliskodni, genderkedni. Mert egyeseknek rossz hírem van: Magyarország megmarad hazánk és nemzetünk otthonának. Akit ez zavar, annak kívül tágasabb.

Mindegy, hogy melyik propagandalap Orbánt istenítő seggnyalása alatt jelent meg a fenti komment. Az is mindegy, hogy egy, Greta Garbo kevéssé ismert fotójával színesített profiltól származik, vélhetőleg az önkéntesnek kijelölt  trollok egyikétől. Ha valódi hívő lenne, büszkén vállalná saját profillal. De lényegében mindegy, kicsoda ő. Ami fontosabb, az a komment maga, amit nem a saját esze szerint eszkábált, ez bizony a bérből és fizetésből fideszesek műve. És ez bizony a kormányon kártékonykodó bűnbanda üzleti modellje.

Haza, otthon, család, nemzet szembeállítva gyakorlatilag az európai értékekkel. És persze az öntudatos fideszes (önkormányzati dolgozó? polgármester? irodai halljakend?), aki nagy pofával mutogatja, merre lehet eltakarodni az országból azoknak, akiknek nem tetszik a rendszer.

Rossz hírem van. Sokunknak nem tetszik a rendszer. Sokan vagyunk, akik nem akarunk bélféregként élni. Sokan vagyunk, akiknek a testfelépítése nem teszi lehetővé a gerinc mellőzését. Sokan vagyunk olyanok, akik nem szarunk be ijedtünkben attól, hogy grétagarbó megmondja a tutit és megpróbálja ránk vágni a kertkaput.

Pocsék lehet cselédként vegetálni. Szar lehet felnézni az olyan aprócska senkikre, akik csak azért érzik magukat valakinek, mert a végtelen szervilizmusuk valamilyen poszthoz segítette őket. Ostoba, tanulatlan, rosszindulatú, gyűlölködő élősködők hada nyüzsög a húsosfazék körül. Az ilyen grétagarbók még csak nem is részesülnek a koncból, őket a remény élteti, hogy majd a végén kinyalhatják az üres kondért. Azonban ők addig fogják védeni a rendszert, ameddig az veszélytelennek tűnik. És ez nem fog olyan sokáig tartani, mint a szocializmusnak nevezett diktatúra. Egyszerűen azért, mert más a helyzet. Már nincsen kettéosztott Európa, nincs Szovjetunió. Nincs ami összetartsa ezt a szarkupacot évtizedekig.

1956-ot szarvasbőrrel fényesíti a kormány minden évben, de azt valahogy elfelejtik hozzátenni, hogy a következő év május elsején 400 000 hős hazafi üvöltötte lelkesen Kádár nevét. Volt lufi, sör, virsli. Ahogy kell. Ma már csak a rettentően hősies forradalmárokról esik szó – akik közül sokan azon a május elsején a börtönökben rohadtak és akik évtizedekig árulónak minősültek -, az önkéntes ünneplőkről, a feljelentőkről, a diktatúra haszonélvezőiről mindenki igyekszik megfeledkezni. Pedig azok közül sokan most is közöttünk élnek és a jelenlegi rendszer haszonélvezői. Nem véletlen, hogy a kormánypárt és nyúlványa sem akarta az ügynökakták nyilvánosságra hozását. Ők sem, az ellenzéki pártok többsége sem.

Az a 400 000 ember, aki akkor önként ment zászlót lobogtatni, ma egytől egyig letagadja. Ők ma már mindig is mélyen vallásos, jobboldali érzelmű hazafiak voltak. Meg a nagy büdös lófaszt, azt. Pondrók voltak akkor, pondrók ma és azok is maradnak. És gyávák is. Azt ne gondolja bárki, hogy amikor megbukik a jelenlegi rezsim, az ilyen grétagarbók nem fogják abban a pillanatban letagadni azt, hogy tövig lógó nyelvvel szolgáltak. Majd keresnek maguknak új  istenkirályt.

És ezek újratermelődnek. Szolgalelkű előgerinchúrosok mindig voltak, most is vannak és mindig lesznek. Akik mindig az első sorban tolonganak a kis zászlócskáikkal és akik az első gyanús jelre elfutnak és keresik az aktuálisan nyalható segget. Ők azok, akik most hűséges szolgaként bármire hajlandóak, akik éppen olyan gyávák és szolgalelkűek, mint az elődeik voltak. És ők tagadják le elsőnek mindezt, amint változik a széljárás. Sőt, van egy rossz hírem. Az ilyen grétagarbó lesz az, aki az első sorban fogja követelni a jelenlegi urai vérét, mégpedig abban a pillanatban, amint meggyengül a hatalmuk. Ez így működik.

Mondanám örömmel, hogy ezek takarodjanak az országból. De nem mondom, mert nincs hozzá jogom. Neki sincs, csak esze sincs, hogy ezt belássa. Vannak ilyen történelmi pillanatok, amikor a szart felveti a víz. Most ez van. A volt munkásőrök kommunistáznak, a feljelentők hazaárulóznak, a tulajdon honfitársaikat kirablók óbégatnak önjelölt erkölcscsőszként. Ki kell ezeket röhögni, mert szánalmasak. És le kell ezeket szarni, mert kártékonyak. De tudomásul kell venni, hogy nem veszélyesek, egyszerűen csak falkában csaholnak, ettől tűnnek erősnek. Nem erősek. Gyáva szarok. Mint a gazdáik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.