NEHAZUGGY

Isten, család, haza, Fidesz

Molnár Bálint | 2018. Február 16, Péntek | 16:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem szokásom újabban ilyesmikkel foglalkozni, de ezúttal kivételt teszek. Egy véleményre fogok reagálni. Ehhez pedig idézni vagyok kénytelen ebből a bizonyos véleményből. Mégpedig elég hosszasan, mert az írás minden mondata aranyat ér:

Sajnos olyan erős az ellenzéki propaganda, hogy sok, magát kereszténynek valló ember is csatasorba áll a balliberális oldalon.

Nem pénzzel megvéve, hanem teljesen megtévesztve az ellenzék által, függetlenként aposztrofálva indulnak a választási harcba (…) És derék keresztény-konzervatív polgári értelmiséginek vallják magukat. Hogyan tévedhettek el ennyire? (…) Attól, hogy egy hajó a jó irányba megy, a gépházban még lehetnek piszkos rongyok vagy rendetlenség.

De mindig az egészet kell néznünk. És ha az egész jobb, mint a többié, akkor oda kell állni mellé.

Mik (…) a fő irányok egy ország életében? Isten, család, haza, így sorrendben. Ha van szép istenkapcsolatod, jó lesz a családdal való kapcsolatod, amiből következik az erős nemzet.

Orbán Viktor és kísérete (Rogán, Semjén, Balog) 2018. február 13-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Állandó Tanácsának tagjaival tárgyalt (Fotó/illusztrácó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

Az ellenzéknek erős médiája van, és abban csak a nehézségekről beszélnek, sok esetben olyanokról, amelyeket örökölt a kormány. Addig mondják a magukét, míg a jobb sorsra érdemes keresztény értelmiségiek egy része is elhiszi és ugyanazt szajkózza, kizárólag a gondokat említve. Ja, hogy az említett legfontosabb irányok rendben vannak, az nem érdekes.

… mit várhat az ország attól az ellenzéktől, amelyik nyolc év alatt sem volt képes összefogni, mert szinte jobban gyűlöli egymást, mint a kormányon lévőket? Amelyik nem volt képes egyetlen pozitív, emberi szóra, képtelen volt alkalmas miniszterelnök-jelöltet megnevezni, és nem volt képes a legminimálisabb programot sem felmutatni? Mit várhatunk tőlük az anarchián kívül? Semmit!

Az ellenzék várható veresége esetén arra azért képes lesz, hogy tovább fertőzze Magyarország tiszta vizű kútjait. És ez felőrölheti azt a belső erőt, amely az elmélyülésre, megtisztulásra kellene, az igazi imára. Ez még hiányzik. Az elmélyüléshez csend kell, ami nincs. A csendhez az kell, hogy az ellenzéki pártok karjaikkal ne érjék el a kormányrudat, lehetőleg a parlamenti küszöböt sem. Hogy ne legyen kötelező médiafelületük.

Múltkor néztem a tévében egy közismert ellenzéki politikust. A mindent elsöprő diktatúráról beszélt, gyalázva a jelenlegi vezetőket. (…) Igen, nálunk ilyen nagy diktatúra van. Olyan, hogy bárki a tévében, rádióban, internetes fórumokon szabadon gyalázhatja, szidalmazhatja az államfőt, a miniszterelnököt, a bíboros urat, bárkit. Ekkora nagy diktatúra van!

Joggal kérdezhetjük, miért nem lehet egy újságot x millióra büntetni, ha hazugságot ír? A miniszterelnök úr miért nem indít pert a számtalan hazug támadásért?

Ne hagyjuk, hogy a sok hazugság, csúsztatás, a létező hibák túldimenzionálása miatt elveszítsük jókedvünket és erőnket! Az Isten, család, haza vonatkozásában egyedül a jelenlegi kurzus tett és tesz valamit egyház-, család- és nemzetpolitikájával. Ezért kell rájuk szavazni. Nem a hibákért, amik mindig is voltak és lesznek.

Előrebocsátom, hogy a fenti gondolatok szerzője ismert és elismert szakember, konkrétan idegsebész, aki sokat letett már a nemzet asztalára, amiért feltétlenül tiszteletet érdemel. Például azért, mert kifejlesztette a súlyos traumás agyduzzadás kezelését szolgáló úgynevezett éralagút-technika módszert, valamint további koponya-térnyerési technikák új műtéti megoldásait is.

Nekem nincsen dolgom a szakemberrel, akihez képest én egy jelentéktelen kis porszem vagyok. Ráadásul kívül esem azokon a tiszta vizű kutakon is, amelyekről fent szó esik. Ettől függetlenül arra azért még nekem is jogom van, hogy ezekkel a gondolatokkal – azzal együtt, hogy tiszteletben tartom őket – vitába szálljak. Ugyanis a lopott pénzből működő Magyar Idők vonatkozásában ez egy igen népszerű munka a választások előtti keresztény felelősségről, és kár lenne rávágni az egészre, hogy de hát ki olvas propagandát. Elég sokan ahhoz, hogy szót érdemeljen.

Bár tudományos megállapítás, hogy a Fidesz szavazótábora az elmúlt évek keresztény-nemzeti politizálása nyomán visszafordíthatatlanul eltolódott az alacsonyabban iskolázott rétegek irányába (egyenes következménye ez a lebutított, zsigeri propagandának), dr. Csókay András az üdítő kivételek sorába tartozik. Iskolázott emberként, az orvosi szakma csúcsán álló szakemberként magyarázza ugyanazt, mint csekélyebb intellektuális tőkével rendelkező honfitársai szoktak:

– hogy ebben az országban csak a melldöngető keresztények lehetnek kormányon;

– hogy mindaz, ami az elmúlt nyolc évben itt történt, alapvetően szép és jó;

– hogy gyalázat felfújni a munkával együtt járó, egyébiránt jelentéktelen kis hibákat;

– hogy kirobbanó demokrácia van ott, ahol működik még a nem kormánypárti média, amelynek túlsúlya elviselhetetlen és megtéveszti a jóérzésű keresztény embereket;

– hogy az Isten-család-haza szentháromságról szól az életünk, akinek meg nem erről szól, az elveszejteni akarja a nemzetet.

Irigylem a doktor urat ezért a tisztánlátásért.

Irigylem azért, hogy szemrebbenés nélkül képes úgy tenni, mintha az elmúlt nyolc évben semmilyen szóra érdemes rombolás nem történt volna.

Irigylem, hogy nem zavarják a plakátokról, az állampárti médiából megállás nélkül üvöltő gyűlölet rigmusai.

Irigylem, hogy elmélyülésről, megtisztulásról, igazi imáról hadovál, amihez nem azért nincsen megfelelő csend, mert háborúban állunk nyolcadik éve, hanem mert még mindig nem sikerült kifüstölni, eltiporni a nem fideszes médiát, és mert az ellenzék még mindig bent van a parlamentben.

Irigylem, hogy tanult emberként szíve minden vágya az egypártrendszer. Irigylem, hogy büszke erre és le is írja.

Irigylem, hogy egy tisztességes orvosi karrier csúcsán a demokráciát abban méri, hogy az internetet még nem sikerült lekapcsolni.

Irigylem, hogy a jelentéktelen, szóra sem érdemes piszkos rongyok kategóriájába tartozónak véli azt, hogy itt bizony egy nagyon szűk réteg vagyonosodásának oltárán szétlopták a hazát. Nem csak a rohadt ateistákat és hazaárulókat, hanem az imával mindent elintézhetőnek vélő kisembereket is.

Irigylem, hogy Magyarország tiszta vizű kútjaiért, egy vérkorrupt miniszterelnök becsületéért aggódik, aki nyíltan támogatja az erőszakot, akinek viszket a tenyere, és akinek családja és holdudvara néhány év alatt degeszre zabálta magát a közpénzekből.

Nem, hazudtam. Nem irigylem a doktor urat, viszont elborzadva olvasom újra és újra ezeket a sorokat. Mindazonáltal kívánom neki, hogy soha ne veszítse el az erejét és a jókedvét. Egyúttal bátorkodom javasolni – ezt már nem az aranytollú keresztény publicistának, hanem a szakembernek -, hogy legközelebb, amikor a kormányt az örökölt nehézségek miatt mentegeti, nézzen bele a tükörbe!

Magyarország nyolc éve az egészségügyet tönkretevők rabságában él. (…) Sajnos olyan kormányunk van, amelyik nem szereti a népét, mert, ha szeretné, megvédené a legkiszolgáltatottabbakat: a betegeket és a gyerekeket. Ezzel szemben lebontották a szociális védőhálót, a forráskivonás miatt a kórházakban nem tudnak gyógyszert adni a betegeknek, elüldözték az orvosokat, nincs elég ápolónő, hogy elvégezhessék a beavatkozásokat. Elmondok egy konkrét esetet, egy idős, magatehetetlen, ápolásra szoruló barátomról van szó. Ez a beteg ember a kórházban jelezte a nővérnek, hogy székletét, vizeletét maga alá ürítette, kérte, hogy tegyék tisztába. Az ügyeletes nővér bocsánatot kérve, azt mondta, hogy erre nincs ideje, mert a 60 ágyas osztályon – amely tele volt idős, súlyos betegekkel – egyedül van egész éjszaka. Ki a hibás? Természetesen nem az ártatlan nővér! (Dr. Csókay András – 2010. február 19.)

Legyen férfi, és tiszta lelkiismerettel nevezze hazugságnak, csúsztatásnak, a létező hibák túldimenzionálásának mindazt, ami a magyar egészségügyben 2010 óta történik. Fogja rá az ellenzékre, hogy patkányok hullanak a kórházi mennyezetből, hogy emberek üvöltve haldokolnak a lerohadt kórházi folyosókon, hogy fél napokat kell várni egy sürgősségi vizsgálatra, hogy a rákos betegeknek nincs gyógyszer, hogy ápolásra szoruló betegek fetrengenek a saját ürülékükben, mert nincs elég ápoló.

Csak nekem ne beszéljen megtisztulásról, tiszta vizű kútról egy olyan ember, aki bagatellizálja a bűnt, pártolja a korrupciót és pártpolitikai alapon ítéli el az aljasságot! Méltatlan ez az egész, hihetetlenül méltatlan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!