December 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Egészségügyi örömhíradó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbanisztán töretlenül erőlködik erősödik, és ebben kiemelt szerepet kap a mindenkori humánerőforrás foltozásában megkerülhetetlen egészségügy. A dinamikus fejlődés azonban politikailag mit sem ér, ha az ellátóhelyekről kiszivárgó móka, és kacagás hangja nem éri el a keményen dolgozó kisembert. A Központi erőforrás-Bizottság utasítására ezért minden kórházigazgató köteles heti két pozitív hírt, médiamegjelenést prezentálni az intézményben tomboló sikerekről.

A gyorsabb reagálású intézményvezetők nem is késlekedtek: sebtiben médiavadász cégeket bíztak meg pozitív kicsengésű média-megjelenések gyártásával gyűjtésével. A siker-orientált pozitív attitűd már magában fél gyógyulás, ezért egészségügyi alkalmazottként önként és örömmel csatlakozom a munkához. Lássuk hát, mi érdemesbe futottam kórházunkban az elmúlt héten.

Vasárnap. A sielésből egy vállficammal tértem meg, ezért becsekkoltam a Gyorsasági Osztályon. (Szerencsére ismertem a triázs-nővéreket, ezért még vacsora előtt hazaértem.) A röntgen nem mutat törést. Az ügyeletes szerint azonnal műteni kellene, de a jó hír az, hogy nem ő dönt.

Hétfő. Reggel fogkefével, papuccsal felszerelve érkeztem a munkába, hiszen függőben maradt, hogy a vállam műteni kell-é, avagy én tudok hétfőn műteni. A jó hír: találtam olyan traumatológust, aki szerint nem kell műteni, ezért aznap nem én feküdtem az asztalon. Operált betegem ellenben jól van, és a lánya azóta a szobámba csempészett két ajándék masszázs-jegyet.

Kedd. A vállficamom illetően három traumatológus eddig négyféle véleményt fogalmazott meg, de sikerült időpontot kapnom egy ötödik véleményre. Délelőtt jobban lett az a betegem, akit (utólag úgy tűnik) nem kellett volna megoperálni. A délután érkezett sürgős beteget viszont még éjfél előtt sikerült műtőbe juttatni.

Szerda. Reggel ügyeletvezetőként jelentenem kellett volna a rendkívüli hírt: NEM történt semmi rendkívüli. Persze megint elfelejtettem telefonálni a humán-katasztrófa-elhárításnak, de örömmel vettem tudomásul: szegény ügyintéző rutinosan keresett, – már fejből tudja a mellékem számát. Egy lókereskedelemmel foglalkozó család valami késlekedés miatt ideges volt, ezért hangos összetűzésbe került az intézményi dolgozókkal. Éppen egy 40 kilós rezidensünket szegezték a falhoz, mikor arra tévedtem. Általában kevés boldogságot kínál egy megvadult lókereskedő-família, de ekkor váratlan öröm ért: mielőtt az indulatok végleg elszabadultak volna kiderült, hogy ismernek. Két hete egy szerencsés balesetben éppen az ő kocsijukat nyomtam farba – de már kifizettem a kárukat. Elengedték a kolleginát. A műtő-folyosón mosakodás közben elégedetten nyugtáztam, hogy a csatornaszag most nem tör fel a lefolyóból, a hónapok óta repedt kézi önadagoló karja még mindig nem szakadt le, ráadásul az Előre stadion munkálatai is jól haladnak. A magasított komfort-lelátó már bőven a műtőblokk fölé emelkedik, így a vezérszurkolók első sorból drukkolhatnak majd hozzátartozóik műtétéhez.

Csütörtök. Kölcsön autóval felkerestem a régióban elismert váll-specialistát, aki megerősítette az örömhírt: csesznye maradok, de nem kell műteni. Ajándék meglepi: a kórház előtti parkolóban sem kaptam büntetőcédulát. Néhány napja rosszul alszunk, mert (szintén orvos) feleségem az öt munkahelye mellé a kórháztól kapott egy méltatlan hatodik ajánlatot. Ma igazgatónk fogadta a feleségemet, és a megbeszélés örömhírrel zárult: az Igazgató Úr nem kíván versenylóval szántani. (Feleségem a viharlámpát köszönettel visszaadta.) Végre aludtunk egy jót.

Péntek. Kerékpárral érkeztem dolgozni, ezért rögtön a portán öröm ért: simán bejutottam, mert a kizárólag autó-rendszámra felnyíló kapu-sorompó szerencsére elromlott, így nyitva volt. Ma semmilyen szereposztásban nem voltam műtőben. Vállficamom szépen javul, és (szemtől-szembe legalábbis) egyre kevesebben röhögnek a formámon. Már olyan vélemény is elhangzott, hogy dizájn szempontjából a kólásüveg: szexi. Egykor töretlen munkakedvemen már több munkatársam vélt repedéseket felfedezni, de a héten egységes álláspont alakult ki: az utóbbi időkben határozottan félvállról veszem a munkát.

Összességében azt kell mondanom, hogy jó hetet zártunk, és teljességgel érthetetlen számomra az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index friss jelentésének rágalmai. („The public and the medical profession deserve better.”) A hazai egészségügyben (dolgozóként) minden héten találunk apró-cseprő napi örömöket, pozitív híreket, melyeket boldogan osztunk meg a központi erőforrás-kezelővel. Hátha egyszer kompenzálni tudjuk a betegek tapasztalatait.

Dr. Szűcs Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.