Tárgy: Gyűlölet
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Tisztázzuk előre: ne is álmodjon a hazajövetelről! Nagyon rossz soruk van itt most az öregeknek! Meg a gyerekeknek, meg a kettő közötti korosztálynak, kivéve a hályogos szemű, zsírpárnás, kevésbé szag-érzékeny barna nyelvűeket. Persze ezt se én találtam ki, hanem a Gyuri bácsi mondta, akire néha – most a fagyok miatt gyakrabban – ránézünk az aputatával, mert a szerettei (ahogy ő mondja: „szerencséjükre és az én bánatomra”) meghaltak. Egyedül maradt. Azt ne tessék szó szerint venni, hogy „ránézünk”, mert inkább felnézünk. (Én a magassága miatt is, a tata meg a borotva eszéért, és ha mindig érteném, mit mond, biztos többet bólogatnék én is, de így csak a tata magyarázatai után bólogatok, a nagyi szerint valamivel értelmesebben, mint egy parlamenti képviselő, ami – valljuk meg tárgyilagosan szólva – nem valami nagy dicsőség nekem.)
A Gyuri bácsi felül van jócskán a kilencvenen és az én aranykezű tatám tőle tanulta a mesterséget (meg fakultációban többek között az emberséget, meg a szolidaritást a tata volt inasai szerint). A Gyuri bácsi – ahogy ő mondja – „több diktatúrát túlélt” és nagyon, nagyon furcsa dolgokat mond néha. Ha megérteném is mindet, lejegyezni úgyse tudnám (kend tudja, és az anyu is bármikor tanúsítja, hogy piszok jó a memóriám, viszont aki olyan lökött, hogy engem a „sajátos nevelési igényem miatt” hülyének néz, annak emberségből eltűrjük, hogy legyen már valami öröme neki is), de időhiány miatt lehetetlen lenne nekem mindent leírni. (Megjegyzem: a Gyuri bácsi szerint igazából minden gyerek sajátos nevelést igényel, mert romlatlan, majd csak agymosott felnőttként lehet birkaként terelni.) Elégedjen meg kend azzal, hogy talán a lényegét értem/írom annak, amit mond a Gyuri bácsi, és kevésbé vesződöm azzal, hogyan mondja, mert néha irdatlan hosszú mondatokat mond és nem azért, hogy kérkedjen a szókincsével, meg az olvasottságával, meg, hogy proli létére milyen sok idegen szót tud helyesen használni, hanem a világ bonyolult, nem fekete vagy fehér.
Először is lehidaltam, amikor azt mondta, hogy sajnálja a most palotát, kastélyt építők unokáit. Szörnyű lesz nekik látni – mielőtt a mai oktatási rendszer által zombivá nyomorított prolik lámpavasra húznák őket -, hogy a tűz emészti el az őseik által a nemzettől elrabolt vagyont. Bakker! (bocsánat).
A Gyuri bácsi sokat látott. Akasztott embert is. Azt mondja, a felheccelt tömeg első nekiszaladásból többnyire ártatlanokat, és nyilvánosan köt fel. A heccelőket viszont később, törvényes eljárás keretében és suttyomban akasztják, hacsak az újabb uszítók nem akarják más irányba tovább uszítani a népet.
Uszításból, gyűlöletkeltésből nekünk nagy hagyományaink vannak, amire biztosan építhet minden hatalom. Csak az utóbbi száz évet nézve, a Gyuri bácsi apukájának Boszniában olyan szadizó szakaszparancsnoka volt az első világháborúban (amíg a saját katonái le nem lőtték), hogy minden alkalmat megragadott a példamutató muszlim irtásra.
A Gyuri bácsinak ezért a második világháborúban a keleti fronton már nem okozott meglepetést a keresztényi szeretettől ihletett partizánvadászat. Ő nem akart asszonyokra, gyerekekre vadászni és az első vonalba kérte magát. A tisztek ikonokat, ő a bőre alatt néhány repeszdarabot hozott hadizsákmányként, meg azt a tapasztalatot, hogy az ember a legkegyetlenebb állat, függetlenül attól, hogy milyen hit nevében keresztelték és védelmében küldték a többi ember ellen a háborúnak nevezett vágóhídra.
És azt is mondta a Gyuri bácsi, hogy a gyűlöletnek az a szokása, hogy egy idő eltelte után önállósítja magát. Hitler például kénytelen volt legyilkoltatni azokat, akik hatalomra segítették, vagy a Horthy is megzabolázta a Prónay komáját mikor már kormányzóként törvényesen gyilkoltathatott, mert nem tudtak leállni. A Rajk-perről meg már szólni se kell, mert most éppen a kommunisták gyűlölete a soros, no meg a Soros. Mikor aztán jól begyakorolják az alattvalók a gyűlölködést – mondja a Gyuri bácsi -, akkor találnak maguknak közelebb is gyűlölni valót és várják a lehetőséget a lincselésre, és ha már egyszer benne vannak, akkor sose állnak meg félúton, leszámolnak boldog–boldogtalannal közösen, utána meg egymással és a fennmaradóknak már kész is az újabb gyűlölnivaló.
Mivel nem skype-olunk, nem látja kend, hogy még most is tátva van a szám! Főleg miután a tata otthon, szemléltetés gyanánt (hogy tudjam, mekkora mocsok vesz most is bennünket körül, miközben mindenki úgy tesz, mintha minden rendben lenne) megnyitott nekem néhány honlapot, blogot és megengedte, hogy a kommenteket is elolvassam. (Ebből lett egy kiadós konyhai workshop féle, mert az anyu bepöccent. Félt engem a rémségektől. A tata szelíden, de határozottan: „jobb lenne, ha te is nyitott szemmel/füllel járnál, de az se ártana, ha elgondolkoznál azon, hogyan lett a mi gyárunkból az ő gyára, belőle úr, belőled meg cseléd”! Nem tudom, miként folytatódott és végződött a konyhai nemzeti részkonzultáció, mert jegyzőkönyv itt se készült, viszont a nagyi szerint nekem meg nincs kész a leckém, és fogat se mostam, ráadásul pedig a holnap reggeli misén én leszek a soros ministráns, úgyhogy kifelé!)
Hát ezek után csak azt tudom írni kendnek, hogy lehet a kend biztonsága még Rodostóban sem garantált, mert túl közel van az óhazához! Amíg ilyen szinten és módon békemenetel nálunk a szellemi honvédelem, addig kend (ha nagyon mehetnékje támad) – mondjuk – inkább a Tűzföld felé vegye az irányt!
Sajnos nekünk nincs hová hurcolkodni, meg útiköltségre való sincs, a migráns beszállítók visszfuvart ingyen nem vállalnak, így aztán maradunk. Én még külön is maradok, mint a kend ükük unokahúga:
Mirtill
Bütyökfalva, 2018. február 2.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.