Kedves „Szalonkáim”!
Így hívlak benneteket, mint rendszeres olvasótok.
Az utóbbi két hónapban volt alkalmam megtapasztalni a magyar egészségügy állapotát.
A jóisten és balogtiszteletes óvja meg minden honfitársamat ettől! Mármint, hogy megtapasztalja.
Írásom célja nem a saját fájdalmam leírása. Ettől sokkal fontosabbnak érzem, hogy mint „kívülálló” osszam meg a nyilvánossággal azt, amit láttam. Ha hiszik az olvasók, ha nem. Elmesélem hát. A kórház nevét nem írom le, lehetne bármelyik az országban.
Íme, a történet:
A kórház sürgősségi osztályáról küldték a röntgenre a férjemet. Ugyanazon a folyosón ültek a CT-re várakozó betegek is. Mi már akkor túl voltunk néhány órás várakozáson. De türelemmel viseltük sorsunkat. Alapból nagyon toleránsak vagyunk mindketten. Bizonyára tudják, akik megjárták, hogy a CT-vizsgálat előtt kontrasztanyagot juttatnak a páciens szervezetébe. Ez eddig rendben is van.
Ez az anyag okozhat hasmenést, miegymást. Nem értek hozzá. Nem keresem a felelőst, hogy vajon tájékoztatta-e valaki a beteget erről?
És ott a folyosón várakozva láttam, amit most elmesélek.
Idős úr, úgy 70 körül, várakozik a CT-re. Kontraszt benne. Vele egy fiatalember (fia? veje? szomszédja? – ki tudja?)
Idős úr rohan a vécére. Nem jön ki, nem jön ki. Fiatalember az ajtó előtt aggódik.
Mondom neki: – Menjen be, hátha rosszul van!
Fiatalember belép, majd kétségbeesve jön ki. A papának olyan hasmenése van, hogy a nadrágjából folyik ki a széklet (nem ezt a szót használta). És nincs PAPÍR a vécében! És nincs KÉZTÖRLŐ! És nincs tekerőgomb a CSAPON!
Alapvető tulajdonságom, segítőkészségem robban ki belőlem.
Nálunk a táskában a teljes kórházi felszerelés. Hátha benn tartják a páromat.
Nyúlok a táskámba. Előveszem a WC-papír gurigát. Vigye be! Tegye rendbe a papát. Jön ki, kétségbeesve: Kevés!
Adom a kezébe „szilviát”, a kéztörlőt. Kijön a fiatalember, izzad. Nincs, ki segítsen.
De igen! Van!
Újra kotorászom a kórházi szatyrunkat. Benne nedves, fertőtlenítő kendő. Adom. Kutatom, az előre bekészített nedvszívó betéttel ellátott alsónadrágot. Adom.
Fiatalember hálás, megy a papához. Teszi rendbe az egyszemélyes férfi WC-ben. Remélem, sikerül.
Közben páromnak is, másnak is szüksége lenne a férfi mellékhelységre. De foglalt. Nem érdekel. Viszem páromat a nőibe. Állok előtte, mint Cerberus. Amíg odabent, a nőiben, identitásproblémával küszködnek… Férfi létemre mit is keresek a női WC-ben?
Időközben előkerül a mellékhelységből idős úr és kísérője. Idős úr megalázottan ballag. Kísérője fizetné ki nekem a gurigát. Megnyugtatom.
Köszönöm, nem kell.
Telik a nyugdíjamból…
Béjem
nyugdíjas gyógypedagógus
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.